Szerző: MÁRTON BALÁZS
2024.06.19.
Mi ez az eljárás, és miért van?
Az EU közös gazdasági szabályainak (maastrichti kritériumok) része, hogy elvileg egyetlen tagnál sem lehet nagyobb a hiány három százaléknál – azaz a bruttó nemzeti össztermékhez, a GDP-hez képest legfeljebb három százalékkal többet költhet az állam, mint amennyi bevétele van, a különbséget adósságból fedezve. Emellett elvileg az adósságuk sem lehet nagyobb, mint a GDP 60 százaléka.
Erre azért van szükség, hogy ne jussanak olyan helyzetbe, mint például a 2008-ban indult gazdasági válságban. Akkor több ország magas hiánya és sok adóssága majdnem magával rántotta a többieket is, ami miatt közös pénzügyi mentőöveket kellett dobálni. (Magának a tagállamnak se jó, ha rengeteg adósságot dob a következő nemzedékek nyakába és sokat kell költenie kamatkiadásokra.)
A szabályokat a “hatos” és a kettes" csomaggal szigorították a válság alatt. Az elmúltával, 2016-ban viszont Jean-Claude Juncker bizottsági elnök azzal indokolta egy interjúban, miért nem lép az előírásokat sértő Franciaország esetében, hogy „az Franciaország”.
Az eljárásokat a koronavírus-járvány miatt 2020-tól felfüggesztették. Az Európai Bizottság egy finomhangolás után már tavaly visszahozta volna ezeket, de a tagállamok nem tudtak időben megegyezni a részletekről egymással és az Európai Parlamenttel (EP).
A végső szabályokkal – amikről idén februárban egyezett meg a miniszteri Tanács és az EP, majd áprilisban szavazott meg a két testület – finomítottak kicsit az eljáráson. Azoknak az országoknak, amelyeknek az
1. adóssága magasabb a bruttó nemzeti össztermékük (GDP) 90 százaléknál, átlagosan évi egy százalékot kell faragniuk rajta,
2. 60 és 90 százalék között pedig felet.
3. Emellett a GDP-hez képest három százaléknál nagyobb államháztartási hiányt növekedés idején másfélre kellene leszorítani, hogy ezzel olyan tartalékot képezzenek, amivel a nehezebb gazdasági helyzetre készülnek...