2024. május 19., vasárnap

SCHÄFFER ERZSÉBET: AZ ÖREGSÉG SZABADSÁGA (ELŐADÁS)

BRTK KÖNYVTÁR 
ÉS KÁLMÁN IMRE EMLÉKHÁZ, SIÓFOK
Szerző: SCHÄFFER ERZSÉBET
2024.04.29.



Schäffer Erzsébet Pulitzer-emlékdíjas újságíró, a Nők Lapja munkatársa volt a vendégünk 2024. április 25-én. Az ő történeteit láthatják a felvételen az érdeklődők.

HETÉNYI ZSUZSANNA IRODALMÁR, ÍRÓ: EL KELL MENNI A RÉMES HELYEKRE – LAKNER –

VTV SZEGED
Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN
2024.05.18.



Ogyesszától Odesszáig, vagy mondhatnánk azt is, hogy egy kolera karanténtól a Nyugati pályaudvarig ível Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, esszéíró, műfordító, egyetemi tanár Ukrajnához fűződő viszonya, amely még a hetvenes évek Szovjetuniójában kezdődött és a háború elől menekülők segítésével sem zárult le. Lakner Zoltánnal beszélgettek nem csak a szovjet–ukrán–orosz viszonyokról, de arról is, mennyire hasonlítanak a mai magyarországi állapotok az oroszországiakra, és hogy számít-e még bármit az értelmiség szava és felelőssége.

Lakner Zoltán nem napi politikáról, mégis közügyekről beszélget vendégeivel, kötetlenül és ami a legfontosabb: szabadon. A műsor célja, hogy olyan témákról szóljon, amikre a folyamatos hírözön alapzaja közepette igazán oda kellene figyelnünk, de valahogy mégsem jut rájuk elég idő, és amik gondolatokat ébresztenek, tanulhatunk belőlük.

A felvétel 2024. április 24-én készült.


Lásd még Hetényi Zsuzsa könyvét:

Nyugati, Keleti - Ogyesszától Odesszáig, 1973-2023
 

BÁNÓ ÉS BOLGÁR - SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD

TV13 / BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Műsorvezetők: BÁNÓ ANDRÁS, BOLGÁR GYÖRGY
2024.05.15.



Vendég: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD alkotmányjogász.

EGY HÁBORÚPÁRTI ÜZENETE ORBÁN VIKTORNAK

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.05.18.


...Ha szembesülünk vele, ha nem: minden eltorzult Magyarországon. Abnormális politikai klíma vesz körbe bennünket, egy hatalmi elitnek kiszolgáltatott világba csöppentünk, ahol így vagy úgy, sok-sok megalkuvással tereljük az időt, gondolunk az anomáliákra, vagy éppen csukjuk be a szemünket és az agyunkat, hogy ne kelljen látnunk, éreznünk mindazt, amit látunk és érzünk.


Különösen így van ez napjainkban, amikor a választási kampány miatt az addig homályos kontúrok is élessé válnak, és igen: kötelezően szembesülünk a rendszer romlottságával. Jó, rendben van: a világon mindenhol, ahol választás van, és viszonylagos demokrácia, a választás előtti időszak nem tartozik a tündérmesék világába. Ilyenkor tényleg megy a sárdobálás, a vetélytárs lejáratása. De, ahol demokrácia van, ez nagyjából kiegyenlített arányban történik; mindenki igyekszik felhasználni a propaganda adta lehetőségeket. Itt, Magyarországon azonban az állami eszközök is száz százalékosan a Fidesz, Orbán Viktor zsoldjában állnak, itt a közfeladat ellátása azt jelenti, hogy miként lehet kirekeszteni, és ellehetetleníteni a versenytársakat. Mert itt nem versenytársak vannak, sokkal inkább megsemmisítendő ellenségek, akik azt sem érdemlik meg, hogy éljenek. Hisz hogyan fogadjunk egy olyan mondatot, amely Orbán Viktor szájából hangzott el egy rendezvényen, miszerint: itt minden pofon, ha a baloldal kapja, az jó helyre megy. És mondja ezt, mondta ezt a Fico elleni merénylet másnapján, éppenséggel azt állítva, hogy a szlovák miniszterelnököt egy baloldali aktivista lőtte meg.

Vajon mit jelent ilyen előzmények után ez a mondat? Mit üzen az elvakult híveknek a pofon? Mit üzen Orbán azzal, hogy csak nyugodtan pofozzátok a politikai ellenséget, azzal csak jót tesztek, az ütések jó helyre mennek? Nem az ilyen kijelentések adnak egyesek kezébe fegyvert? És tegyük hozzá: Orbán pontosan tudta, tudja, hogy szlovákiai merénylő nem volt sohasem baloldali, ha már kategorizálni kellene őt, akkor inkább szélsőjobbos. De az lenne a legelfogadhatóbb, ha azt mondanánk: egy őrült. Márpedig ilyen őrültek mindenütt vannak, itt Magyarországon is. Jó részük persze csak verbális pofonokat osztogat, de ki tudja, mikor kerül elő egy olyan figura, aki pisztolyt ragad.

Egy józan miniszterelnöktől azt várná az ember, hogy mindezt felmérje, belássa, és ehhez mérje szavait. Magyarországon azonban nem ez történik. Túlhajtott háborús pszichózis teríti be a politikai közbeszédet, a társadalom két részre lett osztva: háborúpártiakra és békepártiakra. Ez utóbbi vonalat, mint hallhattuk a Fico elleni merénylet után, immár egyedül Orbán Viktor képviseli, amiből persze az is következne, hogy nélküle lángba borulna a világ. Most én, aki ezeket a sorokat írja, szintén háborúpárti vagyok, és ön kedves olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa, ugyancsak. Ugye érezzük ennek a teljes abszurditását, romlottságát. Annál is inkább, mert a háborúpártiakat, nyilván, meg kell semmisíteni, hogy béke legyen.

Értem én, hogy Orbánnak most nincs is más mondanivalója. Ezzel a gyilkos gondolattal házal, ezt az árut akarja eladni híveinek. És már nem is tagadja: senki máshoz nem beszél, csak a saját táborához. Őket akarja felheccelni,

Ellenünk.

Hogy is van ez?

ÖZVEGY STEINBERGER DEZSŐNÉ NAGYON DÜHÖS LETT

24.HU
Szerző: CSERI PÉTER
2024.05.19.


Lehet, hogy már hullanak a bombák az égből, lehet, hogy már elvitték a zsidó szomszédot, lehet, hogy már hosszú sorokat kell kiállni a kenyérfejadagért – az emberek mégis igyekeztek úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, ragaszkodtak a szokásaikhoz, nem akartak szembenézni a rájuk törő borzalommal – mondja 1944 nyaráról Ablonczy Balázs, akinek most jelent meg legújabb könyve, Az utolsó nyár. A történésszel arról beszélgettünk, milyen nyilvánvaló és kevésbé érzékelhető jelei voltak annak a második világháború utolsó évében, hogy egyszer és mindenkorra összeomlik az őseink által felépített liberális magyar állam.

"Drága Tucsikám, a légitámadás itt is borzalmas volt. A pinceajtónál álltunk és vártunk. Nem soká repülőbúgást hallottunk. Majd rettenetes robbanásokat. Erre aztán rohantunk lefele a pincébe. Lent vártuk a halált. Tucsikám, két borzalmas hullámot éltünk át. Isten kezében voltunk. Az utcánkba öt bomba esett. Nagyon közel volt hozzánk mind. A harmadik hullám már egészen gyenge volt. Kaptam egy kis légnyomást is a jobb fülemre, de már nincs semmi bajom. Minden hullám után feljöttem a pincéből, füst és por fogadott, repeszdarabok százai az udvaron, ajtó, ablak kicsavarva, ablaküveg kitörve, csillár széttörve a földön. Tucsikám, azt nem lehet leírni, mi volt. A pince, mint egy hajó, úgy imbolygott. A szobák falai össze-vissza vannak repedezve. Tucsikám, én akkor nem féltem, de azóta minden zavaró repülésre összerezzenek"

– ezt írta a 18 éves debreceni Végh Irma a levelezőpartnerének Kolozsvárra 1944. június 20-án.

Irma levele is szerepel azon számos egykorú forrás között, amelyeket Ablonczy Balázs idéz a nemrég megjelent, Az utolsó nyár –Magyarország, 1944 című könyvében. Szokatlan kötet – több szempontból is. A történész – aki ezúttal egy olyan korszakban merült el, amelyik eddig nem tartozott a főbb kutatási területei közé – azt igyekszik megrajzolni, miként élte meg a magyar társadalom a második világháború utolsó nyarát, ami magyarok millióinak valójában az első háborús nyara volt, hiszen 1944-ig érdemi hadicselekmények nem zajlottak az ország területén. És tényleg egy tabló megrajzolásáról van szó: 1944 nyarán mit tudhatott az ország valós helyzetéről, a háború végkimeneteléről a csepeli munkás, az egyetemista, a légóparancsnok, a minisztériumi tisztviselő, a kormánytag, a falusi gazda – mit érzékelhettek a magyar társadalom egyes szegmenseiben a közelgő összeomlásról?

...

LENGYEL LÁSZLÓ: MAGYAR SORSHÚZÁS

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.05.18.


Magyar kezében vagyunk. Orbán elleni népszavazásra és győzelemre viheti a népet vidéken és megbuktathatja Budapesten. Kikanyarodhatunk a történelmi főútra vagy vissza a szokott zsákutcába. A történelmi reflexek állandóan a rossz döntések irányába mutatnak. Az újabb és újabb szereplők szituációs tehetsége, vagyis a pillanat és a tér ideális kihasználása egyetlen rossz döntéssel szituációs katasztrófává válhat.


Magyar Péter helyzet adta tehetség. Létrejött az, amire készült, s amire egyáltalán nem készült fel. Bekerült, belökődött egy történelmi helyzetbe a rendszer holtpontján, és innen löki előre a politika ritmusra érzékenyen, a változást váró, kívánó sok-sok elkülönült közösség illetve a maga helyzetfelismerő és kihasználó képessége. Egy helyiérdekű Zelenszkij, egy helyiérdekű Putyinnal szemben. Paulusszá váló Saulus. Nemcsak magát oldozza fel a damaszkuszi út másik oldalán, hanem a többi pogányt is: bűnösök vagytok, ahogy én is, térjetek meg! S a pogányságban élés, a keresztények üldözése a megtéréssel semmivé, megbocsáthatóvá válik, ha ezután a hatalom irányítóit, a pogányokat utálod.

Magyar azt sugallja: a jól indult, fiatal liberális forradalmár Orbán átvitte magát és titeket, köztük engem is, a rossz oldalra. Hittem, hittünk benne, joggal. Ám elárulta magát és megrontott minket. Azt hittük, hogy a Polgári Magyarország és Európa felé vezet, ehelyett egypárti, egyeduralmi maffiaállamot teremtett. Velem visszatérhettek a jó oldalra, az eredeti Fideszhez, a rendszer eszméihez – önmagatokhoz. Nem voltatok se gonoszok, se ostobák, csak félrevezetettek! Nem veletek van baj, hanem Orbánnal!
...

MIHÁLYI PÉTER – SZELÉNYI IVÁN: KÖZTÁRSASÁGUNK ALAPÁLLAPOTA…

MOZGÓ VILÁG
Szerzők: MIHÁLYI PÉTER – SZELÉNYI IVÁN
2024.05.15.


„Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt (…)”

Kölcsey Ferenc: Himnusz

1. Harmincöt éve tart az Orbán-korszak. A Fiatal Demokraták Szövetségének megalakulására 1988. március 30-án került sor a Bibó kollégium Ménesi úti épületének alagsorában. Az alapítók különböző főiskolákról, egyetemekről érkező fiatalok voltak, de a társaság központi magját a „bibósok” alkották. Hamarosan ők vették át a vezető szerepet. Elnöki poszt éveken át nem volt. A pártvezetői teendőket egy hattagú szóvivői testület látta el. Öt éven át így volt, s ez elég volt ahhoz, hogy a hazai és nemzetközi közvélemény a bázisdemokráciát komolyan vevő, őszinte és szerethető formációnak ismerje el a Fideszt. 1990-ben azonban bekerültek a parlamentbe, Orbán lett a frakcióvezető, és így a párt első embere akkor is, ha nem volt pártelnök. 1993 áprilisában az újonnan létrehozott elnöki pozícióba a harmincéves Orbán Viktort választotta a párt V. kongresszusa. Ez a Fidesz transzparens működésének és gazdálkodásának megőrzését szorgalmazó liberális szárny kiszorulásának kezdetét jelentette.

Idézzük emlékezetünkbe azt is, hogy ezekben a hónapokban került napvilágra a Fidesz és az MDF vezérkarának titkos egyezsége az ún. székházcsere ügyében, valamint az, hogy a Fidesz-vezetők szembefordultak az SZDSZ-szel, és elkezdték előkészíteni az MDF-vel való együttműködést. Pár hónappal később, novemberben Fodor Gábor, Molnár Péter és Ungár Klára ki is lépett a Fideszből, az 1994. májusi választás után pedig ugyanezt tette Hegedüs István és Szelényi Zsuzsa. A kilépőket a tagságból több mint kétszázan követték a következő hónapokban. Már ekkor is látható volt, hogy ezen a ponton a Fidesz megszűnt demokratikus pártként funkcionálni. Innentől kezdve hosszú, egyenes út vezetett odáig, hogy a 2011-ben elfogadott Alaptörvényben az ország neve többé nem Magyar Köztársaság, „csak” Magyarország, s ma már ott tartunk, hogy a Huxit (az EU-ból való kilépés gondolata) sem puszta riogatás, hanem lehetséges realitás.

A 90-es évek második felétől kezdve sejthető volt, hogy – akár kormányon lesz, akár ellenzékben – Orbán Viktor sem pártján belül, sem kormányában soha többé nem fogja tűrni, hogy céljaival és akaratával szemben valódi fékek és ellensúlyok létezzenek. Neki nem fog diktálni az EU és az IMF sem.[1] Ám ha még távolabb megyünk vissza az időben, akkor 2024-ből visszatekintve csak csodálni lehet Tamás Gáspár Miklós hetedik érzékét, amivel már 1991 elején (!) észrevette és a Népszabadságban le is írta, hogy Orbán Viktor pálfordulásra készül. „A Fidesz vezetőinek fiatal, éhes konkvisztádorokból álló vasfegyelmű kis csapata az antidemokratikus közhangulatra épít, és azt az új populizmust képviseli, melynek eredete a szélsőbal- és szélsőjobboldali romantikus kultúrkritika történeti ködébe vész”.[2] A mából visszatekintve az is egyértelmű, hogy kivételes karizmatikus adottságainak köszönhetően Orbán tényleg számottevő befolyást tudott gyakorolni a közvéleményre – akkor is, amikor a Fidesz ellenzékben volt.

A későbbiekben Orbán kordában tartására egyetlen személy kapott történelmi esélyt: Sólyom László, mint az Alkotmánybíróság első elnöke (1990–1998), illetve mint köztársasági elnök (2005–2010). Mint köztudott, Sólyom – az általa kreált elnevezést felidézve – az ún. „láthatatlan alkotmány” létrehozására tett kísérletet, ezzel alapozva meg a posztkommunista Magyarország polgári demokratikus szellemiségű jogállamiságát. De Sólyom önállóságát a 2010-ben kétharmados többséget elérő Orbán-kormány nem találta elfogadhatónak, ezért Orbán nemcsak azt akadályozta meg, hogy egy második ciklusban is ő legyen a köztársasági elnök, de arra sem kérte meg, hogy az ő vezetésével készüljön a III. Magyar Köztársaság új alkotmánya. Ez egyébként az ellenzéki pártoknak sem jutott eszébe. A szocialisták nem bíztak Sólyomban, amióta ellenük döntött a Bokros-csomag idején a Sólyom vezette AB, és nem felejtették el, hogy 2005-ben a Fidesz gyomorforgató szavazási manipulációval győzte le jelöltjüket az Országgyűlésben a köztársaságielnök-választáson. Hogy ez miért történt így, azt még ma sem látjuk tisztán. De az is lehet, hogy csak annyi a magyarázat, hogy az önmagát pártok feletti erőnek vélő Sólyom Lászlóból teljesen hiányzott az elszántság és a politikusi karizma...

ITT OLVASHATÓ

A JOGURALOMTÓL AZ URALOM JOGÁIG. A JOGÁLLAM FELSZÁMOLÁSA MAGYARORSZÁGON 2010-2024

CEU - DEMOKRÁCIA INTÉZETE
Szerzők: GADÓ GÁBOR, KEREKES ZSUZSA, MAGYAR BÁLINT (Szerk.)
2024.05.15.


Megjelent a CEU Demokrácia Intézetének gondozásában A joguralomtól az uralom jogáig. A jogállam felszámolása Magyarországon 2010-2024 című kötet Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa és Magyar Bálint szerkesztésében mintegy 20 szakértő közreműködésével.

Részlet a kötet előszavából:

„2010 óta Magyarország autokrácia. Bár formailag a magyarországi rendszer a Max Weber-i legális-racionális legitimitás bázisán maradt, tartalmában a törvények primátusát felváltotta a politikai érdek primátusa a joguralommal szemben. A törvények általi kormányzást felváltotta a rendeleti kormányzás. Magyarország egyúttal az autokráciának egy olyan sajátos formáját valósította meg, melyben az államgépezet egyfajta központilag vezérelt bűnszervezetként működik.

Ebben az összeállításban a szerkesztők (Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa és Magyar Bálint) és a mintegy 20 szerző arra vállalkoztak, hogy erről a folyamatról, illetve ennek a jogi és formális struktúrákra gyakorolt romboló hatásáról adjanak számot. Munkájukban egyszerre törekedtek a közérthetőségre, tömörségre, és arra, hogy átfogó képet adjanak a liberális demokrácia alkotmányos berendezkedésének felszámolásáról.”

A KÖNYV INNEN LETÖLTHETŐ (PDF - 1,5 Mb)

L. RITÓK NÓRA: A NORMÁK VÁLTOZÁSAIBAN

LIGETMŰHELY
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.05.19.


Generációm sok tagjára jellemzően a moralizálás állandó része lett az életemnek. Ott van a generációs szegénységben, a szegregátumokban élőkkel végzett terepi munkában, az esélyteremtés egyre bővülő feladataiban. Itt adódnak a legnehezebb mérlegelések: meddig etikus beavatkoznunk egy család életébe, hol a határ. Megtalálni a pontot, ahol a segítés mértéke nem a tanult tehetetlenséget erősíti, hanem az elmozdulást. Hiszen nem az elvárást, hanem az aktivitást és a felelősségvállalást kell támogatnunk a társadalmi leszakadásban élők körében. Figyeljük őket, akikért dolgozunk, a tudásukat, készségeiket, történetüket, hogy értsük a miérteket. Ne éljünk vissza a bizalmukkal, de ha kell, kérjünk hatósági segítséget is, ha nem boldogulunk a mi eszközeinkkel. Értessük meg velük, hogy mi így működünk. Az érdekükben. Aki azt gondolja, ez egyszerű, téved. Mert pillanatok alatt ráépül a túlélési stratégiájuk a segítségnyújtásra, és az energia nem az önállóság erősítésére irányul.

Megküzdési mintáink

Tudnunk kell, hogy nem a mi értékrendünk az etalon, nekünk csak azokat a lehetőségeket kell megmutatni, amelyekkel egy-egy probléma megoldása sikerült. Ám ezek a mi útjaink, a mi megküzdési mintáink, és nem mondható, hogy ez a jó. Mert nekünk jó, de nekik nem biztos.

Generációmban a sikeresség fogalma szorosan kapcsolódott a tanuláshoz, a megfeszített munkához és a tisztességhez is. A kor új üzenetei számunkra sokszor érthetetlenek, a szociokulturális űrön túl létrejött egy generációs különbözőség is, amit nehéz áthidalnunk. Furcsán régre mutató, gyakran 19. századi túlélési technikával találkozunk (pl. a „csócsálás”), amit már nemigen értünk, közben meg itt vannak a fiatalok, a TikTok terében működve, amit meg még nem értünk.

Talán a paternalizmus jelenléte mutatja a legjobban a fejlesztők nehézségeit. Sokat figyeltem ezt, miután egy viselkedéskutatással foglalkozó látogató elénk tartotta a tükröt: paternalista módon kommunikáltok. Figyeltem magunkat, és azt láttam, bizonyos helyzetekben csakugyan így van. Bár megnézném a viselkedéskutatót, hogy kommunikálna helyesen – csak egy hónapig – az értelmileg sérült anyával, aki gondnokságra szorul(na), és nulla pénzügyi tudatossággal csúszik vissza állandóan az eladósodásba, miközben gyerekeket nevel, egyedül. Akik történetesen szintén értelmileg sérültek. Mi ugyanis hosszú évek óta nem jutunk semmire, a visszarendeződés állandó, ha elengedjük a kontrollt, amit persze néha ő utasít el, és hamar jön a krízis – akkor megint kellünk. Ebben a hintában vagyunk velük, több mint egy évtizede. A helyzet csak annyit javult, hogy közben megnőttek a gyerekek, megszűnt az árvasági segély, így a kevesebből kerül nehéz helyzetbe.

Krízishelyzetben

De visszatérve a paternalizmusra, amikor kitekintettem az intézményrendszerre, láttam: ott is ez a kommunikáció megy. Minden területen tetten érhető. A legdurvább, hogy akikért dolgozunk, csak ebben tudnak működni. A „mondják meg nekem, mit csináljak” attitűddel. Amihez persze csak akkor fordulnak, ha krízishelyzetben vannak, egyébként mindenki úgy tesz, ahogy a saját szocializációja diktálja. Vagyis miközben küzdünk a saját paternalizmusunk ellen, azért is harcolnunk kell, hogy ők más viszonyrendszerben is képesek legyenek működni. Döntsenek saját akaratból, felelősen. De ehhez megint csak tudás, készségek és attitűd szükséges, vagyis kompetenciák…

Aztán ott van az a bizonyos „megmentő”-érzés. Ami fontos, hogy a kiégés kockázatát mérsékelje, ugyanakkor káros is lehet, mert hamar elcsúszik a fókusz, hogy kiről szól a segítés. Arról, akiken segíteni szeretnénk, vagy magunkban akarjuk valami miatt erősíteni az érzést, hogy jók vagyunk, sőt, jobbak, mint más. Gyakran látni ezt olyan segítőkön, akik csak az adományozás szintjéig jutnak. Ők azok, akik a nekik megfelelő visszacsatolásokat várják, és ha nem kapják meg, sértődöttek. Mert nem ismerik, nem látják az okokat, általában nem is akarják megérteni, mert az egészben saját maguk a fontosak. Akik adnak.

Nehéz terület ez is. Mert jó szándék van benne, amire nyilván lehet építeni, de egyfajta szocializáció is, egy énkép – és talán nem kellene még azzal is törődnünk, hogy folyamatosan tükröt tartsunk. Ám, ha nem tesszük, nem fejlődik az adományozási kultúra… Minden ilyen esetben topogunk, kényelmetlen, nem akarjuk letörni a segíteni akarást, de meg akarjuk állítani, mielőtt több bajt csinál, és sérül benne az illető.

A hiteles kép kommunikálása is sok morális kérdést vet fel. Ma az a sikeres program, civil szervezet, amelyik nem beszél a nehézségekről, az eredményeket tolja a kommunikációban, naponta bizonygatva a támogatóknak, a világnak, hogy igen, ő tudja, ő jól csinálja. De a társadalmi leszakadás problémájának megoldása nem ilyen egyszerű. Itt nincsenek tuti sikeres projektek, amelyek bizonyítottan tömegesen megváltoztatják a generációs szegénységben élők helyzetét. Ez állandó küzdelem, újabb és újabb akadályokkal, mert a politikai-társadalmi-gazdasági változások folyamatosan gördítik ezeket elénk. Az időbeliség pedig – hogy akkor állítsuk valamiről: sikeres, mikor beépült, és nélkülünk is működik – nagyon fontos tényező lenne.Egész világunk sikerkommunikált lett. A problémák, a hibázás vállalása hiányzik. A szőnyeg alá söprés, a kifele mutatott kép fényezése általános. Aki a hibákról beszél, nyilván nem hozzáértő, pancser, elpocsékolja a támogatásokat vagy politikai értelemben kötözködő ellenség.

Folyton moralizálok ezen is. Miközben pontosan tudom, mekkora csapda a sikerkommunikáció, mindig hangoztatom, hogy ha ennyi sikeres program van, miért vagyunk még mindig ugyanabban a helyzetben a szegregátumok szintjén. Látom, ha a nehézségeket, a kudarcokat emlegetem, csak újabb konfliktusokat vállalok. Jön a jogvédők támadása, hogy nem segítem az inklúziót, mert negatív képet mutatok. Szembemegyek a kormányzati sodorvonallal, ami nem tűri a kritikát, és pillanatok alatt betol a politikai színtérre, jól bevált bélyegekkel. És ott van még annak a felelőssége is, hogy a közvélemény sztereotip ítélkezéséhez sem akarok muníciót adni, így öncenzúrázom magam (nemcsak a GDPR – általános adatvédelmi rendelet – miatt), nem hangosítok ki olyan eseteket, jelenségeket, amelyek tovább erősítik a gyakran gyűlöletbe csapó kirekesztést. Hiteles akarok lenni, de közben kompromisszumokat kell kötnöm.

Jól érzem, hogy hol a határ?

Még egy szálról, ami a civil szervezetek működéséhez szükséges adományokhoz kapcsolódik. Mert működni kell, ahhoz pedig források kellenek, a pályázatok egy hibajelző szervezet számára nem elérhetők, maradnak az adományok. A céges és civil támogatások. Egy részét beazonosíthatóan tudjuk, egy részét nem.

Tudunk a rendszerre hatni

A beazonosíthatóknál is felmerülnek morális aggályok. A társadalmi norma változik ebben is, és nemegyszer kaptam már kritikát, mikor átláthatóan megmutatok egy-egy támogatást. Ha állami programhoz kapcsolódunk, abban a hitben, hogy tudunk a rendszerre hatni valahogy, jön a vád: eladom magam, az alapítványt, kollaboráns vagyok stb.

A „honnan van a pénz?” a közvélemény számára nagy kérdéssé vált. Mert sokak szerint látni kellene, hogy mi kapcsolódik hozzá. Miközben elhatárolódom a gyanús, az általunk képviselt ügyhöz és a saját etikai mércémhez méltatlan adományoktól, látom, nem ez az általános. „Nem fogom tolvajok lelkiismeretét megnyugtatni” – írtam egyszer dühösen, mikor valaki nagy forrásokkal rendelkező, nagyhatalmú cégcsoport alapítványát ajánlotta figyelmembe. Aztán megértettem, ez sem ilyen egyszerű. Ha tudom, honnan van a pénz, dönthetek így. De ha nem tudom? És megtehetem-e, hogy így döntsek, a saját etikai elveim szerint, miközben szegénységben élő gyerekekért, családokért dolgozom? Kell-e ezen a szinten is morális elvárásokat megfogalmaznom, miközben látom, másban ez fel sem merül?

Nemrég kaptam egy emailt: egy hölgy kérdezte, hogy börtönben lévő férjétől elfogadnánk-e jóvátételi támogatást. Visszakérdeztem: megtudhatnám, miért ül a férje? Aztán belegondoltam, mennyire érdekes, hogy ez felmerült bennem… Ezek szerint van, amit el tudok fogadni, mondjuk, ha betört valahova, az még belefér, de a gyerek abúzus nem? El is szégyelltem magam. És gondolkodtam megint a társadalmi normán. Aminek a változásai nyilván kihatnak mindenre. Eszembe jutottak Hankiss Elemér ellentétpárjai, hogy mit üzen az iskola, és mit üzen az élet. Légy becsületes! – üzeni az iskola, légy sikeres! – üzeni a világ, de ebben már nem feltétel a becsületesség.

Közben társadalmi befogadásért dolgozunk, amiben mindkét félnek van dolga. A munkám kezdetén úgy véltem, van egy társadalmi norma, amihez igazodni kellene azoknak, akik a túlélési stratégiáikat más normák szerint állították fel, olyanok mentén, amelyek nem támogatják az inklúziót. Aztán érzékeltem, hogy az a norma közeledik a leszakadókéhoz, ami a többségé. Azok a normák lesznek felismerhetők a többségi társadalomban, melyekről azt gondoltam, csak a szegregátumokban léteznek. Nagyon durva volt ezeket a mintázatokat felismerni…

Szóval a normakövetés tekintetében súlyos zavart érzek. Már nem tudom, kiéhez kell igazodni.

A világ pörög

Mit lehet hát tenni? Megkeresni az általános emberi értékeket, amelyek viszonylag állandóak. Amit tartani kellene. De nem akarok múltba révedő sem lenni, hiszen a világ pörög, és ehhez is igazodni kell. A „bezzeg a mi időnkben” biztosan nem jó irány.

Azt hiszem, a megoldás kezdete, ha folyamatosan dolgozunk önmagunkon, mert ha magunkat értjük, talán jobban értünk másokat is, és a minket körülvevő világot is. Ezt kellene általánossá tenni, a folyamatos önvizsgálatot és persze az önfejlesztést, tanítani az iskolában is. Talán az segít ezen az összezavarodott és egyre borúsabb világunkon is.

Talán.


A MAGYAROK TÖBBSÉGE MEGADÓZTATNÁ A GAZDAGOKAT

MAGYAR NARANCS
Szerző: NARANCS.HU
2024.05.18.


Még a gazdagok hetven százaléka is támogatná a progresszív adózás bevezetését.


A Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet kutatást végzett „A 1000 leggazdagabb 2024” című kiadvány számára a gazdagok és a gazdagság megítéléséről. Tízből három magyar szegénynek érzi magát, míg gazdagnak csak nagyon kevesen – olvasható az atv.hu-n.

A megkérdezettek 31 százaléka kifejezetten szegények gondolja magát, a többség, azaz 62 százalék se nem gazdagnak, se nem szegények nevezte magát.

A magát gazdagnak gondolók aránya elenyésző, mindössze 4 százalék.

Az emberek 68 százaléka egyébként ismer olyan személyt, akik szerinte a gazdagok közé tartoznak. A magukat szegénynek sorolók azonban kevesebb arányban, 58 százalékban.

A gazdag emberekkel kapcsolatban gyakran esik szó az adományozó, segítő, támogató és mecénási tevékenységükről. A szegények mindössze 1 százaléka állítja azt, hogy a gazdag ismerőseik rendszeresen támogatják a náluk rosszabbul élőket pénzzel, vásárlással vagy adománnyal. Sőt,

61 százalékuk azt tapasztalta, hogy a gazdagokra egyáltalán nem jellemző az adakozás.

A közepes egzisztenciális helyzetben levők azonban pozitívabb tapasztalatokkal rendelkeznek: 6 százalékuk konkrétan tapasztalta, hogy a tehetősek segítenek másoknak, és 42 százalékuk azt érzékeli, hogy alkalmanként teszik ezt a gazdagok. Az anyagi értelemben középen levők csoportja önzetlenebbnek tartja a gazdagokat, mint a szegények.

A kutatás szerint a többség bevezetné a progresszív adózást, még a gazdagok hetven százaléka is. A progresszív adó azt jelenti, hogy ha valakinek nagyobb a jövedelme, akkor nagyobb százalékát fizesse be adó formájában. A nagy vagyont is többen (80 százalék) megadóztatnák, mint nem (11 százalék).

Az idősek kimagasló többsége, 91 százaléka bevezetné a vagyonosokra vonatkozó adót.

A luxusadót legnagyobb arányban 500 millió forint feletti vagyon esetében támogatnák a megkérdezettek.

Arról, hogy ki számít ma vagyonosnak Magyarországon, ebben a cikkünkben írtunk...

A TERRORIZMUS TÉVEDÉSE

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2024.05.17.


- Uram, hajtsa a fejét kicsit jobbra, nem látok!
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, van a puskámon!

Millió meghatározása van, de egytől-egyig az erőszakhoz kötődik.
A terrorizmus célja a félelemkeltés, esetünkben a politikai célok erőszakos elérésének eszköze.
Segítségével hívei szerint alacsony költséggel is el lehet érni a változásokat, eszközei pedig felettébb változatosak.
Merényletek a hatalom birtokosai ellen, kiszámíthatatlan célpontú fegyveres támadások, ártatlanok életét kioltó robbantások, a félelem légkörének megteremtése, fegyveres támadások rendezvények ellen - csak az elkövető fantáziája szab határt az eszközöknek..
Lehet vallási jellege, lehet gazdasági és lehet politikai, - a lényeg az, hogy az erőszak nem marad állami monopólium, az egyén vagy a csoport ily módon akar változást kikényszeríteni.
Vagy egyszerűen csak elmeháborodott az elkövető.
A politikusok elleni merényleteknek nagy múltjuk van, Julius Caesar, az iszlám háborúk aszaszínjai, a japán nindzsák mind ezt bizonyítják.
A XX. század történelméből pedig a Lenin és a Hitler elleniek csakúgy, mint a De Daulle elleni, vagy a Jichak Rabin izraeli miniszterelnök elleni merényletek.
A merénylők azt hiszik, hogy a politikai porond egyes szereplőinek erőszakos eltávolítása megoldja az adott politikai problémát, utat nyit a számukra kedvező változások felé.
Az eredmény általában az, hogy a retorzió durvább, mint maga az akció volt, és sok esetben utat nyit az állami terrorizmusnak is, mint például a müncheni olimpia esetben történt.
A merényleteken kívül kedvelt terrorista eszköz a követhetetlen és kiszámíthatatlan célpontválasztás, az ártatlan áldozatok életének semmibevétele - lényeg, hogy nagy hatása legyen és felhívja a figyelmet a terroriták által elérni kívánt célra.
A terrorista számára egyetlen mentség van: ha az általa képviselt irányzat győz, mint például a jeruzsálemi Dávid király hotel felrobbantásának irányítója, Mebahem Begin esetében történt: miniszterelnök lett belőle.
Ha nem győz, akkor bizony a napjai meg vannak számlálva, mint ahogy a Hitler elleni merénylet résztvevői is henteskampókon végezték, úgy a World Trade Center lerombolását szervező Oszama bin Ladent se nagyon akarták a kommandósok elfogni...

MILYEN A KORSZERŰ OKTATÁS - HA KOMOLYAN VESSZÜK? - (AZ ELŐADÁSOKAT KÖVETŐ BESZÉLGETÉS)

L1 - ELEGY
Műsorvezető: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2022.03.07.



Szakértők, a pártok képviselői és a Civil Közoktatási Platform (CKP) nyolc hónapos rendszeres egyeztetését követően összeállt egy 100 pontból álló javaslatcsomag (https://elegy2021.hu/oktatas/), amely keretbe foglalja egy jövőorientált, korszerű oktatási rendszer koncepcióját.

Az egyesült ellenzék arra tett ígéretet, hogy programjának kialakításakor ezt a szakmailag megalapozott keretet tekintik irányadónak.

A Civil Közoktatási Platform szakértői ennek kapcsán a korszerű oktatásról való gondolkodás négy meghatározó területéről beszéltek, majd beszélgettek a közönséggel.

A vitát moderálta: Ónody-Molnár Dóra Csatornánkon megtekinthetők a bevezető előadások külön-külön és az azt követő vita:

Bevezető és Ercse Kriszta: Miért nem tudjuk pontosan, hogy néz ki a Jóisten?
• Ercse Kriszta - Miért nem tudjuk pont...

Nahalka István: Kell-e tanterv?
• Nahalka István - Kell-e tanterv?

Braun József: Tudnának-e a mai pedagógusok máshogy tanítani?
• Braun József - Tudnának-e a mai pedag...

Juhász Ágnes: Mire való az iskolai oktatás és mire nem – avagy felkészíthet-e az iskola az életre?


Lásd még:



„KÖTÉLTÁNCOLOK, MÁZSÁS SÚLYOKKAL A KEZEMBEN” – A FOGYATÉKOS GYEREKET NEVELŐ SZÜLŐK NAGY RÉSZE KIÉG

WMN
Szerző:TD
2024.05.18.


Nemrég a közgyógyellátásban tapasztalható pelenka- és gyógyszerhiányról készítettem riportot, és miközben az érintett családokkal és szakemberekkel beszélgettem, egy másik téma is bekúszott a látómezőmbe. Az még „hagyján” ugyanis, hogy a súlyos fogyatékossággal élő gyereket nevelő szülőknek időnként beletörik a bicskájuk az ellátórendszer anomáliáiba, de a mentális egészségükkel, a pszichés jóllétükkel már végképp senki nem foglalkozik kapacitás híján. Így lehetséges az, hogy sok szülő sok éve nem jutott el nemhogy pszichológushoz, de még csak egy baráti összejövetelre sem. Takács Dalma az otthonápoló családok kiégés általi sebezhetőségét járta körbe.

A kisbaba születése – ideális esetben – hatalmas öröm, miközben alapjaiban változtatja meg a család életét. A férfi és női identitás apává és anyává egészül ki, a házastársak már nemcsak egy pár tagjai, de egyben szülőtársak is lesznek. Az új családtag a mindennapok főszereplőjévé lép elő, hatására a prioritások megváltoznak, a korábban kialakult rutin átszerveződik, és ahogy új típusú örömök és sikerélmények jelennek meg a család életében, úgy a nehézségek, megoldandó feladatok természete is átalakul. És mindez persze folyamatosan változik: míg az első években a csecsemő gondozása a legfontosabb, egy szempillantás alatt jutunk el oda, hogy a szülők már arról gondolkodnak: hogy indítsák el az önálló életben a gyereket, hogy neveljenek belőle felelősségteljes felnőttet. Legalábbis, a klasszikus forgatókönyv szerint.

Solti Emi és férje
élete azonban nem a klasszikus forgatókönyv szerint alakult. Noha fiuk, Máté, már 19 éves, neki nem az egyetemi felvételijéhez, a szerelmi életéhez, az első önálló albérlet megtalálásához szurkolnak, hanem olyan tényezőkhöz, ami a legtöbb szülőpár számára ilyenkor már csak távoli emlék. Máté ugyanis Down-szindrómával született és autisztikus jegyeket mutat, és ahogy Emi fogalmaz, néhány szempontból nagyjából egy bölcsődés gyerek szintjén áll, akinél minden nap kiszámíthatatlan és új kihívást tartogat. Számukra a sikerélményt az jelenti, ha Máté önállóan felkel reggel és elmegy mosdóba, ám vannak olyan napok is, amikor nem működik együtt, és az iskoláig vezető út valódi tortúrának bizonyul. Mivel Tóth Flóra korábban írt már egy átfogó cikket a család életéről, én nem mennék bele a részletekbe, de két fontos dolgot elmondanék, ami a téma szempontjából nem elhanyagolható:

Máté nem beszél és nem hagyható egyedül, és Emi még a sarki boltba is csak úgy mehet be, ha fél szeme mindig a fián van, aki bármikor elszaladhat, veszélybe kerülhet.

Egy szó, mint száz: életének minden napja, sőt, minden perce Máté ellátásáról szól, és 19 éve csupán távoli emlék számára a minőségi pihenés, az énidő vagy a férjével közös programszervezés. A legnagyobb szorongást mégsem a mindennapi fáradtság, hanem a jövő kérdései okozzák számára. Ezt nem lehet kikapcsolni, és pontosan tudja: eljön majd az a nap, amikor ők már nem tudják gondozni Mátét, és bizonytalanná válik a fiuk ellátása. És noha Emi jogtudatos, és folyamatosan fogalmazza a Máté életét könnyítő kérelmeket, sokszor tapasztalja, hogy vadidegen ügyintézők pillanatnyi jóindulatán múlik az, hogy sikert érnek-e el. A bürokrácia, az adminisztratív nehézségek, a jogok érvényesítése sokszor szélmalomharc, amit egyre nehezebb megvívni úgy, hogy Emi ereje is csökken...

VISSZA A JÖVŐBE - OKTATÁSPOLITIKAI VITA A GYERMEKEINK JÖVŐJÉRŐL

TANULÁSKUTATÓ INTÉZET
A vitát facilitálja: Dr. GLOVICZKI ZOLTÁN
2024.05.16.



A Tanuláskutató Intézet meghívására érkezik Dr. Gyarmathy Éva, aki Setényi Jánossal, az intézet igazgatójával folytat vitát az oktatás kihívásairól és a lehetséges megoldásokról.

A vita során az alábbi kérdéseket érintjük: 

- Miért nő egyre a problémás gyerekek száma? 
- Kell-e enyhíteni az iskolai követelményeken? 
- Bűvös ötszög (szülők, gyerekek, iskola, szakemberek, pedagógusképzés) feltörése. 
- Visszaállítsunk vagy előre meneküljünk?

- A vitát facilitálja Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora

RADÓ PÉTER: A KORMÁNY CÉLJA KONTROLL ALATT TARTANI AZ OKTATÁSI RENDSZERT

KLIKK TV / TÍZ
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2023.12.28.



Orbán az égvilágon semmit nem gondolt az oktatásról, kizárólag az vezérelte, hogyan lehet politikai kontroll alatt tartani az egész rendszert. „Akinek pedig volt valami elképzelése, mert látott már belülről iskolát, például Hoffmann Rózsa, az a 60-as években gondolkozott” – mondta Radó Péter oktatáskutató a KlikkTV Tíz című műsorában.

Radó úgy gondolja, a bajokat talán a kormányzat, vagyis Orbán Viktor is észlelte, de a megoldást kizárólag a központosításban látta. A központi szabályozás pedig nemhogy csökkentené, inkább kiszélesíti az egyenlőtlenségeket az oktatásban. „Érdemes megjegyezni, hogy a szigorú egypártrendszer alatt is voltak jelei a nyitásnak, már a 70-es években elindultak kísérletek a kibontakozásra az oktatásban. Az 1979-es állami tanterv sokkal liberálisabb volt, mint a 2015-ös. Az 1985-ben elfogadott oktatási törvény megerősítette az iskolák szakmai autonómiáját” – fogalmazott az oktatási szakember.

Radó szerint a pedagógusbér esetleges felzárkóztatása a diplomás átlagbérekhez csak arra elég, hogy megállítsa, vagy legalább fékezze az elvándorlást, de ettől a színvonal valódi javulása nem várható.

A műsorvezető, Bolgár György kérdésére, hogy „hol tartunk most”, Radó rövid válasza: „Harmadik világbeli ország szintjén”.


Lásd még:


„SZLOVÁKIÁBAN ÉLNI OLYAN, MINTHA KÉMFILMBEN LENNÉNK. A FICO ELLENI MERÉNYLET CSAK FOKOZTA EZT AZ ÉRZÉST”

24.HU
Szerző: NAGY GERGELY MIKLÓS
2024.05.19.


Korszakváltás volt a szlovák alvilágban, de a véres ’90-es évek öröksége ma is él. Ezt Barak Dávid bűnügyi újságíró mondja, akivel arra kerestük a választ, miért van ennyi politikai merénylet Szlovákiában, miért ilyen erőszakos a közélet olykor északi szomszédunknál.


A Robert Fico elleni szerdai támadás újra bizonyította, hogy Szlovákiában más uniós országokhoz képest jóval gyakoribbak a merényletek, illetve a politikai, közéleti szereplőkkel szembeni gyilkosságok, gyilkossági kísérletek. Ezekről az ügyekről csütörtöki cikkünkben részletesen olvashat, köztük arról, amikor 1995-ben a titkosszolgálat közreműködésével elrabolták az államfő, Michal Kovác fiát, illetve hogy ennek az ügynek a folyományaként a nyomozásban részt vevő Róbert Remiást felrobbantották, pár évvel később pedig saját lakása előtt ölték meg Vladimír Meciar korábbi gazdasági miniszterét. Ugyanakkor nem csak a ’90-es évekből tudunk szomorú eseteket feleleveníteni: elég az 2018-as Kuciak-gyilkosságot vagy az eredetileg Eduard Heger miniszterelnök ellen irányuló, végül két férfi meggyilkolásával végződő 2022-es pozsonyi tragédiát említenünk.

A kérdésről Barak Dávid bűnügyi oknyomozó újságírót faggattuk, aki több könyvben is foglalkozott a szlovák alvilággal, Elásott igazság és Rossz vér című kötetei például a különösen kegyetlen dunaszerdahelyi maffia történetét dolgozták fel. Hogy kell értelmeznünk ezeket a különböző eseteket, van-e valami olyan közös pont köztük, vagy épp a különbségek a hangsúlyosabbak? – kérdeztük az újságírótól...

TUDOTT A KÜLÜGY AZ OROSZ KIBERTÁMADÁSOKRÓL, KOCSIS MÁTÉ SZABÁLYOZNÁ A KOMMENTELŐKET - HETI LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ / HETI LAPSZEMLE
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2024.05.17.



444: Belső dokumentumok bizonyítják, hogy a magyar külügy tudott az orosz kibertámadásokról – amiket két éve még kampányhazugságnak neveztek


Két éve derült ki, hogy Vlagyimir Putyin hekkerei megtámadták a magyar külügy informatikai hálózatát. A külügyminisztérium és több kormánypárti politikus egyszerűen letagadta, hogy ez megtörtént volna, „kampányhazugságnak” minősítette az erről szóló információt. A lap által most bemutatott dokumentumok bizonyítják, hogy Oroszország katonai és polgári titkosszolgálatai széles körű kibertámadást hajtottak végre a magyar külügy rendszerei ellen, és nemzetbiztonsági szempontból felbecsülhetetlen értékű adatokat lophattak a külügy gépeiről.

24.hu: Mészáros Lőrinc már 1000 milliárdnál tart, Tiborcz István is belépett a 100 milliárdosok közé

A Szakonyi Péter szerkesztette 100 leggazdagabb című, ma megjelent kiadvány gazdaglistáját a felcsúti Orbán-bizalmas, Mészáros Lőrinc immár 990 milliárd forinttal vezeti, a becslések szerint egyetlen év alatt 50 százalékkal növelte vagyonát. Majdnem teljesítette ezt a miniszterelnök veje, Tiborcz István is. Akadt, aki náluk is jobban szerepelt: dupláztak Schmidt Máriáék és az állami propagandát közvetítő kommunikációs cégcsoport tulaja is.

Hvg.hu: Kocsis Máté államilag hallgattatna el bizonyos kommentelőket

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a szlovák miniszterelnök, Robert Fico elleni merénylet másnapján az InfoRádió stúdiójában arról beszélt, hogy tenni kell valamit a gyűlöletkeltés ellen. Hangsúlyozta, hogy a törvény erejénél fogva kell fellépni az emberi méltóságot sértő és életellenes kommentek ellen. Példaként a cseh szabályozásra utalt, szerinte az ugyanis tartalmazza, hogy bűncselekményt követ el, aki bűncselekmény elkövetését helyesli az interneten. Kocsis szerint az internetes hangnem, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, elért arra a kritikus pontra, ahol az államnak be kell avatkoznia.

Telex: A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke visszautasította a Szuverenitásvédelmi Hivatal kérését, hogy ügyvédek tevékenységéről adjanak tájékoztatást


A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a jogszabályokra hivatkozva elutasította a Szuverenitásvédelmi Hivatal megkeresését, hogy a köztestület bizonyos ügyekben tájékoztassa a Hivatalt az ügyvédek tevékenységéről – derül ki a Magyar Ügyvédi Kamara hírleveléből. Lánczi Tamás, az idén létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke áprilisban levélben kereste meg a Magyar Ügyvédi Kamarát, hogy a Hivatal és a Magyar Ügyvédi Kamara között megállapodás jöjjön létre, de elutasították a kérését.

Magyar Hang: Orbán Viktor is ott lesz a Békemeneten

Orbán Viktor miniszterelnök is ott lesz a CÖF által júniusra tervezett, »Magyarország maradjon a béke szigete!« mottójú Békemeneten – ezt a Fidesz kommunikációs igazgatója jelentette be az ATV reggeli műsorában a Magyar Hang munkatársának kérdésére. Menczer Tamás azt egyelőre nem tudta megmondani, hogy a kormányfő felszólal-e, amennyiben pedig igen, akkor kik lesznek még a szónokok, indoklása szerint ugyanis nem ő a szervezője a rendezvénynek.

LIGETI MIKLÓS: „A MAGYAR KORMÁNY CSAK ESZKÖZKÉNT HASZNÁLJA A KORRUPCIÓT, DE NEM KÜZD ELLENE”

FRISSHÍREK/MAGYAR KÖZÖNY PODCAST
Szerző: FRISSHÍREK
2024.05.16.



Idén is Magyarország lett az EU legkorruptabb országa a Transparency International rangsora szerint. 

- A korrupció a Fidesz politikájának a része? 
- Miért tűrik a magyarok, hogy közpénz milliárdok válnak magánvagyonná? 
- Megoldást jelentene az európai ügyészséghez való csatlakozás a korrupció visszaszorítására 
- Magyar Pétert 2024 előtt miért nem zavarta a rendszerszintű lenyúlások sorozata? 

A kérdéseinkre Ligeti Miklós, a Transparency International Hungary jogi igazgatója válaszol.

KARSAI LÁSZLÓ: SZÁLASI FERENC A KÖZTÁRSASÁGRÓL, A NÉPRŐL ÉS A DEMOKRÁCIÁRÓL

MOZGÓ VILÁG
Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2024.05.15.


Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, 1946. március 12.) még fényes, biztos karrier előtt álló hivatásos katonatiszt volt, amikor 1933 májusában, egyébként még mindig „Szálasy”-nak írva nevét, kiadta A magyar állam felépítésének terve című brosúráját.[1] Írásműve egyik hűséges híve, dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos szerint „már a nemzet ébredésének első csakazértis mozdulása volt”.[2] Szálasi abból indult ki, hogy az „új világban” az államhatalmat összefogó politikus „megmondja, mit és hogyan akar megvalósítani”, a nép pedig a terv elfogadásával erre neki „felhatalmazást” ad. Az ő államában a „vezetőpolitikus” lett volna a tervező, a nép pedig a „szentesítő”.[3] Hatalomra kerülése után két-három éven belül felszámolta volna az önkormányzatokat, vármegyéket, kezdve a főispáni poszttal. Az államfőnek havi 10 ezer pengőt, valamint „udvartartása” céljaira, utólagos elszámolás kötelességével évi 200 ezer pengő „reprezentációs átalányt” biztosított volna. A miniszterelnök havi 1200, a képviselők 500 pengőt kaptak volna. Az ő államában a „vezetőpolitikus” a tervező, a törvényhozó testület a szentesítő és egyben a végrehajtó, az alkotmánybíróság pedig az ellenőrző szerepet játszotta volna. A nép ellenőrző és „szentesítő” szerepét a népszavazásokon és a választásokon gyakorolhatta volna. A titkos választójogot a 24 éven felüli, adófizető férfiaknak és a nők egyes kategóriáinak (önálló keresettel rendelkezők, vagy azok az anyák, akiknek gyermekei „az állam védelme szempontjából tekintetbe jöhetnek”) akarta Szálasi megadni. Az új alkotmányt népszavazás „szentesítette” volna, és ugyancsak népszavazást akart rendezni az államfő és a vezetőpolitikus személyéről is.[4]...

MIHÁLYI PÉTER: KÖZPONTOSÍTÁS HELYETT RACIONÁLIS SZERVEZÉS SEGÍTHETNE AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN

KLIKK TV TÍZ
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2024.05.18.



A magyar egészségügy állapota nagyjából stagnál. Egyes területeken jelentős javulás, másutt viszont látványos romlás tapasztalható. Erről beszélt Mihályi Péter közgazdász, egyetemi tanár a KlikkTV Tíz című műsorában Bolgár Györgynek. 

A professzor elmondta, hogy a világ legtöbb országában, így a fejlett államokban is elégedetlen a lakosság az állami egészségüggyel. E gondok egyik tényezője, hogy kitolódik az átlagéletkor, egyre több az idős, következésképp betegségekkel küzdő ember. A szükséges anyagi források azért hiányoznak, mert azok az ország gazdasági fejlettségétől függenek. 

Mihályi korszakos lépésnek minősítette a hálapénz betiltását. Egyúttal jelezte: az orvosok bérének jelentős megemelése azt is magával hozta, hogy a doktorok nem szívesen vállalnak túlmunkát. 

A közgazdász bírálta a kormány politikáját, amely mindent alárendel a gazdasági növekedésnek, de közben tovább növeli az államadósságot. Az erőfeszítések ellenére a nemzeti jövedelem tavaly semmivel nem nőtt, ezért sem lehet többet fordítani egy elfogadhatóbb egészségügyre.

ELTŰNT AZ AZ ORBÁN VIKTOR, AKIT SOKÁIG ISMERTÜNK, MOST CSAVARNAK EGYET A RENDSZEREN

NÉPSZAVA
Szerző: VAS ANDRÁS
2024.05.18.


Magyarország már nem a gyorsfogyasztású balkáni autokraták, hanem Vlagyimir Putyin ligájában játszik, de a miniszterelnök az utóbbi 14 évben nem sokszor került olyan helyzetbe, mint az elmúlt hónapokban – véli Stefano Bottoni történész. Szerinte Magyar Péter pont azért veszélyes a hatalomra nézve, mert Orbán Viktor politikai közegéből jött. Interjú.


Merényletet követtek el Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen szerdán, a Fidesz és a kormányfő pedig máris beépítette a történteket a kampányba. A nyitrabányai támadás tényleg segítheti őket?


Nem hiszem, hogy bármi mérhető hatása lehet a történteknek idehaza. Ráadásul kiderült, hogy az elkövető éppenséggel egy szélsőjobbos csoporttal szimpatizált korábban és oroszbarátnak is mondható, vagyis elvileg nem illik a Fidesz narratívájába.

A kormány és a propagandagépezet láthatóan mégis megpróbálja kihasználni a helyzetet, s valótlanságokat állítva rányomni a szlovák baloldalra a merénylőt, egyben párhuzamot vonva Magyarországgal. Ez olyasminek tűnik, mint amikor 2022-ben a háborúpártisággal vádolták az ellenzéket.


A merénylet kapcsán egyértelműen kiderült, hogy az elkövető egyáltalán nem köthető a liberális-nyugatos ellenzékhez.

A propagandagépezet viszont ezt sulykolja, s ömlik a rágalom, hogy idehaza az ellenzéki média hasonló hangulatot generál, mint a szlovákiai, s lám, ez hová vezetett. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője pedig felvetette a kommentek szűrésének szükségességét, persze összekötve ezt is a szabad sajtó felelősségével. Megkezdődik a hazai ellenzéki sajtó teljes ellehetetlenítése?

Lehetséges, hogy csavarnak egyet a rendszeren és tovább szűkítik a sajtó működésének kereteit. Az ellenzéki nyilvánosságra nagy feladat hárul: úgy kell feltüzelnie a híveit, hogy közben ne szítson gyűlöletet...

MERT NAGYOT ÁLMODNI A KORMÁNY

HÍRKLIKK
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2024.05.19.


Elkészült Magyarország versenyképességi stratégiája. Merész elképzelésű, mennyiségi óhajok gyűjteménye lett anélkül, hogy tudomásunkra hozná: a kitűzött célokat hogyan, milyen eszközökkel, szabályozásokkal kívánják elérni, s főként, hogy milyen forrás-átcsoportosításokkal.

A 2024-2030-ra szóló „programból” csak éppen azok az elemek hiányoznak, amelyek hozzá tudnának járulni versenyképességünk javításához: a munkavégzőképesség színvonalának növelése az oktatási, egészségügyi, szociális és környezetgazdasági rendszer fejlesztésével, az Orbán-kormány által kisiklatott piacgazdasági működés helyreállítása, a növekedés hajtóerőinek visszakapcsolása, a lefojtott és lepusztított hazai kutatóbázis feltámasztása, a külföldre menekült minőségi munkaerő hazahozatala, illetve az elvándorlást kiváltó körülmények felszámolása, s nem utolsósorban az orbáni kormánypolitika kiiktatása. Ehelyett a 140 oldalas anyagból bemutatott 29 oldalon megfogalmazott kívánságlista nem más, mint a kormány aktuális vesszőparipájának, az akkumulátorgyártás, tágabban a járműipar tervezett felfuttatásának megideologizálása. Annak a hamis tételnek az alátámasztására kíván szolgálni, hogy csakis az elektromobilitás gyorsított fejlesztésével tudjuk a gazdasági növekedést újraindítani (hányadszor is?) és a felzárkózásunkat felgyorsítani...

AMERIKAI NÉPSZAVA: SZIJJÁRTÓ ÉS ORBÁN ÉRINTETT AZ OROSZ KÉMBOTRÁNYBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.05.18.


Teljesen nyilvánvaló Szijjártó Péter külügyminiszter személyes érintettsége az oroszokkal való együttműködésben, amelynek során az orosz titkosszolgálatok beépültek a külügy informatikai rendszerébe, ahonnan eljuthattak más kormányzati szerverekbe is, s egy orosz kémhálózat működik a magyar Külügyminisztériumban Szijjártó Péter védelme alatt.

Egy ilyen volumenű behatolás után egyértelműen felmerül a miniszter felelőssége, az orosz titkosszolgálatokkal való együttműködés gyanúja, ami felveti annak lehetőségét is, hogy a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter, orosz kém, orosz ügynök, aki az orosz államnak dolgozik Magyarországgal szemben. Ezt támasztja alá a magyar orosz állami kitüntetés is.

Ha Szijjártó letagadja a bizonyított külügy elleni orosz kibertámadást, akkor az oroszokkal van. Szijjártó fedezi és leplezi az orosz titkosszolgálatok Magyarország elleni akcióit. Mivel ezek miatt nem tettek semmit az oroszokkal szemben, együttműködnek velük, az oroszok ehhez Szijjártó és a magyar külügy engedélyét és támogatását élvezik.

A nyilvánosságra került belső dokumentumok bizonyítják, hogy az orosz kibertámadások, ha egyáltalán „támadásnak” lehet őket nevezni, s nem beengedésnek, megtörténtek, a külügy pedig tudott róluk. Hónapokon át nem törént semmi, az oroszok pedig mindenhez hozzáfértek, a legbizalmasabb külügyi információkhoz, levelekhez, munkatársak adataihoz.

A teljes magyar külügyi kommunikáció és informatika kompromittálódott, az oroszok ki-be jártak a külügy rendszereiben, úgy láttak minden számítógépet, mint a használója, mintha az oroszok a gép előtt ültek volna. Erről a külügyi vezetés tudott, és semmiféle lépést nem tett sem a helyzet azonnali megszüntetésére, sem az oroszokkal szemben nem lépett fel.

Ez azt jelenti, hogy a Szijjártó vezette Külügyminisztérium nem tartotta fontosnak az orosz titkosszolgálat elől rejteni a magyar külügy bizalmas adatait, információt és tevékenységét. Szijjártó megnyitotta az orosz titkosszolgálat előtt az utat Magyarország nemzetbiztonsági információi és titkai előtt, a magyar külügy gyakorlatilag orosz kontroll és irányítás alatt áll.

Ezt támasztja alá a magyar külügy egész tevékenysége, ahogyan az orosz érdekeket védi a világban, segíti az oroszok háborúját, akadályozza és gyengíti Ukrajna támogatását, az EU és a NATO ellen uszít, orosz propagandát, háborús rémhíreket terjeszt, akadályozza az oroszok elleni szankciókat és Ukrajna kapitulációját sürgeti. Az orosz terjeszkedést segíti...

A RENDSZER ELAVULT, MEGÚJULÁSRA SZORUL

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH-KÁLLAI SZILVIA
2024.05.19.


Újra elértünk egy olyan fordulóponthoz, amikor a nép elégedetlenné vált a vezetőivel. A választók és a politikai elit között egyre nagyobb a szakadék, amelyből populista politikusok nőnek ki, akik ezután még messzebb taszítják egymástól és egymás ellen hergelik a két oldalt – olvasható Kiss Róbert napokban megjelent a „Megújulás kapujában” című elemzésében. A Méltányosság politikaelemző központ munkatársa azt vizsgálta, milyen hatással van a jövőre a populizmus egyre növekvő népszerűsége.


Kiss Róbert szerint a kilencvenes évek kezdetén, a manistream meg volt győződve arról, hogy az emberiség elérte társadalmi fejlődésének csúcspontját: a liberális demokráciát. Mert a rendszerben kivétel nélkül minden ember – társadalmi helyzetétől függetlenül – képviselve van, választani lehet pártok és politikusok közül, akik aztán elszámoltathatók és békés eszközökkel le is válthatók. Az optimizmus lendülete azonban relatíve hamar elfogyott, ma már sokszor beszélnek és írnak arról, hogy a liberális demokrácia válságban van és a populizmus egyre erősödik. A jelenségek mögött az áll, hogy újra elértünk egy történelmi fordulóponthoz, amikor a nép elégedetlenné vált a vezetőivel. A „Megújulás kapujában” című elemzésében a szerző amellett érvelt, hogy a liberális demokrácia ‘90-es évekbeli állapotához való ragaszkodás helyett érdemesebb lenne annak hiányosságaira fókuszálni, és ellátni a társadalmat olyan ötletekkel, amelyek a hibák kijavítására valók.

Az elemző a liberális demokrácia romló megítélését az IPSOS-nak azzal a felmérésével szemléltette, amely szerint a populizmus a korábbi évekhez képest is tovább erősödött, az elittel való elégedetlenség még jobban nőtt, mindez pedig – a kutatók szerint – gyökeres változásokat hozhat. Az IPSOS felméréséből látható, hogy a távolság egyre jobban növekedett az elit és a választók között, ami miatt az utóbbi csoport úgy érzi, nincs képviselve, nincsen becsatornázva véleményük és az érdekük a politikai döntéshozatalba. Ez pedig hosszú távon a félelem és kiszolgáltatottság érzését is kelti. Ezzel magyarázható a megnövekedett igény az erőskezű vezetőre, aki végre helyreállítja a rendet, visszaszerzi az országot a gazdag és befolyásos elittől, és érdemben képviseli a választókat. Mert a politika csupán az elitek játékának tűnik, amelyből kihagyják az egyszerű embereket...

A JÁRULÉK SOK, A NYUGDÍJEMELÉS KEVÉS – ARCHÍV MŰSOR AZ IDŐSEK GONDOZÁSÁRÓL

SZABAD EURÓPA ARCHÍVUM
Szerző: SZABAD EURÓPA, BUDAPEST
2024.05.19.


A szociális ellátás és a gondoskodás az öregekről újraépítése is szükségessé vált a rendszerváltás után. A lakosság negyede nyugdíjas volt, és már látszottak a társadalom elöregedésének jelei. A Szabad Európa Rádió 1992-es összeállítása a társadalombiztosítás külföldi példáit mutatta be.

MAGYAR PÉTER SZENTENDRÉN - ÉS AZ ÖVES NÉNI ELIGAZÍTÁSA

YOUTUBE
Szerző: csa1snitt
2024.05.18.



Magyar Péter (Tisza Párt) országjárásának szentendrei állomása, elejétől végéig, egy snittben. Mókás elem az övvel demonstráló néni megjelenése, aki azért kapott egy kis eligazítást. :) 

00:00 Várakozás 
05:45 Magyar Péter érkezik és átjut a tömegen 
07:25 Beszéd kezdete 
10:10 Beszélgetés az öves nénivel 
12:30 MP megkapja ajándékba az övet, majd a néni és párja kínosan vigyorogva távozik 
51:50 Tavaszi szél vizet áraszt - zárónóta 
51:35 MP-simogató, szelfiparádé

EP-LISTAVEZETŐK VITÁJA A PARTIZÁNON, AVAGY LÖKDÖSŐDÉS...

DAVE VILÁGA
Szerző: DAVE
2024.05.18.



A Partizán megrendezte az EP-listavezetők vitáját, amire csak a két legfontosabb szereplő nem ment el. EP-listavezetők vitája