FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2024.05.07.
Pár nappal ezelőtt írtam arról, hogy – semmi túlzás! – miért stratégiai kérdés a szépirodalom olvasása, s miért kívánatos és sűrűn alkalmazott eszköze minden autokráciának az olvasásról való szisztematikus leszoktatás. Továbbá arról, hogy milyen szimplifikált, dichotomikus világképet eredményez a szépirodalom mellőzése, s az olvasási-szövegértelmezési kultúra háttérbe szorítása vagy neutralizálása.
Elborzadva nézem a magyarérettségi feladatsorát: az összeállítók szakmai nívótlanságának, totális felkészületlenségének, a tudományosság látszata mögött megbúvó inkompetenciának, a központilag túlszabályozott, eszement értelmetlenségnek és megfelelési kényszernek a csimborasszóját. Annak pontos tükörképét, hogy akik ezt a feladatsort megalkották, azoknak tényleg fogalmuk sincs arról, mi is valójában a szépirodalom, s mi az irodalom tanításának igazi értelme és célja. Számukra ugyanis nem az olvasás megszerettetése, a szövegek intellektuális és emocionális megértetése és önálló értelmezése az igazi cél, épp ellenkezőleg: egy értelmetlen és kimondottan romboló, lélekölő, elavult, ám kellőképpen nagyképű, az autokrácia igényeihez és elvárásaihoz szolgaian alkalmazkodó, s az önálló gondolkodásra és asszociációkra alkalmatlan egyendroidok vagy klónok bővített újratermelése.
Többszörös (!!!) Marshall-segélynyi összeget loptak el a hatalmi körök, az én pénzemet, a te pénzedet, az ő pénzét, mindannyiunk pénzét, valamennyiünk zsebéből a saját zsebeikbe, egyenesen a miniszterelnök családjának, rokonságának, barátainak és hűbéreseinek, s a kormányban is ott ülő hétmérföldes gazembereknek a számláira és vállalkozásaiba, magukat a legelemibb törvény, tisztesség és becsület felett álló elszámoltathatatlan milliárdosokká téve, az országot pedig a béka és Románia segge alá legatyásítva; miszlikre aprítottak már mindent, az egészségügyet, a közoktatást, az autonómiájuktól megfosztott egyetemek világát, tudományt és kultúrát, sajtót és közszolgálatot, az akkumulátorgyáraktól megfertőzött embereket és termőföldeket; még a világjárványt is privát bizniszeiknek rendelték alá; az ügyészséget a főügyész személyén keresztül a nemzeti maffiahálózat szerves és nélkülözhetetlen részévé tették; százezreket kényszerítettek külföldre; az országot, ugyancsak privát érdekeik mentén, a legalantasabb sötét diktatúráknak, orosz és kínai érdekeknek szolgáltatták ki, s közben minden hájjal megkent rablókként, ájtatos pofát vágva naponta többször is – épp most jőve a templomból – bohócsipkát húztak a kereszténységre, futószalagon előállítva a mesebeli jólétben és luxuskörülmények között tengődő, vagy épp pedofilsimogató alakoknak elnöki kegyelmet kijáró, s kizárólag a Pártot szolgáló püspököket.
És mindezek ellenére, avagy mindezek mellett igazam megrendíthetetlen tudatában állítom: az a bűn, hozzá nem értés, dilettantizmus és megfelelési kényszer, amely a magyarérettségi feladatsorából ordít, minden túlzás nélkül a lelkek gyilkosaivá avatja ezt a pocsék garnitúrát!
Létszükséglet, hogy bukjanak meg mielőbb! És várjon rájuk a törvény szigora! Egy országot tettek tönkre: nem csupán a regnálásuk idejére, hanem az elkövetkező minimum ötven évre.