FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2024.04.30.
Nagyjából 10 évvel ezelőtt történt. Barátom, aki prosztataműtétre várt, felhívott, s arról számolt be, hogy elmondhatatlanul retteg az egésztől. Megértésemről biztosítottam, s mondtam neki, valóban, felettébb kellemetlen, de próbáltam nyugtatni: ez ma már rutinműtétnek számít, ne tartson ennyire a beavatkozástól. Amire barátom azt felelte, hogy félreértettem: nem a műtéttől fél, hanem a kórházi benntartózkodástól. Mi lesz, ha valaki felismeri? (Az illető SZDSZ-alapító volt.) Mi lesz, ha az éjjeliszekrényén meglátják az És-t és a Népszabadságot? És folytatta a kérdéssort.
A beszélgetés rettenetesen megrendített: addig ugyanis még sosem jutott az eszembe, hogy egy egészségügyi intézményben szempont legyen bárkinek a politikai hovatartozása vagy szimpátiája. Éltem Európa nyugati felén, ott sosem tapasztaltam ehhez foghatót. Csakhogy Magyarországon élünk, s ez bőven elegendő ahhoz, hogy némelyek felülírják a racionalitás, valamint az általános és a szakmai etika minden bevett szabályát és igazodási pontját. A több mint másfélszáz éves, s azóta sem változó, azóta sem módosuló, tanulságokkal azóta sem szolgáló kuruc-labanc dichotómia itt mindent felülír, mindent újraértékel, s ha kell, minden civilizatorikus normát figyelmen kívül hagy, semmibe vesz, ignorál.
Most olvasom, hogy egy vidéki kórház szülész-nőgyógyász főorvosa (tehát szülész-nőgyógyász!), akinek politikai vitája támadt Cseh Katalinnal, a vitapartnerének a vagináján keresztül történő kifordításán ábrándozik, aztán arról, hogy inkább orálisan kellett volna vitapartnere édesapjának vitapartnere édesanyját kielégítenie, végül szóba hozta a botmixert, amit a nőgyógyász „szakszerűen” használt volna Cseh Katalin 9 hónapos magzati korában.
És megismétlem: egy szülész-nőgyógyász főorvos, mindezt egy nőnek adresszálva.
Forog a gyomrom ettől az (ön)tönkrevert, (ön)megnyomorított, (ön)agyonalázott és (ön)agyongyalázott, betegesen frusztrált országtól.