HÍRKLIKKSzerző: MILLEI ILONA2024.04.26.
Nagyon bizarrnak találja Herczog Mária szociológus, hogy egy napon került nyilvánosságra az Európai Bizottságnak az integrált gyermekvédelmi rendszerek fejlesztéséről és megerősítéséről szóló ajánlása a Fidesz salátatörvényben benyújtott gyermekvédelmi törvénycsomagjával, mert annyira ordító a különbség a szakmai színvonalban és a megközelítésben. Míg a kormány visszafelé tart a XIX századba, és politikai lózungokkal próbálja megúszni a gyerekjóléti ellátás alapvető reformját, addig az EU integrált gyermekvédelmi stratégiája egy nagyon átfogó, világos koncepció arról, hogyan kellene a gyerekek védelmét elsősorban megelőzéssel, korai támogatással, és persze a szükséges beavatkozásokkal kezelni.
Kedden, jellemző módon, egy salátatörvényben fölkerült a parlament honlapjára a Fidesz már korábban ígért gyermekvédelmi törvénycsomagja. Ez megoldja a gyermekvédelem problémáit?
Bár a gyermekvédelem problémáit semmi nem oldja meg ilyen könnyen és hamar, már maga törvénycsomag megnevezése is téves, hiszen a Gyermekvédelmi Törvény az 1997. évi XXXI. törvény. Ezt a nevet ez a törvény viseli. Ez egy komplex, átfogó, ma is korszerűnek mondható jogszabály. A parlament honlapján megjelenő törvénycsomagnak tehát már a címe is félrevezető. De túl ezen, egy nagyon szűk területre koncentrál, amelyik ráadásul jogi értelemben meghatározatlan, ez pedig a pedofília. A pedofília a gyerekek ellen elkövetett erőszakcselekményeknek egy nagyon kis töredékét fedi le, ahogy ezt az elmúlt években, hónapokban sokakkal együtt már én is nagyon sokszor elmondtam.
Mi az, amiről a javaslatcsomag nem beszél?
A gyerekek elleni erőszak 98-99 százalékát a verbális, lelki, fizikális és szexuális abúzus teszi ki, de erről ez a javaslatcsomag szót sem ejt. Egyáltalán nem beszél a megelőzésről, a gyerekáldozatok támogatásáról, egyetlen szót sem ejt arról, hogyan kellene megfelelő módon támogatni a gyerekekkel kapcsolatos nagyon erőforráshiányos ellátásokat, az egészségügyet, az oktatást, szociális ellátást, igazgatást, rendészetet, igazságszolgáltatást. Ezen belül nem beszél arról, hogyan kellene segíteni részben a szakemberek felkészültségét, részben a továbbképzését, megerősítését, a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszerét, a bérét és a lehetőségeit, miután a kapacitások rendkívül szűkösek, illetve nagyon sok helyen hiányoznak ahhoz, hogy akár csak minimális ellátást is nyújtsanak. Az új javaslatcsomag csak az intézményekben, gyerekotthonokban élő gyerekekre fókuszál, miközben teljesen nyilvánvaló, nem csak az a kérdés, hogy egy gyerekotthonban a vezető, vagy az ott dolgozók alkalmasak-e, hanem az, hogy bárki, aki gyerekekkel foglalkozik, alkalmas-e erre, és hogyan tudjuk ezt megállapítani. Azt is nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ebben az állítólag sokszáz lakásotthont, gyerekintézményt a gyámhivatalok által átvizsgáló programban a szakemberek, és a szakmai szervezetek a mai napig nem kaptak arra választ, hogy kik, és milyen módszertannal állapítják meg az alkalmasságot. A pszichológusok és más szakértők szerint ez nagyon nehéz, igen komplex feladat. Nagyon veszélyes vizekre evez az, aki könnyen kimondja az alkalmasságot vagy az alkalmatlanságot, ha nem egyértelműek és egységesek a vizsgálati módszerek, ha nem világos az, hogy mit nézünk, mennyi időnként, esetleg örök időkre szól-e, mert lehet, hogy aki ma alkalmas, az egy év múlva nem lesz az. Vagyis sok mindent kellene nézni, és természetesen nem csak a szexuális szokásokat...
