Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.01.04.
Akkora a hasonlóság az Orbán-rendszer és Fábri Zoltán fasizmusról készült filmszatírája, a Hannibál tanár úr című film között, hogy azt már mindenki észrevette, csak épp senki nem veszi komolyan. Rövid kutatást végeztünk az interneten, s feltűnő, hányan vannak, akik párhuzamot vonnak az Orbán-rendszer és a filmbeli Töhötöm mozgalom között, mintha csak véletlen hasonlóság lenne. Azt kevesen mondják ki: ez nem hasonló, hanem ugyanaz.
A jelentéktelen középiskolai latintanár, aki írt egy dolgozatot Hannibálról, a fasizmussal kerül összetűzésbe, mert a történelmi tudományos értekezés nem passzol a fajelméletbe. Az Orbán-rendszer fajvédő jellegét bizonygatni sem kell. Nyíltan hirdeti a fasiszta vezér, Orbán Viktor, hogy nem leszünk kevertfajú nemzet. A film különleges értéke a latintanár jellemábrázolása, hogyan válik a kisember hőssé, majd megalkuvó emberré és halottá.
A fasizmus győzelme ez: a gyávaság azokban, akik meghunyászkodnak, akik engednek, akik nem leplezik le, nem állnak vele nyíltan szembe, nem mondják a vezér arcába, hogy kicsoda, és nem vállalják a nyílt totális konfrontációt vele. Nem mernek szembeszállni. Ettől van nagy pofája Orbánnak, aki a világ vezérének képzeli magát, mert senki nem „csapja pofán”, magyarul szólva. Senki nem áll fel vele szemben, ahogy fasisztával szemben kell.
A fasiszták győzelme az elnyomottak gyávasága, árulása, meghunyászkodása, hazudozása. A kettő feltételezi egymást, mint ahogy az ellentétes magatartás kizárja egymást. Fasiszta állam csak megalkuvó, gyáva emberek országában lehet. De a fasizmus éppen ezeket az embereket hozza létre. Ez a lényege. Vajon felmenti-e ez a Nyúl Bélákat és az árulásaikat? Vagy a felismerésnek van szerepe? Muszáj az erőszakot és a halálos áldozatokat megvárni?
Nyúl Bélát nem menti meg az árulása sem. Kutatásunk közben fedeztük fel, hogy a 444.hu ez év nyarán szintén felismerte Orbán és a Töhötöm mozgalom közötti párhuzamot, és élő példáját mutatta be Nyúl Béla szerepének. A cikk előbb remekül ismeri fel a dollárbaloldal retorikája és a „guruló dollárok” motívumát a filmben, hogy ez klasszikus fasiszta módszer, a fasiszta propaganda egyik archetípusa, ahogy a „mocsár lecsapolása” szlogen is az.
A cikk remekül világít rá a filmbeli latintanár kirúgása és az Orbán-rendszer tanárainak kirúgása közötti párhuzamra, hogy minden fasiszta rendszer markáns konfliktusa a sajtó elfoglalása után az értelmiséggel, az oktatással, a tanárokkal van, akik nem a fasiszta ideológiát és történelemhamisítást tanítják. A fasiszták természetesen tagadják, hogy fasiszták, mert akkor könnyen felismerhetők. A gyáva Nyulak pedig ehhez asszisztálnak.
Ahogy a NER politológusai letagadnák Mussolini fasizmusát is, ha nem tőle származna a fasizmus neve. De nemcsak a politológusok, hanem mindenki letagadja. A döbbenetes fordulat a 444.hu cikke végén megrázó történelmi mélységet ad az Orbán-rendszer sajtójának viselkedéséről: saját cikkük végén észrevétlenül maguk is Nyúl Bélává változnak. Miután felismerték a fasizmussal való azonosságot, letagadják azt, nehogy bajuk legyen belőle („négy gyereked van, jól gondold meg, mit mondasz”, hangzik el a filmben).
Íme: „Persze attól még, hogy egy pártnak a fasisztákéhoz hasonlít a kommunikációja, nem lesz feltétlenül fasiszta. (Például önmagában az, hogy a Fidesz „Isten, haza család” jelmondata egyezik Mussoliniével, nem jelent sokat.) Umberto Eco olasz író és Timothy Snyder amerikai történész világosan leírta, mitől fasizmus a fasizmus.” Döbbenetes, hogy nem veszik észre magukban Nyúl Bélát.
Attól, hogy hajszálpontosan olyan, mint a fasizmus, még nem fasizmus – mentegeti Orbánt és fasiszta rendszerét a 444.hu cikke. Azt mondja, nem sokat jelent, hogy még a jelszó is a klasszikus fasizmus, Mussolini jelszava. De sokat jelent, azt mutatja, hogy ugyanaz. Persze, a fasizmusnak vannak definíciói, de azok alapján Orbán rendszere egy fasiszta rendszer. Ne tessék hiányolni az erőszakot, majd eljön az is. Nem a külső jellemzők számítanak, hanem a lényeg.
A pénteki rádóinterjúk formailag különböznek, de Mussolini-beszédek megfelelői. Ugyanazt a funkciót töltik be. A fasizmus-drogosok megkapják a heti fejadagjukat, nehogy elvonási tüneteik legyenek. Vagy kijózanodjanak és elkezdjenek gondolkodni. Ha egy hónapig nem beszélne Orbán hozzájuk, Magyarország megváltozna. Ugyanígy működött Hitlernél is. Ez a propagandasajtó és a „szóvivők” feladata is. A vezértől jövő bódító, lelki mérget adagolják.
Az egészben az a döbbenetes, hogy saját belinkelt hivatkozásuk egy olyan cikkre mutat, amely éppen Umbert Eco és Timothy Snyder definíciói alapján nevezi fasisztának Orbán rendszerét, és megkérdőjelezi a „hibrid rezsimről” szóló nyálas, szépítgető, aljas és ótvaros hazugságokat. Ezt is csak egy könyv bemutatásával merészeli, mintegy távolságot tartva. Amúgy Umberto Eco és Timothy Snyder alapján Orbán rendszere színtiszta fasizmus...
.jpg)
Közvetlenül az ünnepek előtt jelentette be Orbán Viktor, hogy 2024-től 32,2%-kal emelik meg a pedagógusok bérét. Mielőtt azonban ezt sikerként könyvelnénk el, ne feledkezzünk meg a mai hírről sem: mégis csökkenthetik a pedagógusok bérét az új teljesítményértékelési rendszerben. 
Az új értékelés bemutatásakor az oktatási szervezetek tiltakozását figyelembe véve a Belügyminisztérium végül ígéretet tett annak a pontnak a visszavonására, ami lehetővé tette volna, hogy az értékelés során kevés pontot elért pedagógusok fizetését csökkentsék.
Ma azonban kiderült, végig hazudtak! Úgy tűnik, mégis sor kerülhet erre 2025 szeptemberétől, ezzel kapcsolatban pedig a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervekben is homályosan fogalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a 32%-os béremelés, a teljesen szakmaiatlan pontrendszer alapján, több pedagógusnak válna semmissé.
Azt sem felejthetjük el, hogy milyen áldozatok állnak mögöttünk. 
A 32%-os béremelés továbbá csak az inflációt fedezi, arról nem is beszélve, hogy későbbi korrigálási lehetőséget nem biztosít a rendelet, semmilyen garanciát nem kaptunk hosszútávon az értékállóság megőrzésére. Mindösszesen csak a gazdasági válság által okozott elszegényedést enyhíti ez az összeg, az eredeti probléma továbbra is változatlan marad.
Továbbá afelett sem hunyhatunk szemet, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkatársak, például a gyógypedagógiai asszisztensekre, rendszergazdákra, takarítókra nem terjesztették ki az emelést, ezzel pedig további belső feszültséget gerjesztenek, csak úgy mint korábban az orvosok és az ápolók között. 
Azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy ugyan a bérkérdés alapvető az oktatási mozgalom küzdelmeit illetően, kizárólag ennek az orvoslása nem oldja meg a közoktatás egyéb, tartalmi problémáit: a pedagógusok és a diákok munkaterheinek csökkentésére, a szabad tankönyvválasztásra, a szakmai autonómia és a sztrájkjog visszaállítására, a pedagógusok értelmiségiként való megbecsülésére, a szegregált oktatás megszüntetésére egyaránt hangsúlyt kell fektetnünk az igazi változáshoz.
Ezeket a szempontokat együtt kell figyelembe vennünk a béremelés minősítéséhez.
