VÁRHEGYI ÉVA: MEGALVADT STRUKTÚRÁK A GAZDASÁGBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2024.12.19.

A „megalvadt struktúrák” kifejezést a kádárizmust továbbéltető, a politika legfelső szférája alatt fennmaradt gazdasági-társadalmi szerveződések, érdekszövetségek jellemzésére alkotta meg a szociológus Tellér Gyula a kilencvenes évek elején. Bár a később, 1999-ben Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ koalíció idején címen aktualizált dolgozatának paranoid, durva inszinuációkkal tűzdelt állításait magam is vitattam e hasábokon, a fogalmat kifejezőnek és ma is használhatónak tartom. Különösen a gazdaságot illetően, ahol az utóbbi másfél évtizedben uralkodó rezsim a politikai hatalom megszilárdításának és megőrzésének eszközeként belterjes, a versenytől elszigetelt, az anyagi javak mellett az információáramlást is mindinkább saját kézben koncentráló struktúrákat épített ki.

E mára megalvadt struktúrák sokkal inkább gúzsba kötik, fejlődésében akadályozzák a magyar gazdaságot, mint a kilencvenes években tovább élő kádári előképei. Akkor ugyanis az egymást váltó, eltérő szemléletű kormányok egyaránt a megörökölt viszonyok gyökeres megújítását állították politikájuk homlokterébe. A mostani kormány sajátosan értelmezett konzervativizmusa, a status quo megőrzésének alárendelt politikája azért is aggasztó, mert így az ország képtelen alkalmazkodni a mind gyorsabban változó világ igényeihez, állni a sarat az újraéledt protekcionizmus mellett is erősödő versenyben. Hiába te­kinti a magyar kormányfő nem csu­pán Magyarország, de egész Eu­ró­pa talpon maradása zálogának a versenyképesség növelését, ha kezdettől fogva olyan gazdasági szerkezet felépítésén és megerősítésén munkálkodik, amely éppen a leszakadás irányába hat.

Járadékvadászok világa

A fejlődést gátló, megalvadt struktúrákat tetten érhetjük a gazdaság avítt, bemerevedett szerkezetében, ami részben a tulajdonosi szerkezet átszabásának, részben egy letűnt korhoz kötődő gazdaságfilozófiának a következménye. Orbán Viktor már a 2010-es hatalomra kerülését megelőzően, az elhíresült kötcsei beszédében, illetve az ezt összegző Megőrizni a létezés magyar minőségét című esszében megpedzette, hogy hatalmát legalább 15-20 évre szándékozik bebe­tonozni. Ennek módszere hamar világossá vált, amikor pár hónap leforgása alatt elfoglalta, illetve hatástalanította a jogállamiság garantálására hivatott intézményeket, és beindította a gazdaság tulajdonviszonyainak átalakítását, megkezdte a stratégiainak tekintett ágazatok el­fog­lalását.

„Stratégiainak” leginkább a nemzetközi versenytől megkímélt, kormányzati intézkedésekkel befolyásolható, ezért járadékvadászatra alkalmas szektorokat tekintették. Pár év alatt a kormányfő családtagjai és lekötelezett haverjai irányítása alá került a pénzügyi, az energetikai, a telekommunikációs ágazat, valamint a hadiipar, az agrárium és a turizmus jelentős része. Egyes szektorokban a tulajdonváltást diszkriminatív különadók bevetésével is megolajozták. Az államosítások is többnyire csupán arra szolgáltak, hogy a korábbi magántulajdonosokat a kormány által kijelölt haverok válthassák fel a versenyeztetést mellőző újraprivatizálás során. A megbízható kezekbe juttatott vagyon nem csupán személyes haszonszerzésre ad módot, hanem a gazdasági és politikai hatalom tartósítására is, hiszen a magántulajdont – az államival szemben – egy esetleges kormányváltás sem érinti.

A klientúra fontos vadászterületévé vált az ingatlanbiznisz is, ahol jelentős vagyongyarapodás érhető el a kormány szíves segítségével: helyrajzi átsorolással, ingatlanokkal rendelkező intézmények (kutatóhálózatok, egyetemek) átvételével, valamint állami tőkejuttatásokkal és támogatott hitelekkel. És ha mindezek ellenére veszteségessé válik valamely ingatlanberuházás, akkor még mindig megvásárolhatja a kormány, mint tette ezt jó pár irodaházzal.

A kormányzati segédlettel helyzetbe hozott új tulajdonosok a távlatos gyarapodás helyett jellemzően a gyors vagyonosodásban érdekeltek. Az olcsón megkapott jószágból származó nyereség nagy részét osztalékként felélik, vagy újabb zsákmányok megszerzésére fordítják, és csak kivételes esetben az adott cég fejlesztésére. A HVG összesítése szerint ma már a legnagyobb nyereséget termelő cégek „több mint a tizede olyan, amelyet az Orbán-kormány barátainak szánt tőkeprogram pumpált nagyra vagy tette lehetővé a felvásárlását” (Kivételes tehetségek, HVG, 2024. nov. 7.). A cégek ráadásul nem is igen adóznak, megtalálják a kibúvót a közteherviselés alól. A megtermelt profitot legfeljebb a politikai hitelezés révén a hatalom megőrzésében kiemelt szerepet játszó bankszektorban forgatják vissza...

ITT OLVASHATÓ