Szerző: UNFGÁR TAMÁS
2024.12.04.
1989-ben 5113 téesz létezett hazánkban. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) szerint mostanra 340 agrárszövetkezet maradt. Ismert, hogy a rendszerváltás utáni kormányok a magángazdálkodókat preferálták, ehhez teremtették meg a jogi és támogatási feltételeket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a még működő szövetkezetek miért tudtak fennmaradni a barátságtalan gazdasági környezetben, illetve miért nem alakultak át gazdasági társasággá.
Féltucat a múlt rendszerből itt maradt mezőgazdasági szövetkezetet kerestünk meg, kettő nem vállalta a megszólalást, háromnak az elnöke csak név nélkül nyilatkozott. Óvatosságukat azzal magyarázták, hogy nem szeretnék magukra irányítani a hatalom figyelmét,
„nem akarják kihúzni a gyufát”.
A Derekegyházi Aranykalász Szövetkezet elnöke, Guti Imre viszont nem kért névtelenséget. Az 1968-ban alapított szövetkezetnek 81 tagja van, egykor több mint 200 volt. Jelenleg 1150 hektárt művelnek, ennek csaknem fele a tagok tulajdona, a többit bérlik. Emellett további 600 hektáron külső gazdálkodónak vállalnak munkát a gépeikkel és embereikkel. Főképp gabonaféléket, repcét és napraforgót termelnek, de próbálkoznak cirokkal és mákkal is. Van egy marhatelepük, ami ettől az évtől átállt tejről, hústermelésre. Ennek oka az volt, hogy már nem találtak a 150 tehénre fejőket, mivel azok kiöregedtek, és a szakmának nincs hazai utánpótlása. Gondoltak arra, hogy – mint számos európai tehenészet, ők is – indiai munkaerőt szerződtetnek, aztán a bizonytalanságokat mérlegelve lemondtak róla. Jelenleg 140 húsmarhát tartanak, az állományt a duplájára akarják szaporítani. Van még 40 juhuk is, de azokat fűnyíró helyett tartják a telepeiken, a bárányokat pedig értékesítik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.