MIÉRT PONT A PAPOK?

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2024.12.18.

Két évvel ezelőtt jelent meg az Isten háta mögött című kiadvány, amelyben összeszedtem mindent, amit akkor a katolikus egyházon belüli, kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekről meg tudtam írni. Az is bennem volt, hogy ezzel a 80 oldalas magazinnal lezárom ezt a 4-5 éves munkát. Aztán nem így alakultak a dolgok: egyrészt meg kellett írnom két nagyobb történetet is azóta, másrészt folyamatosan igyekeztem követni a történéseket külföldön és itthon. Történésekben pedig nem volt hiány, sőt az elmúlt hónapokban talán minden eddiginél hevesebb eszmecsere folyik a témáról.

Ennek a minőségén szeretnék javítani azzal, hogy közzéteszem a két évvel ezelőtti kiadvány kicsit vágott fejezetét. Egy-két kijelentés ma már kiegészítésre szorul, ezért hangsúlyozom a megjelenés idejét. Más pontokon pedig érezni fogja az olvasó, hogy a magazin korábbi fejezeteire utalok vissza. De azt remélem, hogy az alant olvasható fejezet így is tud új szempontokat behozni a közbeszédbe.

Részlet a magazinból

Az elmúlt években nagyon sokszor kaptam meg azt a kérdést, interjúkban és magánbeszélgetésekben egyaránt, hogy miért pont a katolikus egyház, illetve miért kell ezekkel a visszaélésekkel ennyit foglalkozni. Sokszor idegesítettek az ehhez hasonló felvetések, de be kellett látnom, hogy végső soron ezek alapkérdések. Nemcsak azért, mert majdnem mindenkinek ilyesmik jutnak az eszébe először, hanem azért is, mert valahol minden kutatás, cikk, tanulmány, vita és ima erről szól. A válaszok csak sokrétűek tudnak lenni, és ebben a fejezetben néhol vállaltan személyesek is.

Már volt itt szó korábban a gyakori, de nehezen védhető állításról, miszerint a katolikus egyház zaklatási ügyei kapnák a legtöbb figyelmet a magyar nyilvánosságban. Saját tapasztalatból tudom, milyen távol áll ez a valóságtól. Amikor egyetlen rendező, Marton László visszaéléseiről írtam egy darab cikket, azt gyakorlatilag minden magyar nyelvű médiafelület szemlézte, és hetekig volt szó róla tévékben, rádiókban, nyomtatott és online lapokban. Amikor összegyűjtöttem tucatnyi korábbi egyházi esetet, majd hónapról hónapra, részletesen írtam összesen 7-8 katolikus zaklatási ügyről, akkor – a Pető-ügy kivételével – egyetlen nagyobb hírportál és egyetlen tévé sem mutatta be érdemben ezeket. (Innen is köszönöm a Klubrádiónak és a felvidéki Pátria rádiónak, illetve a Partizánnak, akik követték a fejleményeket.) Részben ennek az érdektelenségnek köszönhető, hogy nem jutott el több emberhez a hír, és így kevesebb áldozat állt elő, és így kevesebb elkövetőt lehetett megfékezni. Azok az egyházi és világi emberek, akik szerint ez így van jól, kifejezetten elégedettek lehetnek a magyar médiával.

A nyugati társadalmak közelmúltjában azonban tényleg az egyik legnagyobb botrány az évtizedek óta tartó, globális gyerekbántalmazási válság az egyházban. De ez sem azért van, mert a katolikusra pikkelnének a gonosz háttérhatalmak, hanem mert újabb és újabb fejlemények vannak: vizsgálatok, ítéletek, megelőző intézkedések, eltussolások és így tovább. Vegyünk egy példát: mióta migrációs válság van, a média nagy része azonnal beszámol róla, ha egy terrorista embereket gyilkol valahol Európában. Ez érthető, hiszen ez az egyik legfontosabb politikai téma, bár ma már kevesebb érdeklődést vált ki, mint mondjuk öt éve. A legutóbbi Europol-adatok szerint 21 ember vesztette életét terrortámadásban egy év alatt. Ki az, aki erre azt válaszolná, hogy rendben, szörnyű, de most már fejezzük be a terroristák elleni igazságtalan médiakampányt, és inkább foglalkozzunk azzal az évi 4-5 ezer uniós polgárral, aki gyilkosság áldozata lesz? Márpedig az egyház védelmezői közül sokan követték és követik ezt a logikát: a gyerekmolesztáló papok helyett inkább a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozzunk, mert ők többen vannak; vagy más vallások bűneivel; vagy egyes politikusok ügyeivel és mondataival, mert azok nem szimpatikusak nekünk...

ITT OLVASHATÓ