MARKÓ BÉLA: RASZPUTYIN ROMÁNIÁBAN

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2024.12.15.

Néhány nap múlva az 1989-es rendszerváltás harmincötödik évfordulóját ünnepelhetjük Romániában. Már amennyiben lesz kedvünk ünnepelni azok után, ami a legutóbbi elnökválasztáson történt. Pedig nemcsak emlékezni kellene, hanem megtisztelni azoknak az áldozatát, akik meghaltak a forradalomban, amelyről egyébként ma sem tudunk mindent.

Forradalom volt-e valóban? Hiszen egy forradalomnak van pontos programja, vannak vezetői. Volt-e program, voltak-e vezetők, vagy csak egy spontán népfelkelés robbantotta szét a Ceaușescu-diktatúra országnyi börtönét? Vagy talán mégis inkább államcsínynek kellene nevezni az akkori eseményeket? Igen, máig nem derült fény a rendszerváltás számos részletére, de akik átélték azokat a véres napokat, végül is tudják a legfontosabbat. Hogy akármi is volt a háttérben, a népharag űzte el a diktátort. Ami meg utána történt harmincöt éven át, nekifutásokkal, megtorpanásokkal is néha, szintén a népakarat kifejezése volt; csatlakozás a NATO-hoz, felvétel az Európai Unióba. Még az időről időre itt is megjelenő ultranacionalista pártok sem merték ezeket a célokat megkérdőjelezni. Legalábbis nem hangosan. Nemcsak néhány akkori felelős politikus elhatározásán múlott ez, hanem olyan társadalmi támogatás volt mögötte, amit választásról választásra megújított a szavazók megnyugtató többsége. Minden kormány és kormánykoalíció az integrációs folyamat felgyorsításán fáradozott. Néha talán még túl gyorsan is igazodva a felvételi feltételekhez. De mindenképpen úgy nézett ki, hogy ez a harmincöt év az euroatlanti csatlakozás sikertörténete Romániában. Teljes szívvel támogatták ezt a folyamatot az erdélyi magyarok is. Voltak nehezebb pillanatok persze, például 2000-ben az elnökválasztáson, amikor egy idegengyűlölő, magyarellenes jelölt, Corneliu Vadim Tudor jutott a második fordulóba jóval húsz százalék fölötti szavazattal, és fogcsikorgatva bár, de mindannyian ellenjelöltjére, a posztkommunista Ion Iliescura adtuk a voksunkat. Mára már szinte feledésbe merült ez is.

Hogy most egyik napról a másikra kiderüljön, ravasz propagandával be lehet csapni azokat a választókat, akik amúgy is elégedetlenek az utóbbi években egymást követő kormányok kapkodásával, egyes vezető politikusok gyomorforgató önzésével, a nyilvánosság előtt zajló hatalmi harcokkal. Mi tagadás, rosszul teljesített a most leköszönő Klaus Iohannis államfő is, akire megválasztásakor úgy néztek fel hívei, mint aki pedáns németként rendet fog csinálni, de ebből sem lett semmi. Holott Romániában az elnöknek sokkal nagyobb ereje van, mint Európa számos országában, többek közt azért is, mert itt közvetlenül választják az államfőt. Ám mindez még mindig nem magyarázat arra, hogyan jutott az elnökválasztás második fordulójába és ezáltal az államfői tisztség közelébe a teljesen ismeretlen Călin Georgescu, akiről utólag sok minden kiderült. Példának okáért az is, hogy életrajza tele van csúsztatásokkal, sőt hazugságokkal. Ennek ellenére óriási tábora támadt néhány hét alatt, és végül ő kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban. Rövid videóiban hajmeresztő ostobaságokat mond rezzenetlen arccal. Hosszan lehetne listázni ezeket: ha belőle elnök lesz, nem lesznek politikaik pártok, hanem a román ősök szelleme fogja vezetni az országot; az oltások arra irányulnak, hogy eltörüljék az emberiség spirituális kódjait; a császármetszés megszakítja a csecsemő kapcsolatát Istennel; az orosz szellemiség szerint kell élnünk; Romániának békére és orosz bölcsességre van szüksége; a víz nem H2O, hanem információ, és a pillepalack megakadályozza ennek az információnak az áramlását; Románia a Szűzanya kertje, és isteni küldetése van; a legionáriusoknak (vagyis a két világháború közti román fasisztáknak) is voltak jó cselekedeteik.

Rövid videóiban hajmeresztő ostobaságokat mond rezzenetlen arccal. Hosszan lehetne listázni ezeket: ha belőle elnök lesz, nem lesznek politikaik pártok, hanem a román ősök szelleme fogja vezetni az országot; az oltások arra irányulnak, hogy eltörüljék az emberiség spirituális kódjait; a császármetszés megszakítja a csecsemő kapcsolatát Istennel; az orosz szellemiség szerint kell élnünk; Romániának békére és orosz bölcsességre van szüksége; a víz nem H2O, hanem információ, és a pillepalack megakadályozza ennek az információnak az áramlását; Románia a Szűzanya kertje, és isteni küldetése van; a legionáriusoknak (vagyis a két világháború közti román fasisztáknak) is voltak jó cselekedeteik.

Nem folytatom, de gondolom, ennyi is elég. NATO- és EU-ellenes propagandáról van szó, és egyúttal a legsötétebb román nacionalista mozgalmak dicsőítéséről, illetve ortodox miszticizmusról. Miképpen válhatott ez az ideológiai lecsó, ez a minősíthetetlen zagyvaság ennyire népszerűvé? Nyilván azért is, mert Călin Georgescu kampányszakértői profi módon szelektálták az üzeneteket a különböző célcsoportok számára. Hogy csak egy meghökkentő példát mondjak, találkoztam magyarokkal is, akik azt hajtogatták, hogy ez a Călin Georgescu megvéd minket a rothadó Nyugattól, a NATO-tól, az LMBTQ-tól és minden más gonosz betűszótól – miközben egyszerűen figyelmen kívül hagyták fasiszta szlogenjeit. Az RMDSZ-nek és általában a magyar értelmiségieknek az utolsó pillanatig kétségbeesett erőfeszítéssel kellett ezt a retorikát visszaszorítani, és valamiképpen felidézni a kilencvenes évek román nacionalizmusának rémét, hogy végül az elnökválasztás két fordulója közti vasárnapon, a parlamenti választáson majdnem 6,5 százalékot érjünk el, ami utoljára 2004-ben és részben 2008-ban sikerült...

ITT OLVASHATÓ