Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.12.21.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Annyira átértékelődött minden körülöttünk… és úgy érzem, a tiszta üzenetek egyre kevésbé bírnak kihangosodni. A folyamatosan épülő bizonytalanságban egyre nehezebb olyan pontokat találni, amiben még hihetünk. A hitelesség lassan kiíródik a politikai szótárból, és mindenből, hiszen semmi sincs ma már politika nélkül. Meghatározza az élet minden területét.
Közben persze megy tovább az élet, a családokban is, akikért dolgozunk, akiknek az élethelyzete sajnos nem javult ebben az évben sem, a szegénység nő, a lecsúszók esélyei folyamatosan romlanak.
Év közben is nagy munka nekünk megteremteni a folyamatos működés feltételeit, mert az nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valami változás történhessen ebben a társadalmi csoportban. És ott az örök dilemma: meddig bírjuk, engedjünk-e a kéréseknek, és terjeszkedjünk, de ha megoldjuk a krízishelyzeteket, mitől fog az állam késztetést érezni arra, hogy esélykiegyenlítővé tegye a rendszert, és úgy működtesse azt, hogy abban kialakulhasson egy megélhetési biztonság mindenkinek?
Ilyenkor, karácsonykor azonban sokszorosára nő a szegények felé fordulás. Mindig reméljük, hogy kiterjeszthető ez az év más hónapjaira is, és azt kell, hogy mondjam, ebben is van elmozdulás, egyre több ember és cég köteleződik el mellettünk hosszabb távra, rendszeres támogatásokkal, tárgyi adományokkal. De azt is el kell fogadni, hogy van, aki csak ilyenkor szereti, vagy tudja az életébe beilleszteni az adományozást.
Az összegek is beszédesek, azt jelzik, hogy nem feltétlen a legjobb módúak adományoznak. Sok a 2-3 ezer forintos támogatás, és nagyon megható volt pl. az, hogy valaki a havi 3 ezer forintos támogatásán felül még 2 ezret küldött, karácsonyra. Persze vannak 10-50 ezres támogatások is, sőt, nagyobb összegek is. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb… hanem, hogy sokakban a lehetőségeikhez képest megfogalmazódik az igény, a segítség igénye.
Nem igazán tudtam megfejteni azoknak a támogatásoknak a titkát, akik két, három évvel ezelőtt támogattak minket karácsonykor, és most visszatértek. Most feltűnően sok ilyen volt. Persze lehet, az élethelyzetük most tette lehetővé, vagy az is, hogy tavaly, tavalyelőtt más szervezetnek segítettek, de minden esetre megerősítő érzés volt látni a visszatéréseket.
Tárgyi adományban, gyerekjátékban, cipősdobozadományban nagyon sokan segítettek az idén is. Fantasztikus volt az iskolák, munkahelyi közösségek, önkormányzatok kapcsolódása. Tartalmas, szeretettel összeállított csomagokat kaptunk, több száz olyan gyerek volt, akik “kívánság-teljesítős” akcióban kapta meg azt, amit szeretett volna. Persze ehhez részünkről szükséges volt egy kis koordinálás, egyrészt, hogy segítsük a kínálatot látni, másrészt, hogy mederben tartsuk az értékét a kéréseknek. Ami nemcsak az adományozó miatt fontos, hanem azért is, hogy később ne legyen konfliktus az ajándékok “összemérésekor”.
Nem szoktuk felbontani a csomagokat, csak ami felnyitható, abba nézünk bele, illetve a végén, amikor már nem tudjuk a dobozok számát a gyerekek létszámához és neméhez igazítani, akkor muszáj újakat összerakni, megfelezni és kiegészíteni mással. No meg persze van, ami gyanús… pl. egy becsomagolt, átkötött doboz, amiben nem zörgött semmi, és nagyon könnyű is volt. Kinyitották a kollégák, és üres volt. Azért ilyenkor nagyon elgondolkodom: micsoda lélek lehet az, aki ezt jó poénnak tartja? De ezt észrevettük, és nem volt eddig egyetlen felháborodott visszacsatolás sem, ami azt jelzi, hogy a csomagokkal elégedett volt mindenki.
Szóval, nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Miközben a közeg, amiben élünk, egyre inkább nem “karácsonyi”, közben több odafigyelést, szeretet, támogatást, megerősítést kaptunk, mint korábban.
Mintha két ellentétes hatás között lennénk. Hogy van ez? Melyik a valós? Melyiknek higgyek? Az egyik oldal nem segíti a munkánkat. Ha nagyon kihangosodik nálunk valami, akkor támadásnak, lejáratásnak vagyunk kitéve, ha nem, akkor éppen megtűrnek minket, de a hozzáállásuk egyértelműen negatív. A másik oldal azoké, akik támogatnak, követnek, megerősítenek, ők a pozitív viszonyulást képviselik velünk kapcsolatban.
Nyilván beléjük kapaszkodom én is. Bennük hiszek. Akik értik, hogy a gyermekszegénység ellen tenni kell. Akik elfogadják, hogy egy gyerek nem tehet arról, hova születik. Akik partnerek abban, hogy megértsék, amit próbálunk megértetni évek óta a generációs szegénység átörökített szociális mintáiról. Akik képesek átértékelni magukban is a viszonyulásokat. Akik megértik a helyi beágyazottságunk fontosságát, és elfogadják: mi tudjuk, hogyan lehet a legjobban segíteni. És akik látják, hogy a mi kritikáink szakpolitikai, és mi csak képviselni szeretnénk azokat, akiknek a helyzete generációk óta változatlan. Akiknek sem az iskolarendszer, sem azok az intézmények, akiknek az államon belül ez lenne a dolga, nem adott és nem ad elég tudást az életstratégiaváltáshoz.
Úgy érzem, egyre többen értik ezt. És azt gondolom, ők meghallják a zajban is a karácsony üzenetét. Hisznek az igazi értékekben, és abban, hogy a társadalmi igazságosság elvének érvényesülésében lesz élhető az ország. Hisznek abban, hogy az ember alapvetően jó… még akkor is, ha a világ körülöttünk mást mutat.
Ezt az érzést éreztem 2024 adventjén erősödni. Köszönöm mindenkinek, aki segítette, hogy nemcsak én, hanem az a több mint 3000 gyerek és családjaik, akikhez eljuttattuk a karácsonyt, érezze ezt, és higgyen az emberi jóságban, egymás támogatásában, a közösségek erejében.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.