HORTHY KOCSIJA ÉS A MÁV ROHADÁSA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.12.15.

Lázár Jánosnak az volt a nagy ideája, hogy még szeptemberben, az EU soros elnökség részeként, mint annak egyik fénypontja, Horthy hajdanvolt, de eredeti, fényűző állapotába helyreállított vasúti szerelvényével, a Turánnal megvonatoztatja a közlekedési minisztereket. Azt nem tudjuk, mit remélt ettől az aktustól a rókaképű, hogy az EU-s emberek netán elalélnak a gyönyöröktől, de a nagy utazás nem valósult meg.

Informális csatornák szerint azért, mert az uniós emberek ismerik a magyar történelmet, benne Horthyt és kétes megítélését (minimum), és nem kértek a magyar feudális időkbe visszaringató vonatozásból. Ez fájhatott Lázárnak, aki különösen bensőséges viszonyt ápol a főméltóságú úr emlékével, „igaz magyar hazafinak” és „kivételes államfőnek” tartja, de ez a szubjektív vélemény sem magyarázza, mit akart elérni a vonatoztatással.

De nem is ez az érdekes igazán, mint ahogyan nem megyünk bele Horthy szapulásába sem, holott tehetnénk. Hanem inkább azon mélázunk, mennyire fontos a rezsimnek ez az illékony és kétes kor, ahogyan visszaálmodják magukat oda, és vezetik is az országot száz év előttre, az urambátyámos, darutollas világba. Vármegyék meg főispánok, ordas eszmék és keresztény kurzus, már csak a fehérterror hiányzik, de emiatt meg esetleg lekomcsizzák az embert.

Mindeme csudák közepette most csak annyit kell tennünk azonban, hogy megidézzük a MÁV szellemét, mint olyan cégét és ágazatét, amely azt példázza a NER tizenötödik esztendejében, ahogy nem működik semmi. Már alig is járnak a vonatok, s emellett még szét is rohadnak, bár az okot is hallottuk már, s ez Trianon itt is, azaz, megint ott vagyunk a megidézett kornál, amiből minden mai bajunk fakad, s csak egy gyönyör volt benne, s ez Horthy a fehér lován.

Ezen a ponton tesszük szóvá Lázár vonzalmait nem csak Horthyhoz, hanem a kastélyokhoz, vadászatokhoz, s ebből fakadó viszonyát a mai talpasokhoz is, hogy akinek semmije sincs az szerinte mennyit is ér. Megfogalmazásában „annyit is”, ami az ő szótárából visszafordítva a semmivel egyenértékű, amiből, ha nem is egyenesen, de mégis az fakad, fontosabb neki a hajdanvolt vonat, mint a mostaniak, azt felújíttatja, ezeket meg leszarja.

Abban őfőméltósága utazott, ezekben meg a mai panelprolik nem, mert el sem indulnak, ha meg igen, nem érkeznek meg, vagy kiszámíthatatlanul. Adódik a kérdés, mi lett volna, ha kormányzó őfőméltóságú urunk akkori vonatja, amit most Lázár újjáépíttet, bedöglött volna, és mondjuk neki is vonatpótló buszra kellett volna átszállnia a kíséretével együtt, ez a kép azonban csak azért jut az eszünkbe, mert gonoszak vagyunk.

Meg szomorúak és dühösek, amikor kiderül, mint ahogyan most is, hogy a Horthy-vonat étkezőkocsiját Lázár utasítására nem más, mint a MÁV fizette a személyszállító vasúti flotta karbantartási keretéből. Kétszáz millió volt a számla. Lázárnak biztosan megérte, nekünk nem annyira, mert ugyan azt nem tudjuk, mire lett volna elég ez a kétszáz millió a jelenlegi vonatok gyógyításában, de minimum hiányzott valahonnan. Kifogásaink azonban alaposabbak...

ITT OLVASHATÓ