Szerző: GEORG PAUL HEFTY
2024.12.02.
Egykori kancellárom egy alkalommal magával vitt egy négy-, valójában nyolcszemközti vacsorára a magyar miniszterelnökkel Budapesten. A konyhafőnök üdvözölte híres vendégeit, és előételként marhacsontvelőt ajánlott. Mi, nyugaton akkor a kergemarhakór miatt abban a közmegegyezésben éltünk, hogy a marhavelőtől inkább óvakodunk, s Helmut Kohl arcán is látszott a feszültség, amikor beleegyezett az ajánlatba. Két évtizeden keresztül gyakran tanakodtam magamban azon, hogyan lehetett az akkori Európa legtekintélyesebb emberének nem a politikai, hanem a személyes merészségét ilyen szemérmetlenül próbára tenni. Csak idén, július első napjaiban jutott eszembe, hogy nem a korábbi német kormányfő bátorsága volt a tét, hanem a magyarok virtusa. Ebben az esetben a konyhafőnöké: gondoljanak Nyugaton, amit akarnak, mi ragaszkodunk szokásainkhoz!
Ezért az a nagystratégia, amelyet Németh Zsolt a vezéri – párt-, vagy miniszterelnöki – meghirdetés után közzétett, bár jelentőséggel bír az elemzők, de teljesen jelentéktelen a politikai cselekvők: a választásra jogosult nép számára.
A jelentéktelenség abból következik, hogy a világpolitika nagyívű ábrázolásából egy szó hiányzik: a demokrácia. Ezzel párosul egy másik fogalom: tapasztalat. A nép közös tapasztalata a demokráciában politikailag mindig érvényesülni fog, akár beleírták valamely nagy okiratba, akár nem. Csak diktatúrák képesek rendszerszerűen a nép tapasztalatát semmibe véve cselekedni. Nem volna túlságosan vakmerő arra fogadni, hogy a nagystratégiáról folyó vitában elhangzó nyugatos hangok – a Válasz Online és az Országút hasábjain – nem fogják megváltoztatni a már elhatározott keleti kapcsolatépítést – ezt legfeljebb valamilyen közeli vagy távoli országgyűlési választás tudná megtenni.
A nagystratégia ebben az esetben ugyanis nem egy mindenek felett álló vastörvény, éppen ellenkezőleg: csupán elkendőzés, álcázás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.