Szerző: CHARLES GATI
2024.12.15.
Belügyi szervek világszerte sokfelé listákat állítanak össze külföldi és belföldi ellenségekről, akiket aztán rendszeresen megfigyelnek és zaklatnak újságcikkekkel, lehallgatott telefonokkal, elolvasott levelekkel és e-mailekkel, kitalált vádakkal – alkalomadtán meg is ölik őket. A listák nemigen kerülnek a nyilvánosság elé. Ritka kivétel volt 1971-ben Richard Nixon ellenséglistája – a híres „enemies list”. A lista, amelyet Nixon legközelebbi munkatársai állítottak össze, főleg a kritikus amerikai sajtó nagyjait és Hollywood sztárjait tartalmazta. Közöttük volt Shirley MacLaine, Herb Alpert, Paul Newman és Carol Channing is. A listázását Channing élete legnagyobb megtiszteltetésének tartotta. Végül is csak Nixonnak volt komoly bántódása az ügyben: a listához kapcsolódó Watergate-botrányba belebukott és lemondásra kényszerült.
Az ellenséglista egyik formája az árulók listája. Ez azokról a volt támogatókról szól, akik elvi vagy más okból kiléptek a sorból. Elvtársak voltak, de már nem azok. Szembefordultak korábbi önmagukkal. Magyarországon is. Bár egy ilyen 1956-os lista – a kor mérvadó történésze, Rainer M. János szerint – nem került elő még 1989 után sem, utalás van rá az egyik Nagy Áruló, Méray Tibor Nagy Imréről szóló könyvében; ő egy 400 főt tartalmazó listáról hallott 1956 nyarán. Maga Rainer, 2016-os könyvében, idézi a pártközpont két listáját, amelyek azokról szólnak, „akik részt vettek a Nagy Imre születésnapja alkalmából rendezett fogadáson”, valamint azokról, akik részt vettek „a Petőfi Kör legutóbbi vitáján és tapsoltak a pártellenes felszólalóknak”. Érdemes emlékezni arra, hogy felnőtt emberek írtak ilyesmit! Mi pedig vicceltünk: Az ellenség keze betette a lábát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.