Szerző: HALMAI KATALIN (BRÜSSZEL)
2024.12.21.
A három zöldpárti európai parlamenti képviselőnek fontos szerepe volt abban, hogy az Európai Uniónak mára sikerült felvérteznie magát a jogállamiság védelméhez szükséges eszközökkel. Nem rajtuk múlt, hogy a felelős döntéshozók ritkán, félszívvel, vagy túl későn reagáltak a közös értékek szisztematikus felszámolását jelző lépésekre.
A portugál Rui Tavares 2013-ban tette le az asztalra az első állásfoglalást, amelyben felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon veszélybe kerülhet a jogállamiság. A holland Judith Sargentini öt évvel később, 2018-ban az EP kétharmadának a támogatásával elérte, hogy elinduljon a 7-es cikkelyes eljárás az Orbán-kormánnyal szemben a jogállamiságot fenyegető tartós veszélyek miatt. A francia Gwendoline Delbos-Corfield 2022-ben már azt állapította meg az EP többsége által jóváhagyott jelentésében, hogy Magyarország a választási autokrácia hibrid rendszerévé vált. Tavares jelenleg a portugál parlament tagja az általa alapított baloldali Livre párt képviseletében. Sargentini a hollandiai Gouda város önkormányzatának vezető tisztségviselője. Delbos-Corfield a Zöld Európa Alapítvány társelnöke.
Online videó beszélgetésünkön először azt kérdeztem tőlük: mikor jártak utoljára Magyarországon?
Tavares: 2012-ben, amikor a jelentésemen dolgoztam az EP-ben. Azóta valahogy nem volt rá lehetőség. Amikor Lisszabonban magyarokkal találkozom, sokan emlékeznek a Tavares-jelentésre. Vannak mindenféle reakciók, de a beszélgetések általában nagyon kellemesek.
Sargentini: 2018 januárjában jártam utoljára Magyarországon, mielőtt elfogadtuk a jelentésemet. Nehéz látogatás volt. Sokan felismertek, rengeteg újságírót küldtek rám, akik az utcán követtek, úgyhogy soha nem éreztem jól magam. Európai parlamenti képviselő voltam, a magyar kormánynak kötelessége volt gondoskodni a biztonságomról. Miután otthagytam az EP-t, már nem kérhettem, hogy vigyázzanak rám. Ma már mindenütt kevesebben ismernek fel, mint régen. Sokszor kedvesen megszólítanak és azt mondják: támogatták a jelentésemet. De nem vagyok biztos benne, hogy mindenki ezen a véleményen van. Ezért nem mentem vissza Magyarországra.
Delbos-Corfield: EP-képviselőként tavaly ősszel jártam utoljára Magyarországon. Engem általában nagyon kevesen ismertek fel, de okultam Judith tapasztalataiból és mindig vigyáztam magamra. Az idei júniusi EP-választások előtt már fel-felbukkantak a fotóim Magyarországon. A lányom Hollandiában tanul, és magyar barátai hívták fel a figyelmét, hogy az anyukája az egyik első számú ellenség náluk. Úgyhogy kicsit aggódnék, ha most kéne odautaznom.
Ha felkérnék önöket, újra elvállalnák, hogy jelentést írjanak a magyar jogállam helyzetéről?
Tavares: Hát persze! Meg kell ismerned Magyarországot és a magyarokat, ami az egyik legjobb dolog a feladatban. Persze a magyar kormány mindig úgy próbál beállítani minket, mintha az ország ellenségei volnánk. Meghatározta a munkámat, hogy abban az időben volt az euróövezeti válság, és Portugália több más országgal együtt súlyos pénzügyi, költségvetési problémákkal küzdött. Háromhavonta jöttek hozzánk a trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap – a szerk.) képviselői, hogy értékeljék a helyzetet. Egyikük sem beszélt portugálul, egyikük sem szólította meg a közvéleményt. Szörnyű tapasztalat volt. Megértettem, hogy mi ezt nem tehetjük Magyarországgal. Párbeszédet kell folytatnunk a magyar közvéleménnyel. Meg kell próbálnunk megértetni, hogy kedveljük az országot és nagyra értékeljük a hozzájárulását a közösségünkhöz. És meg kell tanulnunk legalább néhány szót magyarul, amit az emberek nagyra értékelnek. Az elején ezzel voltam elfoglalva. Aztán érkeztek a fenyegetések, köztük a halálos fenyegetések a postaládánkba. Először az Európai Parlament szolgálataihoz fordultunk, majd egy ponton úgy döntöttem, hogy válaszolnom kell. Elmagyaráztam a levélíróknak, hogy mi a jelentősége az uniós értékeket tartalmazó második cikkelynek az uniós Szerződésekben, hogyan dolgozunk a EP-ben, hogyan neveztek ki előadónak és mi a feladatom. Meglepődtem, hogy volt néhány pozitív reakció: „Oké, még mindig nem értünk egyet, de köszönjük, hogy válaszolt!”...
Tavares: 2012-ben, amikor a jelentésemen dolgoztam az EP-ben. Azóta valahogy nem volt rá lehetőség. Amikor Lisszabonban magyarokkal találkozom, sokan emlékeznek a Tavares-jelentésre. Vannak mindenféle reakciók, de a beszélgetések általában nagyon kellemesek.
Sargentini: 2018 januárjában jártam utoljára Magyarországon, mielőtt elfogadtuk a jelentésemet. Nehéz látogatás volt. Sokan felismertek, rengeteg újságírót küldtek rám, akik az utcán követtek, úgyhogy soha nem éreztem jól magam. Európai parlamenti képviselő voltam, a magyar kormánynak kötelessége volt gondoskodni a biztonságomról. Miután otthagytam az EP-t, már nem kérhettem, hogy vigyázzanak rám. Ma már mindenütt kevesebben ismernek fel, mint régen. Sokszor kedvesen megszólítanak és azt mondják: támogatták a jelentésemet. De nem vagyok biztos benne, hogy mindenki ezen a véleményen van. Ezért nem mentem vissza Magyarországra.
Delbos-Corfield: EP-képviselőként tavaly ősszel jártam utoljára Magyarországon. Engem általában nagyon kevesen ismertek fel, de okultam Judith tapasztalataiból és mindig vigyáztam magamra. Az idei júniusi EP-választások előtt már fel-felbukkantak a fotóim Magyarországon. A lányom Hollandiában tanul, és magyar barátai hívták fel a figyelmét, hogy az anyukája az egyik első számú ellenség náluk. Úgyhogy kicsit aggódnék, ha most kéne odautaznom.
Ha felkérnék önöket, újra elvállalnák, hogy jelentést írjanak a magyar jogállam helyzetéről?
Tavares: Hát persze! Meg kell ismerned Magyarországot és a magyarokat, ami az egyik legjobb dolog a feladatban. Persze a magyar kormány mindig úgy próbál beállítani minket, mintha az ország ellenségei volnánk. Meghatározta a munkámat, hogy abban az időben volt az euróövezeti válság, és Portugália több más országgal együtt súlyos pénzügyi, költségvetési problémákkal küzdött. Háromhavonta jöttek hozzánk a trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap – a szerk.) képviselői, hogy értékeljék a helyzetet. Egyikük sem beszélt portugálul, egyikük sem szólította meg a közvéleményt. Szörnyű tapasztalat volt. Megértettem, hogy mi ezt nem tehetjük Magyarországgal. Párbeszédet kell folytatnunk a magyar közvéleménnyel. Meg kell próbálnunk megértetni, hogy kedveljük az országot és nagyra értékeljük a hozzájárulását a közösségünkhöz. És meg kell tanulnunk legalább néhány szót magyarul, amit az emberek nagyra értékelnek. Az elején ezzel voltam elfoglalva. Aztán érkeztek a fenyegetések, köztük a halálos fenyegetések a postaládánkba. Először az Európai Parlament szolgálataihoz fordultunk, majd egy ponton úgy döntöttem, hogy válaszolnom kell. Elmagyaráztam a levélíróknak, hogy mi a jelentősége az uniós értékeket tartalmazó második cikkelynek az uniós Szerződésekben, hogyan dolgozunk a EP-ben, hogyan neveztek ki előadónak és mi a feladatom. Meglepődtem, hogy volt néhány pozitív reakció: „Oké, még mindig nem értünk egyet, de köszönjük, hogy válaszolt!”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.