BOLDOG KARÁCSONYT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2024.12.23.

Majdnem abban a pillanatban, amikor jó doktorminiszter urunk azt jelentette ki az M1-en, hogy „kilábalunk a háborúból, karnyújtásnyira vagyunk a békétől”, Putyin elvtárs szenvtelenül közölte, hogy Kijev pusztulni fog. Nos, a két állítás között nem tudunk felfedezni olyan kapcsolatot, amikor az egyik ne tagadná a másikat, de karácsony van. Ki így ünnepel, ki úgy, a mi vezetőnk valami ringásba került, merült alá, várja a Jézuskát, csak attól fél, hogy idegenekkel találkozik a metrón. Hová vezetne az.

Elképzeljük, s ím, lelki szemeink előtt látjuk a magyarok miniszterelnökét, ahogyan hajnalban a földalattival megy a dolgozójába, és azt tapasztalja az álmos és morcos utastársakban, hogy ez nem kampánygyűlés válogatott emberekkel, nem is a Fidesz frakció a jól ismert arcokkal, következésképp vénségére arra kell rádöbbennie, a világ csurig van ismeretlen emberekkel, akikkel azonban ő nem óhajt találkozni, mert megborul a lelki egyensúlya neki. Mindenféle népek vannak a világban, és nem az összes olyan stramm árja, mint ő.

Megnyugszunk azonban a mi lelkünkben, mert abba gondolunk bele, ez a metrón közlekedés csak elméleti lehetőség. Mert ő, ahogyan harminc éve is, röpcsivel jár a budira, maximum páncélozott konvojjal, így esély sem mutatkozik arra, hogy összefusson annyit is ér emberekkel. Meg különben is karácsony van, illetve lesz vásárok is vannak ennek szellemében a városokban, ahol a TEK véd mindenkit attól, hogy összefussunk idegenekkel, olyan szép ez így, hogy alig is lehet elmesélni, de épp erre teszünk most naiv kísérletet, mint kitetszik.

Ahogyan terveink szerint tán meg is látszik, épp az ünnep miatt írásunk módozata ma babitsi, azaz, „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat”, tehát megengedően jóindulatú, és ez a szemüveg, az, amellyel a karácsony kapcsán előadott orbáni lengedező pátoszt vesszük ma górcső alá. De kizárólag csakis azért, hogy ne kelljen anyáznunk, ami más napokon szinte ösztönszerű, főleg az ilyen idegenekbe ojtott náci megnyilvánulások miatt. Így vagyunk mi jók.

„Érzed, hogy minden lelassul, nehézzé válik és túl kell élned az évet, az a feladat, hogy ne süllyedj el.” – Íme, hölgyeim és uraim jó doktorminiszter urunk legbensőbb bendője, mintha kijönne belőle az öregség, hogy mindjárt alélva sajnálnánk meg, csak az a baj, hogy eljátszotta a jogait, mint Vladimir és Esztragon, akik Godot várták azzal a bizalommal, ahogyan most jó doktorminiszter urunk a felszínen maradásban reménykedik. És ebből mintha fölsejlene a lehetséges vég is, a félelem meg a reszketés az idegenekkel teli világban...

ITT OLVASHATÓ