Szerző: KUN ZSUZSI
2024.12.04.
A kerekasztalbeszélgetés után hangzott el az idézett kérdés, amikor a jelenlévők arra keresték a választ, hogy hogy lehet ennyire igazságtalan a gyerekek teljesítményét felmérni hivatott vizsgálati rendszer. Magyarázatot azonban a maréknyi jól képzett és a témában évtizedek óta elmerült szakember együtt sem talált.
Több évtizedes hagyomány
A sajátos nevelési igény (rövidítve SNI) nem konkrét diagnózist, hanem ellátási kategóriát jelent. Ide tartoznak az autizmus spektrumzavarral, vagy például valamilyen értelmi fogyatékossággal diagnosztizált gyerekek, míg a BTM (beilleszkedési-, tanulási- és magatartási problémák) kategóriájába azok sorolódnak, akiknek csak egy területen van részképesség-zavaruk. A két betűszó azonban kulcsfontosságú mind a gyerekek, mind az oktatási rendszer szempontjából.
Az SNI-s gyerekek ugyanis jogosultak fejlesztésre, míg a BTM-es tanulókra nem vonatkozik ilyen előírás – bár ugyanúgy szükségük lenne rá ahhoz, hogy a hiányosságaikkal és a nehézségeikkel könnyebben megküzdjenek. Ezért aztán maga a diagnosztikai rendszer és a gyerekek vizsgálata sem tekinthető optimálisnak: a leterhelt szakszolgálatoknál dolgozó szakértői bizottságoknak alig jut ideje egy-egy esetre. A beszélgetés során egy résztvevő megemlítette azt is, hogy tömegesen értesítették őt a szülők arról, hogy a vizsgálatokat gyakran el sem végzik, a szülőkkel a folyosón egy-egy 10 perces beszélgetés után íratják alá a diagnózist és az ellátási kategóriát kijelölő papírokat.
Ez a roma gyerekeknél az esetek nagy százalékában az enyhe értelmi fogyatékosság diagnózisát jelenti, ami SNI-kategória. Csakhogy a felülvizsgálatok rendre cáfolják a diagnózis jogosságát...
A sajátos nevelési igény (rövidítve SNI) nem konkrét diagnózist, hanem ellátási kategóriát jelent. Ide tartoznak az autizmus spektrumzavarral, vagy például valamilyen értelmi fogyatékossággal diagnosztizált gyerekek, míg a BTM (beilleszkedési-, tanulási- és magatartási problémák) kategóriájába azok sorolódnak, akiknek csak egy területen van részképesség-zavaruk. A két betűszó azonban kulcsfontosságú mind a gyerekek, mind az oktatási rendszer szempontjából.
Az SNI-s gyerekek ugyanis jogosultak fejlesztésre, míg a BTM-es tanulókra nem vonatkozik ilyen előírás – bár ugyanúgy szükségük lenne rá ahhoz, hogy a hiányosságaikkal és a nehézségeikkel könnyebben megküzdjenek. Ezért aztán maga a diagnosztikai rendszer és a gyerekek vizsgálata sem tekinthető optimálisnak: a leterhelt szakszolgálatoknál dolgozó szakértői bizottságoknak alig jut ideje egy-egy esetre. A beszélgetés során egy résztvevő megemlítette azt is, hogy tömegesen értesítették őt a szülők arról, hogy a vizsgálatokat gyakran el sem végzik, a szülőkkel a folyosón egy-egy 10 perces beszélgetés után íratják alá a diagnózist és az ellátási kategóriát kijelölő papírokat.
Ez a roma gyerekeknél az esetek nagy százalékában az enyhe értelmi fogyatékosság diagnózisát jelenti, ami SNI-kategória. Csakhogy a felülvizsgálatok rendre cáfolják a diagnózis jogosságát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.