ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKASzerző: VÁNCSA ISTVÁN2024.11.08.
Észak-Korea külügyminisztériuma dicsérte Orbán Viktor október huszonharmadikai beszédét, amelyben miniszterelnökünk az Európai Unióval szembeni kiállásáról beszélt, olvashattuk a Népszavában, büszkeségünk nem ismer határokat. Orbánnak tehát immár két igen emlékezetes beszéde van, az első 1989. június 16-án hangzott el, a másik pedig a minap, a két szöveg különbsége a rétor úgyszólván példa nélkül álló fejlődőképességéről tanúskodik. Mindazonáltal el ne feledjük, hogy az „emlékezetes” jelző nem okvetlenül dicséretest jelent, esetünkben pedig végképpen nem. Hogy világos legyek, idézem Kozák Gyula A nap is felkel Orbán szavára? című írásának (ÉS, 2014/25., jún. 20.) utolsó mondatait: „Orbán karrierje egy kapitális hazugsággal indult. Azt követelte, aminek a bekövetkezése evidencia volt. Tutira ment. Éjfélkor kiállt a keresztútra, és átkokat szórt a sötétségre, követelte, hogy keljen fel a Nap. És a Nap felkelt! És a nép leborul a nagy mágus előtt, aki átkaival elérte, hogy legyen világosság.”
És a nép egy nem elhanyagolható hányada mindmáig úgy maradt, leborulva a nagy mágus előtt, aki mostanra addig fejlődött politikailag, hogy egy újabb retorikai csúcsteljesítményével immár Észak-Korea dicséretét is kiérdemelte. Harmincöt évvel ezelőtt ilyesmiről nem volt szó ugyan, de hát mindenki annak megfelelően tökéletesedik, ahogyan arra a képességei és hajlamai predesztinálják, és ha az ekképpen fejlődő szubjektum történetesen egy ország első embere, akkor az ország is ennek megfelelően alakul. Azok a szempontok, amelyek egy normálisabb helyen a politikai elit leváltását, rosszabb esetben elzavarását szokták eredményezni, mifelénk nem számítanak.
Kormányzatunk Mária országát sokadszorra is recesszióba kommandírozta, érdekel ez bárkit is?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.