TRUMP DIADALA NEM EGYSZERŰ GYŐZELEM: A WOKE VÉGÉNEK KEZDETE LEHET

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2024.11.18.

Míg 2016-os megválasztása akár balesetnek is tűnhetett, idei győzelme már nem hagy kétséget afelől, hogy Donald Trump korszakváltást hozott az amerikai és talán a nyugati politikába. A váratlanul sima eredmény, a nagyvárosokban, a latinók között vagy a Z-generációban látott jobboldali elmozdulás tektonikai változásokat jelez az amerikai társadalomban. És bár az okok elemzése még javában tart, a baloldalon is egyre többen vonják le a következtetést, hogy vissza kell venniük a faji- és genderalapú identitáspolitikából, ha a jövőben nem akarnak hasonló késekbe beleszaladni.

Aki olyan izgalmakat várt az idei amerikai elnökválasztástól, amilyeneket az előző két alkalommal lehetett tapasztalni, csalódnia kellett. Négy, illetve nyolc éve néhány csatatérállam pár tízezer szavazóján múlt, hogy ki kerül a Fehér Házba, legutóbb ráadásul az eredmény napokig bizonytalan volt a jogi hercehurcák miatt. A közvélemény-kutatók most is valami hasonlót ígértek: szinte teljes konszenzus alakult ki köztük, hogy fej-fej mellett van a két jelölt, bármelyikük nyerhet, és a 7 csatatérállamból is 6-ban is statisztikai döntetlent jeleztek.

Ehhez képest Donald Trump könnyedén győzte le Kamala Harrist.

Az amerikai politika nyomán nevezzük földcsuszamlásszerű győzelemnek azokat az eredményeket, amelyeknél az egyik jelölt vagy párt elsöprő fölénnyel nyer (először az 1880-as elnökválasztáskor használták széles körben a landslide szót). Sok kommentátor most is ezt a szót emlegeti, ám ez ettől még tényszerűen nem igaz. Trump nagyot nyert, de eredménye azért nem hasonlítható az igazi landslide-okhoz, mint amilyen Richard Nixon 1972-es és Ronald Reagan 1984-es sikere volt. Az ő demokrata ellenfelük, George McGovern, illetve Walter Mondale mindössze egyetlen államban (plusz Washington, D.C.-ben) tudtak nyerni az 50-ből, a szavazatszámok terén pedig tízmilliókban volt mérhető a különbség.

Ugyanakkor Trump győzelme valóban az elmúlt három és fél évtized legmeggyőzőbb republikánus diadala.

Az elektori kollégiumban 1988-ban nyert utoljára jobboldali politikus több mandátumot, mint most Trump, és egy kivétellel ez volt az utolsó elnökválasztás, amikor a republikánus jelölt, George H. W. Bush, összességében is több szavazatot kapott. Az említett kivétel 2004 volt, amikor fia, George W. Bush győzte le John Kerryt, ráadásul nagyobb vokskülönbséggel, mint most Trump. Igaz, ő kevesebb elektorral nyert. Ezt az évet leszámítva a modern kori elnökválasztások visszatérő mintája volt, hogy ha az elektori kollégiumban nyílt is a verseny, az országos voksösszesítést a demokraták behúzzák (2000-ben az ifjabb Bush, 2016-ban pedig Trump is kevesebb szavazattal diadalmaskodott).

Trump most is beszélt is erről az eshetőségről: „New York, Illinois és Kalifornia automatikusan demokraták, ez nevetséges, nehéz így megnyernünk a popular vote-ot, mivel ez három órási állam” – mondta pár hete. Ehhez képest a voksok 98 százalékának feldolgozása után szinte biztos, hogy mégis megnyerte, és nem is hajszállal, hanem 2,7 millió szavazattal. Az 1,9 százalékpontos különbség más országokban talán nem tűnne jelentősnek, de a fentiek tükrében itt az...

ITT OLVASHATÓ