TÖRTÉNELMET ÍRT A PÁPA, ÉS EZZEL ÚJ KORSZAKNAK KELL KEZDŐDNIE MAGYARORSZÁGON IS

TELEX
Szerző: GÉGÉNY ISTVÁN
2024.11.10.

Ferenc pápa a koronavírus globális járványakor kezdett el hangosan ábrándozni arról, hogy ezt az össznépi krízist jó lenne valamilyen átfogó pozitív változásra felhasználni. Ami a katolikusokat érinti: átformálni a sok sebből vérző, szervezetileg és üzenetközvetítési képességében is bizonyos tekintetben elmaradott világegyházi közösséget egy hitelesebb, közvetlenebb, sebeket okozó helyett sebeket gyógyító társasággá. Olyanná, amely nem csupán a nem hívőkhöz fordul oda barátságosabban, de saját tagjai közül sem rekeszti ki azokat, akik nem minden tekintetben a hivatalos játékszabályok szerint élik az életüket.

Ezek a pápai tervek, remények egy 2019-ben megjelent könyvben érhetők tetten leginkább, ami az Álmodjunk együtt! címet viseli: egy személyes vallomás, amely nem csupán hívőknek íródott. Szokatlan egyházfői közlésmód, de ez még csak a nyitány volt a nem megszokott folytatáshoz. 2021-ben a pápa meghirdette a szinodális megújulási folyamatot, amelynek alapjait a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésén rakták le. Ez viszont minden volt, csak nem „rendes” szinódus. Ferenc pápa csavart rajta egy nagyot, pontosabban nem is egyet.

A mindenki azt jelenti: mindenki

Az első csavar a helyszín volt. A korábbi püspöki szinódusokat (amelyeket olyan témákban tartottak, mint a családok hivatása, a szerzetesek küldetése, a papképzés helyzete) addig leginkább egy egyetemi előadóteremhez hasonló helyszínen tartották, ahol a résztvevők többsége „hallgatóság” volt, így ritkán alakultak ki viták a résztvevők között. Most viszont egy hatalmas csarnokba került a tanácskozás, ahol tizenkét fős körasztaloknál ültek le a szinódus résztvevői, és nem volt esélyük csendben maradni, mert mindenki szót kapott. Bíborostól civil aktivistáig mindenkinek ugyanannyi idő jutott a felszólalásra. A kerek formájú asztal sajátos szimbólumává vált ennek a szinódusnak, hiszen már nem volt „főnöki hely”.

A második csavar a „mindenki” újraértelmezése volt. Erre a nevében püspöki szinódusra – első alkalommal az egyháztörténelemben – nőket is meghívtak, de apácák mellett kinyitották a részvételi lehetőségek a családanyák, családapák felé is. Ferenc pápa ezzel a merész, de nem minden katolikus egyháztag tetszését elnyerő lépéssel világossá tette, hogy amikor azt a bizonyos „mindenki, mindenki, mindenki” szlogent világgá kiáltotta a 2023-ban tartott ifjúsági világtalálkozón, nem a levegőbe beszélt.

Mostantól a katolikus egyház lényegi kérdéseit érintő döntések előkészítéséből nem lehet kihagyni sem a nőket, sem a családos embereket.

Mindenki szava számít, mindenki hozzászólhat – ez egyértelműen új trend lesz innentől a katolikusoknál. Ez nem jelent demokratizálódást, a hierarchia eltörlését, sokkal inkább a dolgok helyükre rakása kezdődött meg. A klérusnak nem dolga, nem is adottsága, hogy mindenről mindent jól tudjon, minden kérdést teljes mélységében átlásson. Beköszöntött a beszélgető, párbeszédben lévő, figyelmes, meghallgató egyházi korszak.

A harmadik szokatlan új elem, avagy csavar az volt ebben a püspöki szinódusban, hogy a 2023 és 2024 októberében tartott tanácskozás előtt világméretű felmérést végzett a Vatikán, minden plébániát, kisközösséget megszólítva, egyházmegyei, nemzeti, majd kontinentális szinten összegezve a visszajelzéseket a szinodalitás témájáról. Ennek a nem könnyen lefordítható kifejezésnek az a lényege, amiről eddig is szó volt: olyan megújulás, amelynek révén nincs kasztosodás, minden egyháztag együtt halad. Ez a stílus pedig közelebb viszi az egyházat a ma emberéhez, hiszen a szinodális egyház meghallgat, mellettünk áll, elkísér, nem kioktat, hanem támogat a jóban, támaszt nyújt a nehézségeinkben, de leginkább nem fél azoktól, akik „mások”...

ITT OLVASHATÓ