Szerző: RADÓ PÉTER
2024.11.17.
Az illiberális rendszer oktatáspolitikájának következményei
A példátlan gyorsasággal lebonyolított hatalmas tömegű intézményi és jogi változtatás alapvető célja az volt, hogy a szélsőséges bürokratikus centralizációval megerősített központi állami kontrollt hajtószíjként használva a politikai kontrollt – és az azt támogató ideológiai indoktrinációt - kiterjessze a közoktatás minden szereplőjére.
Ennek érdekében az „államkonzervatív” rendszer felszámolta az iskolák autonómiáját, az önkormányzatokat és az oktatás számára szolgáltatásokat nyújtó üzleti és nonprofit szervezeteket kiszorította a közoktatás irányításából, felszámolta a nyílt, a különböző érdekcsoportok bevonása alapján működő döntéshozatali mechanizmusokat és ellehetetlenítette a pedagógus szakszervezetek működését. Ugyancsak a politikai kontroll megerősítését szolgálta a mindenre kiterjedő ideológiai indoktrináció és az állampárt politikai szövetségeseinek, a tradicionális keresztény egyházaknak a helyzetbe hozása is. Mindezek következtében a rendszeresen meghozott, ún. „visszatérő” oktatásirányítási döntéseken belül 2011 és 2017 között Magyarországon a központi kormányzat, illetve az annak alárendelt dekoncentrált hivatalokban hozott döntések aránya 10-ről 71 százalékra nőtt, az oktatási intézményekben meghozott döntések aránya 63-ról 29 százalékra csökkent, a helyi-önkormányzati irányítás 27 százalékos aránya pedig nullára csökkent. (OECD EAG 2012, 2018)
A politikai kontrollt szolgáló bürokratikus centralizáció azonnali hatása a tízes évek első felében azonnali és drasztikus volt: a gyors „transzformációs teljesítményromlás” hatására a közoktatás eredményessége beszakadt, az egyenlőtlenségek pedig minden korábbinál nagyobbra nőttek.
A hosszú távú következmények a tízes évek második felében kezdtek láthatóvá válni, az ekkor elindult változások már a magyar közoktatás „funkcionális leépüléséről” tudósítanak. A funkcionális leépülés azt jelenti, hogy az oktatási intézmények fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy támogassák az általuk oktatott gyerekek tanulását. Ez a jelenség Magyarországon azért jelent meg, mert a komplexitás egy magas szintjét elért közoktatási rendszer kormányzása visszatért a múlt század ötvenes-hatvanas éveire jellemző, bürokratikus centralizáción alapuló szélsőségesen központosított irányítási modellhez. Ennek hatására az iskolák elvesztették azt a képességüket, hogy alkalmazkodjanak a gyerekek egyre sokfélébb tanulási igényeihez és a folyamatosan változó külső elvárásokhoz. Más szavakkal: a funkcionális leépülés lassú, de folyamatos minőségromlást okoz, ami lehetetlenné teszi, hogy a közoktatás teljesítménye a transzformációs teljesítményromlás után „visszapattanjon” egy korábbi szintre.
A funkcionális leépülésnek számos egyértelmű jele van:
- a tanulásból kiszoruló és kudarcot valló, alapvetően alacsony státuszú tanulók számának növekedése, ami folyamatosan rontja az egész rendszer eredményességét;
- a magasabb státuszú tanulók kimenekítése a romló minőséget produkáló állami iskolákból magániskolákba vagy külföldi iskolákba;
- az Európában máshol ismeretlen mértékű és növekvő szociális szelekció és etnikai szegregáció, melyet jelentős részben a kormány által mesterségesen gerjesztett egyházi oktatási expanzió okozott;
- a növekvő pedagógushiány, amely részben a pályát elhagyó pedagógusok nagy számának, részben pedig a pedagóguspálya vonzerejének megszűnésének a következménye;
- a közoktatásban állandósult forráshiány, az iskolák működési kiadásainak közel másfél évtizedes súlyos alulfinanszírozottsága.
A kudarcot valló tanulók azonosítása részben a közoktatáson belüli előrehaladás, részben pedig a mért tanulási eredmények alapján történhet. A korai iskolaelhagyók aránya – miközben Európában szinte mindenhol 10 százalék alá csökkent – Magyarországon a 2010-es 10,8 százalékról 2022-re 12,4 százalékra nőtt. E változás mögött elsősorban az húzódik meg, hogy 2010 óta a leszállított idejű tankötelezettségi korhatár utáni 17 és 18 éves korcsoportokban nagyjából 10 százalékkal csökkent a még a közoktatásban tanuló fiatalok aránya. Az elmúlt bő évtized során ennél sokkal nagyobb mértékben nőtt a valamelyik kompetenciaterületen kudarcot valló tanulók aránya. 2009 és 2022 között az OECD PISA kutatása szerint a kudarcot valló tanulók aránya Magyarországon szövegértésből 17,5-ről 25,8 százalékra, matematikából 22,3 százalékról 29,5 százalékra, természettudományból pedig 14,1-ről 22,9 százalékra nőtt. Jelenleg a magyar közoktatás minden évben körülbelül 25-30 ezerrel növeli az alapvető kompetenciák területén kudarcot valló tanulók számát, akik emiatt egész hátralévő életükben az élet legtöbb területén kudarcot vallanak majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.