Szerző: PAPP ZSOLT
2024.11.18.
Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetés bemutató sajtótájékoztatóján dicsekedett, hogy a jövő évben mennyivel többet szánnak a különböző területekre, sőt ezt láthatóan olyan fontosnak tartották, hogy a törvényjavaslat szövegébe is beírták a propagandaszövegeket. Erre korábban még soha nem volt példa. E szerint „az oktatási kiadások 2025-ben megközelítik a 3 900 milliárd forintot, ami közel 2 500 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez képest. Egészségügyi célokra több, mint 3 700 milliárd forint fog rendelkezésre állni. Ez 2 500 milliárd forinttal magasabb összeg, mint a baloldali kormány által benyújtott utolsó, 2010-es költségvetésben. A 2025-ös büdzsé egyik kiemelt tétele a családtámogatásokra fordítható összeg, amire több, mint 3 750 milliárd forint forrást biztosít a kormány. Ez 2 800 milliárd forinttal magasabb, mint a baloldali kormány által beadott utolsó költségvetésben szereplő támogatások összege” - sorolta a miniszter a büszkeségre számára okot adó számokat a költségvetési törvénytervezetet idézve.
A fogyasztói árak azonban 2010 óta 64 százalékkal emelkedtek ezért sokkal reálisabb összehasonlásra ad lehetőséget a GDP-arányos költések összevetése.
A GDP-arányos kiadásoknak tekintve első ránézésre is szembeötlő, hogy az Orbán-kormány komoly kiigazítást hajtott végre, hisz míg 2010-ben az államháztartás a GDP 49,9 százalékát költötte el, ez jövőre 44,8 százalék lesz a megismert adatok alapján. A 2010-es közel 50 százalékos adat azt jelzi, hogy az állam a megtermelt GDP felét átfolytatta az államháztartáson – vagyis ennek a pénznek a nagyobb részét előtte be kellett szedni adóként. A 49,9 százalékos kiadási arány még ma is magasnak számítana uniós összehasonlításban, ezért is volt fontos a csökkentése, hisz csak ezt követően lehetett az adóbevételeket is mérsékelni, ami – elvileg – növelte a magyar gazdaság versenyképességét. A 2010-es és a jövő évi adatok összevetéséből kiderül, hogy az állami működésre fordított kiadások ugyan emelkedtek, de ez két, egymással ellentétes folyamat következménye: egyrészt a GDP 4,9 százalékáról 4,3 százalékára csökkent az állam „bürokratikus” működésre fordított kiadások értéke, vagyis sikerült valamelyest áramvonalasítani a közigazgatást. Ezzel párhuzamosan megduplázódtak a honvédelmi kiadások, a 2010-es 0,9 százalékról a GDP 2 százalékára – ez utóbbit a geopolitikai kihívások kényszerítették ki. (Fontos megjegyezni, hogy az összehasonlításul szolgáló 2010-es adatok abból a zárszámadási törvényből származnak, amit már az Orbán-adminisztráció állított össze 2011-ben.)
Nagyot csökkentek viszont a jóléti kiadások: amíg 2010-ben a GDP 30,7 százaléka ment erre a célra, ez jövőre 24,6 százalék lesz.
Drasztikusan, 2,7 százalékponttal csökkentek a GDP-arányos nyugdíjkiadások – ez a korhatáremelések és az inflációhoz kötött nyugdíjemelések következménye. 2010 előtt ugyanis a nyugdíjemeléseket az általános béremelkedéshez és az inflációhoz kötötték vegyes indexálással. Míg az elmúlt 10 évben a magyar bérek dinamikusan növekedtek a nyugdíjak csak helyben jártak, hiszen azokat minden évben csak az infláció mértékével emelték. A bérek és nyugdíjak közötti szakadékot még a 13. havi nyugdíj visszahozatala sem tudta betömni, csak arra volt elég, hogy mérsékelje az olló nyílását. A családi pótlékokra fordított GDP-arányos kiadások megfeleződtek, ami nem meglepő, hisz a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, a gyerekek száma pedig folyamatosan csökkent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.