Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2024.11.03.
Karsai Dániel, az életvégi döntések szabadságáért küzdő alkotmányjogász halálakor azt írta a Facebook-oldalára: „Példát mutatott, hogy az egyéni testi és lelki szenvedés hogyan fordítható az emberi méltóságról folyó erkölcsi és intellektuális párbeszéddé, értelmes, méltányos vitává.”
Így is gondolom, mert nagyszerű ember volt hatalmas tudással. Hihetetlen bátorsággal viselte a betegségét és küzdött a céljaiért.
Ehhez képest a minap a parlamentben a halála miatt Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője felszólalása végén arra kérte a képviselőket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek meg róla. Ezután Kövér László házelnök úgy fogalmazott: „Ami most történt, az egy olyan ízléstelen provokáció volt, ami felhasznált egy tragikusan elhunyt embert halálában arra, hogy politikai propagandát fejtsen ki, egyébként a halál kultúrája mellett. Ezt mindazon képviselőtársaim nevében visszautasítom, akik az élet kultúrájának az oldalán szeretnének maradni.”
Karsai Dániel épphogy az élet kultúrájának oldalán volt, mindezt saját személyes tragédiáján keresztül, méltósággal tette. Nem a saját szenvedése volt a fontos, hanem hogy bátran és professzionálisan bemutassa ezt a társadalmi problémát, amit a magyar jogalkotásnak kezelnie kellene.
Akkor hogy jön ide a politika?
A politikusok mindent igyekeznek felhasználni, hogy egymás ellen ugrasszák az embereket. Hogy azt mondhassák: vannak a jók és a rosszak. Én döbbenten állok ez előtt, akármelyik oldal is teszi. Karsai Dániel kiemelt intellektusú és moralitású ember volt, de nem parlamenti képviselő. Az akadémiai közgyűlésen is felolvassák az előző évben elhunyt tudósok neveit, mi pedig felállunk. De nem említünk költőket, írókat vagy színészeket. Ezért azt sem tartom jónak, hogy egy párt a parlamentben ebben a formában hozta elő Karsai Dániel halálát. Bedő Dávid elmondhatta volna, mennyire tiszteli és elismeri a munkásságát, de ennyi. Azzal, hogy felszólított mindenkit arra, hogy álljon fel, az ügyet politikai mezőbe vitte. Persze ettől még Kövér Lászlónak sem lett volna szabad ilyen otromba és méltatlan módon reagálnia ennek a nagyszerű embernek a tragikus halála kapcsán.
Mekkora a politikusok felelőssége egy ilyen helyzet kialakulásában?
Abszolút felelősök, hisz folyton azt hangoztatják, hogy az ellenfelüket meg kell semmisíteni. Ez az incidens jól rávilágít a mindennapos gyűlölködésre és frusztráltságra. Karsai Dániel ügyéből normális esetben ugyanis senki nem csinál politikát. A képviselők nem akarják megmutatni, mennyire egyetértenek vele, ahogy azt sem, mennyire teljesíthetetlen a törekvése. Hisz tény: vannak olyan gyógyíthatatlan betegségek, amelyeknél az orvos segíthet távozni az életből a szenvedő betegnek. Karsai nem azt hangoztatta, hogy így vagy úgy legyen, hanem hogy szabályozzák a helyzetet.
Karsai Dániel nem sokkal a halála előtt posztolt Orbán Balázs 1956-tal kapcsolatos kijelentéséről. Azt írta: „Felhívnám Orbán NER-társ figyelmét arra is, hogy gyáva népnek nincs hazája. Lehet, hogy elbuktuk a forradalmainkat, de ezek azok a pillanatok, amikre büszkék lehetünk – mert kiálltunk egy nemes eszméért, a szabadságért. És jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni.”
Igen, nagyon erős szavakat használt. De igaza van: egy ország nem szakíthat le egy másikból egy részt, ez nem is kérdés. Azt pedig az erkölcs nem engedi meg, hogy a megtámadott felet tegyük felelőssé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.