Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2024.11.20.
Ukrajna támogatása olcsóbb Európa számára, mint amekkora árat fizetnie kellene a kontinensnek e támogatás feladása esetén – írja Pierre Briançon a Reuters hírügynökség által közzétett elemzésében.
Számításai szerint Kijev megsegítése az Európai Unió és az Egyesült Királyság összevont GDP-jének – bruttó hazai termékének – csupán 0,2 százalékát emésztené fel abban az esetben, ha Donald Trump megválasztott elnök teljesen beszüntetné az amerikai támogatást. A kieli világgazdasági kutatóintézet adatai alapján az orosz invázió 2022 februári kezdetétől ez év augusztusig az európai országok – beleértve az EU-ból kilépett briteket is – összesítve 118 milliárd euróval segítették Ukrajnát, míg az Egyesült Államok 85 milliárd eurónak megfelelő összeggel.
Trump választási ígéretének a beváltása politikai és katonai szempontból ugyan valóban súlyos problémákat okozna Európának, pénzügyi értelemben azonban nem jelentene igazán gondot – vélekedik.
Elismeri ugyanakkor, hogy pusztán a pénz nem oldja meg az összes olyan nehézséget, ami ahhoz kapcsolódik, hogy ha Európa magára marad Putyinnal szemben, akkor közös stratégiát kell alkotnia, és közös védelmi ipart kell kiépítenie.
Mindenesetre, az európai országok ma átlagosan a GDP két százalékát költik védelmi célokra, és ahhoz, hogy szembe szálljanak Putyin területszerző ambícióival, és újra elérjék az 1990 – vagyis a kommunizmus bukása - előtti fegyverkezési szintet, legalább további egy százalékponttal növelniük kellene az ilyen jellegű áldozatvállalás mértékét. Ha viszont Ukrajna elesik, akkor szakértők szerint legalább 9, de az is lehet, hogy akár 19 millió ukrán próbál majd menekülni hazájából. Ha a becsléshez a középértéket vesszük alapul, akkor ez – az egy menekültre vonatkoztatott évi 6 ezer eurós költség esetén, ami az OECD kalkulációja – évente 84 milliárd eurós gazdasági következménnyel járna. Az Ukrajnával folytatott kereskedelem megszűnésének is komoly hatása lenne: Németország például havi 7 milliárd eurós exportpiactól esne el. És akkor még nem beszéltünk az orosz győzelem miatt várható globális nyugtalanság pénzben nehezen kifejezhető árával.
A pénzügyi megfontolások ellenére is fennmaradó politikai problémák közt említi a szerző, hogy Magyarország és Szlovákia párbeszédet szorgalmaz az orosz elnökkel, és azt szeretné, ha eltörölnék az Oroszországgal szembeni szankciókat.
A bécsi Der Standard az Európai Unió leendő új bővítési biztosáról, a szlovén Marta Kosról közöl portrét, és abban egyebek közt azt írja: Várhelyi Olivér, a téma eddigi magyar EU-biztosa, az elmúlt években követett egyoldalú politikájával aláásta a Nyugat-Balkánon az EU szavahihetőségét, és támogatást nyújtott a térség autokrata erőinek, így Aleksandar Vučić szerb elnöknek és a boszniai szerb országrész vezetőjének, Milorad Dodiknak. Várhelyi igyekezett erősíteni a magyar befolyást a régióban, ami sikerült is neki, ugyanakkor azonban jelét sem adta annak, hogy küzdene a korrupció ellen, illetve hogy kiállna az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. A térség liberális köreiben érezhető a megkönnyebbülés Várhelyi távozása láttán – állapítja meg a Der Standard, és hozzáteszi, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter savanyú arcot vág ehhez. Szijjártó szerint azok az országok, amelyek a legnagyobb előrelépést tették az EU-csatlakozás felé, azt szerették volna, ha Várhelyi folytatja eddigi tevékenységét. Az osztrák lap szerint mind Magyarország, mind Szerbia befolyást kíván gyakorolni a környező országokra, és hegemóniára törekvő, Nyugat-ellenes politikát követ. Különösen a Balkánon élő muszlimok tartanak a magyar befolyástól, hiszen a magyar kormány képviselői újra és újra muszlimellenes megnyilvánulásokkal hívták fel magukra a figyelmet.
Marta Kos ezzel szemben – állapítja meg a Der Standard – progresszív személyiség, saját hazájában fellépett a Trump-hívő, volt jobboldali populista miniszterelnökkel, Janez Janšával szemben, és támogatta a nemek egyenjogúságát. Hátránya viszont, hogy politikai értelemben könnyűsúlyú, így sem az EU-országokban, sem a csatlakozni kívánó balkáni országokban nem lesz könnyű számára, hogy nagyobb előrelépést érjen el. Összegezve: nincsenek vele szemben nagy elvárások, kinevezését mégis pozitívan értékelik.
A történelem során most először elképzelhető, hogy valóban jobboldali Európai Unió elé nézünk – vélekedik Alberto Alemanno, az uniós jog professzora a londoni Guardianban megjelent cikkében.
Sok megfigyelő megkönnyebbülten felsóhajtott ugyan az idei európai parlamenti választások után, hogy a balközép-jobbközép-liberális EU-párti főáramlat megőrizte a többségét, de a realitás az, hogy a szélsőjobbosok már most saját súlyuknál erőteljesebben nyomulnak az európai bizottsági pozíciók megszerzése érdekében, és Donald Trump visszatérése a Fehér Házba bátorítja őket. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállami kormányok által az uniós végrehajtó testületbe jelölt tagok többsége jobboldali politikus. A német kereszténydemokrata Ursula von der Leyen bizottsági elnök ugyan nyilvános ígéretet tett a centrista politika folytatására, ám a Bizottság késztetést érezhet arra, hogy a hagyományos konzervatív politikától jobbra álló tényezőket is számításba vegye, amikor saját politikai céljait követi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.