NEM LÁTJUK AZT A RETTENETES TELET – BUDAPEST OSTROMÁNAK LAPPANGÓ KÉPEIT KERESI A FORTEPAN ÉS AZ EIDOLON

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2024.11.22.

Budapest ostromának 80. évfordulóján a Fortepan és az Eidolon közös felhívással fordul a nyilvánossághoz abban a reményben, hogy a fiókok, szekrények mélyén talán még ott lapulnak a 20. századi történelem vizuális dokumentumai. A város újkori történelmének a legnagyobb traumájáról alig maradtak fenn magánemberek által készített fotók. Vajon miért? Nem látjuk az óvóhelyeket, a gettót, a szétlőtt lakásokat, a nyilasokat, a kitörést – szinte semmit, csak a harcok utáni állapotokat. Tudjuk, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, de bízunk benne, hogy még nem késő. A Válasz Online médiapartnerként támogatja a kezdeményezést.

Ezen a télen lesz nyolcvan éve annak, hogy Budapest a második világháború egyik legvéresebb nagyvárosi ütközetének helyszínévé vált. Az első szovjet harckocsik már november elején elérték a város jelenlegi közigazgatási határát, de hetekig még az Ecser–Vecsés–Soroksár vonalon húzódott a front. Budán pont karácsony napján, december 24-én közelítette meg a Vörös Hadsereg egyik harckocsidandára a Szépjuhásznét. Az ostrom kezdetét innen számítják, és 1945. február 13-ig tartott, amikor a város teljes területén véget értek a harcok. Egy tél Budapesten, hideg, latyak, didergés, szürkeség, korai esték. De milyen más tél, mint a mostani: gettóba zárt emberek, nyilas vérengzések, bombázások, óvóhelyek, összeomló házak, éhezés, németek, oroszok, hullák, keményre fagyott lótetemek, jeges vízbe zuhanó villamosok, összedőlő hidak, tömeges nemi erőszak, zabrálás, kényszermunkára összefogdosott emberek.

Az ostrom Budapest modern kori történelmének legnagyobb traumája. És mégis: ezt a traumát képeken alig látjuk. A következményeket már igen, mert a romokban heverő, szétlőtt Budapestről rengeteg felvétel készült. Az óvóhelyekről előbújó emberek 1945 tavaszán és nyarán turistaként jártak a megváltozott városban, olyan turistaként, akik az ismerős, de mégis idegenné vált helyek új arcát dokumentálták. Jó példa erre a különös turistáskodásra a romvárosban Kunszt János 126 fényképe a Fortepanon: felbecsülhetetlen értékű vizuális dokumentum a pusztulás mértékéről...

ITT OLVASHATÓ

A felhívás teljes szövege itt olvasható magyar és angol változatban