„NAGY A KÍSÉRTÉS VISSZATÉRNI A KÉNYELMES AKOLMELEGBE”

JÓ BLOG / 444.HU
Szerző: GÓCZA ANITA
2024.11.02.

„Szerencsétlen az az ország, amelynek nincsenek hősei” – mondja a tanítvány, mire Galilei rávágja: „Nem, szerencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége.”

Természetesen a mi valóságunkról szól az Örkény Színház legújabb Brecht-bemutatója. Az itáliai csillagász távcsöves megfigyelései ellentmondtak az akkor uralkodó világképnek, mely szerint a Nap forog a Föld körül. A tudós ezért összeütközésbe került a katolikus egyházzal, amely betiltotta könyveit, és élete végén tanai visszavonására kényszerítette.

A rendező, a színésznek is remek Polgár Csaba több sikeres külföldi bemutatóval a háta mögött, a társulat régi tagjaként 2025-től új szerepben is feltűnik: az Örkény Színház művészeti vezetője lesz. Az intézmény tervezett átalakulása mellett arról is kérdeztük, hogy miért gonosz előadás a Galilei élete.

444.hu: Nekem ez az előadás nem is a gerinc meggörbüléséről szól elsősorban, hanem arról, hogy mi történik, amikor megrendül a helyzet változtathatatlanságába vetett hite az embereknek, és a görnyedés már nem szolgálat többé, elveszti értelmét.

Polgár Csaba: Igen, engem is ez foglalkoztatott: milyen az, amikor jön egy olyan paradigmaváltás, ami megrendíti az emberek egzisztenciális magját is, ami után nulláról kell felépíteni valamit. Adott egy mániákus ember, aki tudja, hogy nem igaz, amit mondanak neki a világ működéséről. Az a kérdés, hogy meddig képes elmenni az igazáért, és hogy a körülötte élők hogyan szenvedik meg az ő harcát.

Galilei nincs tekintettel semmire és senkire, a saját lányára sem. A darabban mellesleg az is elhangzik az egyik szereplő szájából, hogy az igazság, ha tényleg igazság, nélkülünk is diadalra jut. Mire Galilei azt válaszolja, hogy nem, nekünk kell győzelemre vinni az igazunkat.

Az elmúlt évszázadok Galilei álláspontját erősítik meg: nincs olyan, hogy kényelmes is legyen, áldozatok nélküli, és az igazság is győzedelmeskedjen. A darabbéli zenekar is arról énekel, hogy az embernek „önmaga gazdájává kell válnia”, el kell engedni azt a koncepciót, hogy egy atyuska irányítását követjük. Ehhez viszont fel kell nőni, vállalnunk kell a tetteink következményeit, nem lehet másra mutogatni, azt mondani, hogy a rendszer kényszerít engem bármire. És hát amikor az ember kilépne a jeges űrbe, nagy a kísértés visszatérni a biztonságos és kényelmes akolmelegbe. Kicsiben naponta megtörténik velünk, hogy a kényelem felé billenünk...

ITT OLVASHATÓ