MAGYAR ÖNKÉNTES HARCOS UKRAJNÁBAN: „NEM BÍRTAM TOVÁBB NÉZNI, HOGY GYEREKEKET ÉS CIVILEKET ÖLNEK A SZOMSZÉDBAN”

SZABAD EURÓPA
Szerző: GYŐRI BOLDIZSÁR
2024.11.08.

Csaba anyaországi magyarként dolgozott egy energetikai cégnél középvezetőként 2024 áprilisáig, amikor lelkiismereti okokból úgy döntött: felmond, és önként, a visszatérés szándéka nélkül átlépi a magyar–ukrán határt, csatlakozik az ukrán hadsereghez. Jelenleg a 101.-es beregszászi dandár 73-as zászlóaljában szolgál az orosz–ukrán határon. A Szumi területen, Hluhivban találkoztunk, ahol mesélt a motivációjáról, az ukrán hadseregről és arról, háborúpártinak tartja-e magát.

Hogy tetszik az új munkahelyed?

Tetszik. Nincs bennem félelem. Úgy pláne, hogy a csapatunkban szinte mindenki önkéntes, nem összefogdosott katona. Laci, a parancsnokunk 2014 óta harcol. Feri 56 éves, szintén önként vonult be 2022-ben, harcolt Bahmutban is. 56 éves, pocakkal, de nagyon tud menni, ha kell. Pedig nehézgéppuskát kezel. Beregszásziként magyar zászlóval várt, amikor megérkeztem.

Akkor bejött a váltás. Hol dolgoztál előtte?

(Energetikai cégnél) dolgoztam középvezetőként a román határ mellett. Villamoshálózat-szerelő a végzettségem. A munkahelyemen másik beosztást kaptam áprilisban, ami nem tetszett. Szerettem fizikai munkásokkal dolgozni, emberekkel foglalkozni, ezt elvesztettem volna, úgyhogy felmondtam, megcsináltattam az útlevelet, és minden előzetes kapcsolatfelvétel nélkül elindultam Ukrajnába.

Már azzal a szándékkal lépted át az ukrán–magyar határt, hogy harcolni akarsz.

Így van.

Volt bármi előzetes tapasztalatod, felszerelésed?

A sorkatonaságon kívül semmi. Egy darab bakancsom se. Nem mertem áthozni semmit a határon, féltem, hogy ha katonai cuccot látnak meg nálam, nem engednek ki, mert akkor egyértelmű, hogy katonáskodni jövök. Tisztában vagyok a magyar törvényekkel, hogy ez bűncselekmény.

Otthon elmondtad, hogy mire készülsz?

Nem.

A gyerekeidnek se?

Nem. A volt feleségemmel nagyon rossz a kapcsolatom, a gyerekeimet csak kéthetente láthattam a válásunk után, már amikor engedte, így nem tudtam elköszönni. A szüleimtől sem, mert tudtam, hogy lebeszéltek volna. Fogtam a készpénzt, és április 19-én nekiindultam.

Sok papírmunka volt, mire Szumiban leadtad az első lövést? Hogy lesz az emberből egy idegen ország katonája?

Ungváron és Munkácson sétáltam, katonákat kerestem, hogy megkérdezzem, hogy lehet csatlakozni, hol lennék a leghasznosabb. Aztán találkoztam egy kárpátaljai magyar katonával, aki segített nekem papírokat, adószámot intézni, fordított, illetve egy grúz tiszttel, Vaszilijjel, aki elintézte, hogy a Nemzetközi Légióba kerüljek kiképzésre, illetve később ehhez az egységhez (a 101-es beregszászi dandárhoz) egyengette az utamat. A mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Elintézted a papírmunkát, megérkeztél a légióba, ahova a világ minden tájáról érkeznek a harcolni vágyók. Hogyan kezelnek benneteket?

Nem kapunk semmit. Van egy katonai bolt, ott lehet megvenni mindent, ami szükséges. Nem adnak abszolút semmi ruhát. De a kiképzés megy – aki civilben, az civilben nyomja. Ott már ment a pénz. Az élelmezés gyenge, tíz kilót fogytam, nem így néztem ki. De ez egy alaptábor, aminek a szelekció a célja. Ki alkalmas, ki nem, kit inkább erre, inkább arra küldjenek tovább. Utána van egy főtábor a lvivi területen, ahol megkaptuk a harci kiképzést.

Mi alapján válogatnak egy háború kellős közepén? Katonai tapasztalat? Fizikai erőnlét?

Csak fizikum alapján. Hihetetlen, de volt például három indiai srác, akik a fegyvert sem tudták fölemelni, a föld felé tartották a csövét. De még őket sem küldték haza, csak máshová, talán szanitécnek. Ők fizikailag nem voltak alkalmasak. Előzetes katonai tapasztalat nem kellett, bár már a fizikai felmérők során elsajátít az ember ezt-azt, az utcai harc alapjait...

ITT OLVASHATÓ