Szerző: MELEGH NOÉMI NAPSUGÁR, MIZSUR ANDRÁS
2024.11.15.
Schilling Magdolna több mint harminc éve gondozza egyedül súlyosan, halmozottan fogyatékos fiát, Fecót, aki már 41 éves is elmúlt. A XV. kerületi napközi ellátást nyújtó intézmény előtt találkozunk vele, együtt várjuk meg, hogy a fiát meghozzák a délutáni foglalkozásról. „Na, jól viselkedtél, jó volt a mai nap?” – teszi fel a kérdést az ajtóban felbukkanó Fecónak. A helyeslésnek is beillő válasz pedig hamar megérkezik egy éles kurjantás formájában. Magdi felöltözteti Fecót, és összecsomagolja a dolgait. Beletelik néhány pillanatba míg rákészül a feladatra, hogy megfeszítse izmait és kiemelje a székből ezt a közel 90 kilós felnőtt férfitestet. Fecó Magdi vállába kapaszkodva szorosan mögötte halad. Így „vonatoznak” ki és be, az elmúlt 30 év minden egyes napján.
Magdi egyike annak a Magyarországon élő több ezer szülőnek, aki emberfeletti erőfeszítések árán próbálja ellátni a folyamatos felügyeletre és gondozásra szoruló súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekét. Etetik, fürdetik, tisztába teszik őket, ami fizikailag is hatalmas feladat, hiszen sok esetben a gyerekek már felnőttek. Emberi kapcsolataik is megsínylik ezt az élethelyzetet. Barátságok és házasságok mennek rá, hogy gyakorlatilag napi 24 órában a gyerekük mellett kell lenniük. Sokszor csak azok maradnak egymásnak, akik hasonló cipőben járnak, és átérzik, min megy át a másik. Ilyen körülmények között egy bevásárlás vagy egy mozizás is megoldhatatlannak tűnik, nemhogy egy többnapos nyaralás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.