Szerzők: Bánáti Anna, Szerhij Stukanov, Ajpek Orsi (fotó)
2024.11.11.
Néhány nap híján két évig volt orosz fogságban.
A filozófia szakos Fomicsov 2014 tavaszán rendszeresen részt vett Ukrajna- és Európa-párti tüntetéseken Donyeckben, és tagja volt egy olyan oktatással és diákjogokkal foglalkozó alapítványnak, amit a szeparatisták szélsőségesnek nyilvánítottak. Miután az oroszok által támogatott szakadár Donyecki Népköztársaság (DNR) júliusra felállította saját intézményrendszerét és kormányzatát, Fomicsov úgy érezte, túl veszélyes lenne Donyeckben vagy Makijivkában maradnia, ezért augusztusban Kijevbe költözött, és ott folytatta az egyetemet. Mellette korrupció elleni harccal és átláthatósággal foglalkozó nonprofitoknál kezdett dolgozni. Másfél év elteltével arra jutott, talán megkockáztathat egy látogatást a szüleihez. „Tudtam, hogy veszélyes hazamenni, de azt gondoltam, minden rendben lesz” – mondja.
Miután elvitték a házból, az állambiztonsági minisztérium (MGB) börtönébe került, később átvitték egy donyecki fogdába. Szélsőséges tevékenységgel és illegális fegyvertartással vádolták – ezeket beismerte, miután veréssel kikényszerítették belőle a vallomást. A bíróság két és fél év börtönbüntetésre és egy év felfüggesztettre ítélte a DNR területén. Az első másfél évben magánzárkában tartották, utána átkerült a Donyecktől északkeletre lévő Horlivka egyik börtönébe. Másfél évig semmi információja nem volt odakintről, csak az oroszoktól kapott ügyvédjével kommunikálhatott, a családjával, barátaival nem. Az utolsó hat hónapban már előfordult, hogy ukrán adást hallgathatott a börtön közösségi helyiségének rádiójában, de miután észrevették, hogy szívesen tölt időt a rádió mellett, többé nem kapcsolták be. Másfél évig arról sem tudott, hogy van esélye felkerülni a cserére kérvényezett civil és hadifoglyok listájára. „Láttam a tévében, hogy fogolycserére készülnek, reménykedtem, hogy rajta leszek én is a listán. A tévéből tudtam meg azt is, hogy Putyin és Porosenko megegyeztek, ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy engem is kiengednek” – mondja az orosz elnökről és a Volodimir Zelenszkij előtti ukrán elnökről. 2017. december 25-én mondták meg neki, hogy fogolycserével kiadják, két nappal később szabadult.
„Az első másfél évben nem csináltam semmit, csak ültem a cellámban – mondja. – A Horlivkában töltött utolsó hat hónapban kényszermunkát végeztem, rakodnunk kellett, gyomlálni, gödröt ásni.” Többet nem mond a fogságban töltött időszakról. Azt viszont régebbi cikkekből lehet tudni, hogy néhány hónappal az elhurcolása után a szülei visszakapták az elfogásakor viselt ruháit, köztük egy vérfoltokkal borított pulóvert, egy ukrán újságíró pedig akkoriban arról írt, Fomicsovot kínozzák, és nyilvánvalóan rossz állapotban van.
Miután kiengedték a börtönből, az ukrán állam 100 ezer hrivnyás (körülbelül egymillió forint) segélyt fizetett neki. Fomicsov azt mondja, az állami rehabilitációs programok akkoriban alulfizetettek voltak, a hasonló traumát átélt foglyok nagyrészt kifejezetten erre specializálódott alapítványokon keresztül vagy saját kezdeményezésre, saját zsebből kerestek pszichológiai segítséget. Ő két-három hónapig járt pszichológushoz a Veteran Hub nevű nonprofit révén. „Segített?” – kérdezzük. „Egy kicsit” – feleli megfejthetetlen hangszínen.
Azoknak a civil és hadifoglyoknak, akiknek sikerül kiszabadulniuk az orosz fogságból, szinte kivétel nélkül komoly orvosi és pszichológiai ellátásra van szükségük. Megsokszorozódott az orosz fogságban lévők és a hazatérők száma, mióta Oroszország 2022-ben Ukrajna teljes területére kiterjesztette a háborút, de sok szakértő szerint Ukrajna csak most kezdi megérteni, milyen maradandó hatásuk van a fogságban elszenvedett traumáknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.