Szerző: LIPTAI LÍVIA, KAISER ORSOLYA
2024.11.02.
– Éva több mint három éven keresztül dolgozott egy fővárosi javítóintézetben, szinte naponta hallotta ezeket a mondatokat. Az intézetben lakó fiúk gyakran vágták egymás fejéhez, ha valamelyikükről kiderült vagy tudni vélték, hogy prostituáltként dolgozott. Mivel ez egy javítóintézet, ide már olyan gyerekek kerülnek, akik korábban valamilyen bűncselekménybe keveredtek. „Sok olyan fiú volt bent, aki kint prostituált volt, ezt néha tudták is egymásról. Minderről nem igazán beszélgettek, inkább el-elcsípni lehetett erről szóló megjegyzéseket.”
Ábrahám Róbert feljelentése nyomán – amiben Lakatos Márkot vádolta meg azzal, hogy fiatalkorú állami gondozottnak fizetett szexért – újra reflektorfénybe kerültek az intézetben és lakásotthonokban élő gyerekek és a kiszolgáltatottságuk. Az EU-ban regisztrált emberkereskedelem-esetek 96 százaléka szexuális célzatú, az összes gyerekáldozat közül a magyar nemzetiségű a legtöbb. A magyar áldozatok több mint fele – 64 százaléka – gyerek. Az áldozattá válás legfőbb sérülékenységi faktora a mélyszegénység és a korábbi abúzusok.
„Amikor megkérdeztem, miért pont a taxizás szót használják, kiderült, hogy a felnőtt férfi kliensek gyakran nem mertek odamenni a tizenéves fiúkhoz, és a taxisofőröket küldték maguk helyett ismerkedni, alkudozni” – folytatja Éva. A volt nevelő azt mondja, ha nem volt muszáj, a fiúk soha nem vállalták fel, hogy prostituáltak voltak, sokszor a nevelők is csak a háttéranyagokból tudták, hogy az illető mit csinált kint.
„Amikor nagyon ritkán megnyíltak, és tudtunk erről beszélgetni velük, akkor volt, aki próbálta eltávolítani magától ezeket az eseményeket, »ja, hát persze, két perc volt« – mondták, érzelemmentessé, jelentéktelenné próbálták tenni a dolgot. Szégyellnivalónak tekintették ezt, mert a homoszexualitás egyáltalán nem elfogadott ebben a közegben. Volt egy fiú, aki gyakran használta másokra a hülye buzi kifejezést, de az aktáiból tudtuk mi nevelők, hogy ő is prostituált volt. Olyat egyszer sem hallottam, hogy valaki tudatosan választotta volna pénzszerző lehetőségként a prostitúciót. Jellemző, hogy sokszor nem is pénzt kaptak a szolgáltatásért, hanem egy vágyott dolgot – kábítószert, cipőt. Ha valaki egy nagy autós pasi bűvkörébe került, nem is tudott onnan kikerülni, később már fizikálisan sem – ez egyébként elég gyakori.”
A fiatal nő több visszaélést is látott, amik még most is hatással vannak rá. „Sok visszás dolgot láttam, nem csak a prostitúcióval kapcsolatban. Papíron mindenki kapott segítséget, van pszichológus is, de a segítséget jól jellemzi, hogy nálunk a szupervíziót a főnököm tartotta. Ő pedig azt mondta, hogy aki gyenge, az ne dolgozzon itt – ilyen volt a hangulat, a fiúk felé meg ez a négyzeten. Sok kollégám gusztustalanul beszélt velük. Rengetegen voltak vele úgy, hogy ezek rohadt cigány bűnözők, én lehetek most a kiskirály, és parancsolgathatok nekik.”
Éva azt mondja, sem a gyerekeknek, sem a gyermekvédelemben dolgozóknak nincs védelmi háló, mindenkit ellenségnek érzékelt. „Úgy éreztem, próbálom a szart púderezni, hogy ebben a maximum két évben, amíg a fiúk itt vannak bent, kapjanak valami jót is. Ami segített kicsit, az az volt, hogy legalább abban a nyolc órában, amíg én vagyok velük, addig nem bántja őket senki.”
Éva tapasztalata nem egyedülálló, számtalan tanulmány és adat bizonyítja, hogy a szexuális kizsákmányolás veszélye jóval nagyobb azon gyermekek körében, akiket kiemeltek a családjukból, és állami gondozásban élnek.
„Olyan körülményeket biztosít a rendszer, hogy a prostitúció és a hajléktalanság közül választhatnak a gyerekek”
– foglalta össze egy nekünk nyilatkozó, a neve elhallgatását kérő nevelő.
A szakemberek szerint a kegyelmi ügy óta hozott intézkedések nemhogy nem segítettek a helyzeten, hanem még komolyan rontottak is rajta. A gyerekkereskedelem szervezett szinten működik, sokszor ismerik is a szereplőket, mégsem történik változás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.