Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2024.11.15.
„Hol az üzlet nálunk a Balatonon? Mindenütt és mindenkor, ahol valamilyen vendéglátó tevékenységet folytatunk.” Ez a megállapítás csak az évszám miatt meglepő. Az ugyanis 1964. Az államszocializmus kellős közepe. Hát nem az az elsődleges cél, hogy a Balaton a dolgozó nép nyári kikapcsolódását szolgálja? Nem azért épülnek szállodák, csárdák, strandok, kempingek, hogy a munkásokat minél jobb választék várja a magyar tengernél abban az egy-két hétben, amikor nyáron kiszakadhatnak a kemény robotból? Érezhette a Vendéglátás című folyóiratban megjelent cikk szerzője is, hogy kissé meglepő ez az alapvetés, mert egy kicsit magyarázkodott miatta: „Jóllehet az üzlet csúnya szó, hangulatilag sem nagyon illik ide és gondolkodásunkban is elszoktunk már az üzlet fogalmától, az anyagi szempontok állandó szem előtt tartásától, mégis foglalkoznunk kell vele.”
Ez igaz volt. 1964-re a hazai vendéglátás szereplői tényleg elszoktak attól, hogy amit csinálnak, az elsődlegesen üzlet. Ez látszott is mindenen, hiszen általános vélekedés szerint a Balatonnál alig voltak idegenforgalmi szolgáltatások, ami pedig volt, az is kritikán aluli színvonalú. A magyar sztálinizmus éveiben a vendéglátás legkevésbé sem volt üzlet. Idegenforgalom pedig – a kor terminológiája szerint ez elsősorban a külföldi turistákat jelentette – gyakorlatilag egyáltalán nem volt. Amikor azonban a cikk megjelent, már másfajta szelek fújtak: jól kell kereskedni, és valamennyi üzleti lehetőséget jövedelmezően ki kell használni, szögezte le az írás, összhangban a konszolidálódó Kádár-rezsim hivatalos gazdaságpolitikájával. Másfél évtizedes kihagyás után újra üzlet lett vendégeket elszállásolni, etetni és mulattatni a Balatonnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.