Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2024.11.06.
75 éve, 1949 novemberében még csak sejteni sem lehetett, hogy futballtörténeti esemény történik a Róma közelében lévő civitavecchiai menekülttáborban. Az akkor már február óta az országban élő Kubala Lászlót ugyanis ekkor regisztrálták hivatalosan, miután elkeseredettségében az is megfordult a fejében, hogy az olasz fővárosból Amerikába megy. Mintegy utolsó esélyként csatlakozott a hozzá hasonló focista menekültekből álló Hungária FC-hez. Ez a formáció, amiben helyet kapott egykori vasasos, MTK-s, fradista, addigra már jó néhány meccset játszott Olaszországban, voltak figyelemre méltó eredményei, az AS Roma legyőzése például. Kubala, valamint jó barátja, a szintén válogatott Marik György érkezése hatalmas erősítést jelentett a csapatnak.
Az akkor 22 éves, magyarul és szlovákul egyaránt beszélő Kubala addigra már két válogatott mezében is játszott. Budapesten született, a Ganz nevű egyesületben ismerkedett meg a játékkal, majd a Fradiban húzott le egy szezont kitűnő mutatókkal. 1946-ban, a magyar katonai behívó elől meglógva, Pozsonyban a Slovan játékosa lett. A csehszlovák válogatottban hat meccset kapott, amiken négyszer volt eredményes. Családot alapított, elvette az edzője húgát, Anna Viola Daučíkot.
Ha nem hívják be ott is katonának 1948-ban, akkor valószínűleg továbbra is a csehszlovákokat erősíti, de mivel megtették, ismét visszatért Budapestre. A Vasas egy házat ígért neki, a klubjában is jól ment neki, húsz meccsen tíz gólt szerzett, ezért a magyar válogatottban is bemutatkozott, háromszor is bizalmat szavaztak neki.
1949. januárban, ahogy megszületett az első fia, Branko, és ahogy kezdte érezni, hogy egyre nehezebb lesz átlépni a határt, döntött: ha európai futballkarriert akar, akkor mennie kell. Ahogy a klubja megkezdte a tavaszra a felkészülést, négyen elhatározták, hogy elhagyják az országot. Egészen különleges, egyben kifejezetten veszélyes módját választották a szökésnek. Január 28-án szovjet katonának öltöztek, és egy szovjet katonai teherautót szerezve mentek át a határon Ausztriába, a raktérben vagy 25 magyar menekültet szállítva. Vodkát locsoltak egymás ruhájára, eljátszották, hogy részegek, a magyar határőrök undorodva néztek rájuk, nem foglalkoztak velük, így azokkal sem, akiket szállítottak.
„Két kilométert sem haladtunk osztrák földön, amikor egy kis hídhoz értünk. A teherautó úgy, ahogy volt, velünk és a többi menekülttel együtt, egyszerűen beszakadt a folyóba. Lebegtünk ég és föld között, a hátunkon cipeltük ki az asszonyokat, akik olyan rémültek voltak, hogy az alvó gyereküket is ottfelejtették az autóban”
– emlékezett vissza a Pesti Riportban.
Egy olasz embercsempész elvitte őket Innsbruckba, ahol próbáltak segítséget kérni, de miután bementek egy házba, rájuk hívták a rendőrséget, és Kubalát letartóztatták. Mondta magának a zárkájában, ha már nem akart katona lenni sem a cseheknél, sem a magyaroknál, majd lesz börtöntöltelék Ausztriában. Aztán váratlanul odament hozzá egy rendőr, és megkérdezte tőle, hogy ő az a Kubala-e, aki focizott a csehszlovák válogatottban. Igennel felelt. A rendőr imádta a játékát. Adott neki egy útlevelet, amin Ladislao Kraus volt a neve, és szabadon engedte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.