SZEMBEN A SZOVJET TANKOKKAL: EDDIG SOSEM LÁTOTT FOTÓK 56-RÓL

VÁLASZ ONLINE / NAGYTOTÁL
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS, ZSUPPÁNA ANDRÁS
2024.10.22.

Elsőként most, a Válasz Online-on láthatók Fóti István 1956-os fényképei. A forradalom idején teherautósofőrként dolgozó fiatalember sebesülteket szállított a városban, és közben végig fotózott. Halottak, felborogatott villamosok, lángoló szovjet páncélozott járművek, majd novemberben már a menekülés képei: a mentőautóval Nyugatra, mielőtt lezárul a határ. Az eddig a családi könyvespolcon lapuló, pedánsan lefűzött negatívokat Fóti soha nem hozta nyilvánosságra, most azonban özvegye engedélyével megmutathatunk egy válogatást.

Sok mindent nem mondott róla. Sőt, inkább semmit. Még évtizedekkel később sem. „Mindig faggatni kellett” – ahogy özvegye emlékszik. Egy legenda tartotta magát konokul a családban: hogy az ő teherautójához erősítették a drótkötelet, amellyel a tömeg ledöntötte Joszif Sztálin szobrát az akkori Sztálin téren (a mai Ötvenhatosok terén) 1956. október 23-án.

Az 1926-ban született Fóti István sok mindent megélt 30 éves korára. Hogy az egymást követő magyarországi autokráciák nem voltak számára komfortosak – enyhe kifejezés. A Horthy-rendszer éveiben, konfirmált evangélikus létére, munkatáborba vitték, amit később szűkszavúan azzal indokolt, hogy nem akart katonának menni. Wesselényi utcai otthonukban arról álmodozott, hogy Svájcba megy. Ám amikor apjának előadta a tervet, ő egy pofonnal intézte el: „Hát nem jó itt neked?” Úgyhogy maradni volt kénytelen. Mígnem Pesten kitört a forradalom.

Nem meglepő: a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalatnál (TEFU) dolgozó Fóti egyetértett a forradalom céljaival: azzal, hogy ki kell zavarni az oroszokat és meg kell szabadulni a rendszertől. Azzal segítette az ügyet, ami kéznél volt: felettesétől engedélyt kapott arra, hogy a TEFU-teherautójával – az állítólagos Sztálin-döntővel –, sebesülteket szállítson a Péterfy Sándor utcai kórházba. Nem csak sofőrkötött azonban. Hanem fotózott is.

Az eddig a családi könyvespolcon lapuló, pedánsan lefűzött negatívok arról árulkodnak: a képkészítést nem a forradalom napjaiban kezdte – „ő mindig fotózott” –, és

érvényesítette a Robert Capa-i axiómát is: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Fóti István elég közel volt.

A Rákóczi út és az Akácfa utca sarkán lángoló BTR-152-es szovjet csapatszállítóhoz, a körúton heverő halottakhoz és felborult villamoskocsikhoz vagy az október 25-i Kossuth téri „véres csütörtökhöz”. Fotói ugyanott készülnek, ahol az ismert forradalmi képek, a történtek elképzeléséhez nyújtott saját nézőpontja azonban felbecsülhetetlen...

ITT OLVASHATÓ