SENKI SEM A PÉNZÉRT CSINÁLJA, HISZEN AZ NINCS

TELEX
Szerző: KLÁG DÁVID
2024.10.11.

Ha valaki mostanában moziba jár – és miért ne járt volna, a Deadpool & Rozsomákra több mint félmillió jegyet eladtak –, akkor már egészen véletlenül is észrevehette, hogy 2024 őszén rengeteg magyar filmet fognak bemutatni.

Egyszerűen a nagy számok törvénye alapján, szeptember közepe és december vége között ugyanis tizenötnél is több magyar film kerül a magyar mozikba, táncfilmtől kezdve népzenéről szóló dokumentumfilmen át egy Demjén Ferenc-számokat felhasználó musicalig, és akkor még olyanokról nem is beszéltünk, mint Till Attila következő rendezése Thuróczy Szabolcs főszereplésével (És mi van Tomival?) vagy az utóbbi évek egyik legnagyobb cseh sikerének magyar remake-je, Udvaros Dorottyával és a Kincsem rendezőjével (Futni mentem).

A sok magyar film csak egy érdekes statisztika lenne, de itt van egy sokkal fontosabb: a játékfilmek közül csak négy készült állami támogatás segítségével. Mintha 2024 ősze arról szólna, hogy képes-e életben maradni a magyar filmkészítés akkor, ha nem áll mögötte a Nemzeti Filmintézet támogatási rendszere. Papíron úgy tűnik, hogy képes, hiszen ezek a filmek elkészültek, sőt, a Fekete pont példája például bemutatja, hogy egy ilyen filmnek közönsége is van. Olyan széles körben népszerű ugyan sosem lesz, mint a Semmelweis, és a Most vagy soha! számait sem fogja utolérni moziban, de azért őszintén szólva a Most vagy soha! más számaival, a költségvetésével sem vetekedhet.

Mindenféle állami támogatás nélkül filmeket készíteni egyáltalán nem új jelenség, még Magyarországon sem, az viszont igen, hogy ezek között a filmek között vannak olyanok, amikkel nem a nemzetközi fesztiválokat vagy a specializált filmklubokat célozzák meg, hanem a lehető legszélesebb közönségre lőnek.

Andy Vajna 2019-es halála után Káel Csaba lett Magyarországon az úgynevezett filmbiztos, azaz a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos. Káel érkezésével az addig Magyar Nemzeti Filmalapként működő filmtervbíráló és pénzosztó intézményt átnevezték Nemzeti Filmintézetté (NFI), új tagok kerültek a döntőbizottságokba, a finanszírozásokat pedig jelentősen visszavágták.

Nem készíthetett filmet Reisz Gábor, Zomborácz Virág, Pálfi György, Szász Attila, Sopsits Árpád, és a lista egyre csak nőtt, miközben milliárdok mentek el olyan presztízsfilmekre, mint a Most vagy soha!, a Hadik vagy a Semmelweis. Kvázi megszűnt a fiatal filmesek támogatása az Inkubátor Program kizsigerelésével, miközben százmilliós tételek mennek dokumentumfilmek és tévéfilmek készítésére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az NFI támogatta Enyedi Ildikó (Csendes barát) és Nemes László (Az árva) következő alkotásait, igaz, mindegyik nemzetközi koprodukcióban valósul meg. De nagyon sok alkotó egy másik pályára kényszerült, aminek 2024 ősze a legszebb példája.

„Egyáltalán nem normális, hogy mindenki éhbérért dolgozzon. Az lenne normális, ha tehetséges emberek, vagy jó szakmunkások, akik a filmiparban vannak, azok normális gázsit kaphatnánk a munkájukért. De ezek a filmek gyakorlatilag baráti szívességekből épülnek fel, illetve produceri összefogásból” – mondta a Most jövökben készült interjújában Pataki Ági producer, aki többek között arról is beszélt, hogy Rév Marcell operatőr megfizethetetlen lenne a magyar filmkészítés számára, ha piaci áron dolgozna. A Fekete pontot mégis bevállalta, barátságból, és azért is, mert ide húznak a gyökerei.

„Amikor az ember rááll arra, hogy abból főz, ami van, akkor az egy életmóddá válik, és elbátortalanodik abban, hogy nagyobban gondolkodjon”

– ezt Hajdu Szabolcs mondta a Telexnek még 2023-ban, a Kálmán-nap világpremierjén, a tallinni filmfesztiválon. Mi pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy az őszi magyar filmek rendezői hogyan főznek abból, ami van, és milyen hatással volt ez az alkotásukra, vagy akár a saját mentális egészségükre is. Hogyan lehet fenntartani egy alkotói közeget, ha szívességekből készülnek a filmek? Befolyásolja a kisebb költségvetés a végeredményt, vagy éppen hogy arra kényszeríti az alkotót, hogy kreatív legyen? Meddig lehet ezt ép ésszel csinálni egyáltalán?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szilágyi Zsófia (Egy nap, Január 2.), Szimler Bálint (Fekete pont), Herendi Gábor (Kincsem, Futni mentem), Reisz Gábor (Magyarázat mindenre) és Pálfi György (Taxidermia, Tyúk) filmrendezők segítségével...

ITT OLVASHATÓ