OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ: KIK AZ ELMÚLT ÉVEK NYERTESEI ÉS KIK A VESZTESEI?

NÉPSZAVA
Szerző: KISS ANDREJ
2024.10.13.

Európának ezen a felén egy új, a széthulló V4-nél szorosabb együttgondolkodásra képes országcsoport formálódik. A Varsó központú északkeleti szárny mutat olyan erőt és szervezettséget, hogy hamarosan erős érdekérvényesítővé válhat uniós szinten. De mi van eközben Magyarországgal?

Éveken keresztül mindenki igyekezett úgy tenni, mintha az Ukrajnában zajló háború megmaradna az ország határain belüli helyi konfliktusnak. Bár formálisan ez máig így van, Oroszország szeretné erősíteni azt a látszatot, hogy a Föld államainak jelentős része megelégelte a Nyugat diktálta világrendet. Így egyre többen beszélnek világháborúról, új világ eljöveteléről, nukleáris armageddonról. Ha ebből kiszűrjük a Moszkva diktálta orosz propagandát és a demokráciadeficites diktatúrák összehangolt zavarkeltését, letisztultabb képet kapunk. Egy brutális, embermilliók életét tönkretevő európai háborút, orosz agresszorral és ukrán harccal az életben maradásért.

E felállást árnyalják a két főszereplő mögé felsorakozott szövetségesek. Ukrajna támogatói közel ötvenen vannak – ők a Ramstein-csoportba tömörülve igyekeznek összehangolni a segítségüket. Moszkva szövetségesei – Belarusz, Irán, Észak-Korea, Szíria, és Venezuela – jóval kisebb csoportot alkotnak, ami világosan jelzi, hogy valójában kik is állnak szemben egymással. A többiek, a háború zűrzavarából előbukkanó „békepártiak” leginkább gazdasági érdekek mentén mozognak, a fő motiváló tényező az esetükben a kereskedelmi haszonszerzés.

Az összképből világosan kirajzolódik, hogy a háborúnak már most számos vesztese és nyertese van. Mivel világméretű folyamatról van szó, naivitás lenne azt gondolni, hogy a szereplők mindegyikéről kihirdethető egyfajta végső diagnózis. De vannak olyan államok, amelyek már elfoglalták helyüket a képzeletbeli sakktáblán és nem valószínű, hogy színt tudnának váltani.

Ilyen például Belarusz. Úgy tűnhet, Lukasenka elnök irányítása alatt Minszk ügyesen profitál a háborúból legfőbb szövetségesi szerepének és földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően. Az Oroszországot sújtó szankciók kijátszása számos olyan bevételi forráshoz juttatja, ami látványosan kiegészíti a „legfőbb moszkvai hűbéresnek” járó finanszírozást és a megmaradt nemzetközi kereskedelmi bevételeket. Akár azt is gondolhatnánk, hogy Belarusz a véres tragédia nyertese, és mint nagy túlélő, megkerülhetetlen szereplője lesz a háborút lezáró békemegállapodásnak. A látszat azonban csal, ugyanis kizárólag személyesen Lukasenka profitál a háborúból. A 2020-as elnökválasztást még a korábbiaknál is gátlástalanabbul elcsalva, majd a tiltakozásokat brutálisan elnyomva, a belarusz elnök Putyin segítségének és fegyveres elnyomó gépezetének köszönhetően maradhatott hatalomban. Majd amikor lehetővé tette, hogy az orosz hadsereg Belarusz felől is megtámadja Ukrajnát, teljesen kiszolgáltatta hazáját Moszkva birodalmi érdekeinek. Egyszerűen fogalmazva, személyes érdekeinek rendelte alá országa szuverenitását. Minszk ma csak Lukasenka „játszótereként” létezik – olyan nemzetközi elszigeteltségben, amit csak néhány volt szovjet utódállam vezetője tör meg. Egyedüli európai vendégként Szijjártó Péter magyar külügyminiszter vállalkozik erre a kényes szerepre.

Nagy kockázatokat rejtett a háború Oroszország másik fontos szomszédjára, Törökországra nézve is...

ITT OLVASHATÓ