ORBÁN AZOKTÓL VÁRJA A VILÁGRENDSZERVÁLTÁST, AKIKNEK EZ NEM ÁLL ÉRDEKÉBEN

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2024.10.18.

Az elmúlt években a magyar kormány külpolitikai retorikájának központi elemévé vált a „Kelet” és a fejlődő országok – avagy a „globális Dél” – gazdasági felemelkedése, a nyugati világ relatív gazdasági hanyatlása, a „multipoláris”, avagy többpólusú világrend kialakulása, valamint a világgazdaság „blokkosodása”. Orbán Viktor és beosztottjai azzal igyekeznek magyarázni a kormány lépéseit, hogy Magyarország ebben a formálódó új világrendben egyedi és szuverén utat jár.

Ezek a toposzok nem csak Orbán beszédeiben népszerűek, a miniszterelnök, illetve a magyar „nagy stratégia” kidolgozásával megbízott fegyverhordozói nagyrészt angolszász geopolitikai gondolkodók ötleteit fordítják magyarra és egészítik ki saját vágyaikkal és elképzeléseikkel. Ugyanakkor a fenti elképzelések és az azokból levon orbáni következtetések helyessége az angolszász tudományos szférában és a „globális Délen” is vitatott.

- A Nyugat, különösen az Egyesült Államok hanyatlása egyáltalán nem egyértelmű, ahogy a „globális Dél” felemelkedését sem lehet kiolvasni objektív adatokból.

- A világrendről szóló nagy megfejtések gyakran alapvető dolgokat sem definiálnak és a rend alapvetéseiben sem értenek egyet.

Mindezek mellett a nagy Kelet versus Nyugat narratíva és a blokkosodás hangoztatása relatíve kevés figyelmet fordít a világgazdaság valós felépítésére és a „globális Dél” és a „Kelet” gazdasági és politikai elitjeinek érdekeire. A feltörekvő országok gazdasági elitje a globális kapitalizmus „keleti” és „nyugati” központjaiba is becsatornázta magát, és ebből fakadóan nem a jelenlegi világrend meghaladására vagy leváltására törekszik, hanem sok tekintetben a status quo fenntartásában érdekelt.

Fonódó gazdasági elitek

A fenti gondolatot járja körül mélyebben Trissia Wijaya és Kanishka Jayasuriya, az ausztrál Murdoch University kutatóinak szeptemberben a patinás International Affairs folyóiratban megjelent tanulmánya. Ők a világrendszerváltás narratívája mögötti „geopolitikai fetisizmussal” szembefordulva, marxista alapállásból amellett érvelnek, hogy a „multipoláris” világ megértéséhez a globális kapitalizmus alapjainak feltérképezésére van szükség.

A fenti narratívák alapvető eleme az állam gazdasági szerepének növekedése, a nemzetbiztonsági és geopolitikai érdekek erőteljesebb gazdaságpolitikai érvényesítése, az iparpolitika reneszánsza és a pusztán a hatékonyságot kergető, a szabályozást és állami beavatkozást ellenző „neoliberális” piaci logika meghaladása.

A szerzők szerint ugyanakkor a globális gazdasági rend, az állami érdekek és az egyes helyi gazdasági elitek viszonyai között jóval összetettebb kölcsönhatások fedezhetők fel. Az állami gazdasági szerepvállalás növekedése nem feltétlenül jelenti a piaci logika meghaladását, és a gazdasági nacionalizmus térnyerése önmagában nem jelenti a globalizáció visszafordulását és a blokkosodás erősödését.

Elemzésük kiindulópontja, hogy a fejlődő világban egy új típusú gazdasági elit alakult ki, amelynek felemelkedése és pozíciója egyszerre függ az államtól és a globalizációtól...

ITT OLVASHATÓ