2024. október 31., csütörtök

NOVAJA EKONOMICSESZKAJA POLITYIKA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.10.31.


Miközben Orbán Grúziában hirdetett választási végeredményt, itthoni munkásságának egy részeredménye látott napvilágot, derült ki mintegy. A tudósítások szerint a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a számok még a legpesszimistább elemzők számainál is rosszabbak lettek. Recesszióban vagyunk, ám az a legszebb az egészben, hogy Nagy Márton még ilyen adatok mellett is képes volt soha nem látott sikertörténetekről beszélni, és minden baj okát a német gazdaságban megtalálni.

Egészen pontosan belső konjunktúráról mesélt, amely élesen szemben áll a német gazdaság vergődésével, azaz, már megint más a hibás. És azt se feledjük, hogy amíg Nagy miniszter ilyeneket delirált, a forint épp zuhanórepülésben volt – négyszáznyolcon is állt -, és voltaképp van ma is, ami olyan csudálatos infláció képét vetíti előre, hogy ihajj, bár lehet, hogy éppen ez a cél, mivel az államháztartás is romokban. Ezen a ponton viszont eszünkbe jut a kedves vezető minapi csűrdöngölése, miszerint jövőre kilövünk, lesz nagy csodálkozás.

Ez már mintha most is feledésbe merült volna, bár ahhoz képest, hogy ezek képesek egy mondaton belül megcáfolni önmagukat, voltaképp semminek mondható. Azonban mindennek van nemzetközi vetülete, így ennek is, mert ezzel a lehangoló bejelentéssel párhuzamosan hír jött arról is, hogy NATO-tagállamok nagykövetei Magyarország gazdasági semlegességéről tárgyaltak, mint a szövetségen belül értelmezhetetlen valamiről. És persze, hogy ennek az élén is Pressmann állt, aki emiatt mindjárt Szijjártó folyósján találja majd magát.

Mint ahogyan a svéd nagykövet már ott is volt. Azért, mert illetlen szavakat használt az ő miniszterelnöke a miénkről, miszerint az a benyomása, hogy Orbán Grúziában leginkább Oroszország nevében és érdekében nyilatkozott meg. Huszonhat uniós ország látta így, plusz USA, így nagy valószínűséggel azért nem ültek ott huszonheten, mert szűkös a külügy folyosója. Vagy mert külügyérünk nem ért rá külön-külön toppantani és toporzékolni, mert szaladt haza szülinapozni Dzsudzsákkal megint. Ez csak ilyen kis színes mellékszál.

És azért raktuk ide, hogy az amúgy az ország külgazdaságáért (is) felelős Szijjártó mennyit törődik azzal a bejelentéssel, hogy a magyar fejreállt, mert éhen fagytak a németek. Viszont, hogy valami baj van ugyan nem bevallottan ennek ellenére, de mégis, az is mutatja, hogy Parragh elvtársat meg leváltották a kamara éliről, pedig eddig mekkora, és indokolatlanul nagy szava volt abban, hogy idáig jutottunk. Kapkodás és káosz kezd kibontakozni a szemünk előtt, annak a bizonysága, hogy kormányunk nem képes úrrá lenni a folyamatokon.

Pedig eddig az elmúlt száz év tíz legsikeresebbikét tapodtuk, bár ahhoz sem volt semmi köze ezeknek. Jött az uniós lóvé, szárnyalt az autóipar, Orbán pedig ezek fényében feredőzött. Ma már egyik sincs, se ingyenlóvé, se szárnyalás, és rögtön kitetszik, olyan, hogy magyar ipar voltaképp nincs is. A multik vannak itt, ha nekik megy, nekünk is, ha fejre állnak, mi is, amivel az is megmutatkozik, hogy az új magyar tőkésréteg élén Mészárossal voltaképp semmilyen értékelhető teljesítményt nem tesz az asztalra. Csak a pénzt viszi a közösből...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.