NEM A KÍNAI KÖLCSÖNÖK ÉS KÜTYÜK DÖNTIK ROMBA A DEMOKRÁCIÁT A VILÁGBAN

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2024.10.16.

Kína világgazdasági és nemzetközi politikai súlyának és befolyásának növekedése az utóbbi években vad várakozásokat táplált a világrend változásával és egy új történelmi korszak kezdetével kapcsolatban.

Az egyik oldalon a fejlődő világ egyes, jellemzően Kínától távolabbi országai és a világ minden problémáját az Egyesült Államok tevékenységéből eredeztető eszmei körök – Orbán Viktor miniszterelnök udvartartásától kezdve a nyugati újbaloldalig – szerint egy szép, új, amerikai önkénytől mentes világ eljövetelét látjuk.

A nyugati világban és Kína közvetlen szomszédságában ezzel szemben elterjedt nézetté vált, hogy az erősödő Kína fegyverkezése és növekvő globális befolyása fenyegetést jelent a világrendre, a nemzetközi biztonságra és a demokráciára nézve.

Utóbbi elképzelésnek egyik központi eleme manapság, hogy Kína technológiai exportján keresztül világszerte rombolja a demokráciát és támogatja a digitális autokrácia eszközeinek terjedését. Az egy évtizede vasúti- és kikötőberuházásokkal indult kínai Övezet és út kezdeményezésben (leánykori nevén Új Selyemút) mára hangsúlyosabbá vált a digitális infrastruktúra fejlesztése, a Huawei és más kínai IT-cégek fejlődő világbeli terjeszkedésének elősegítése. Ez pedig gyakran nemcsak a polgári telekommunikációs hálózatok fejlesztéséről szól, hanem az adatgyűjtő, megfigyelő, arcfelismerő, vagy akár az érzékeny témák tömeges cenzúráját lehetővé tevő rendszerek értékesítéséről a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Latin-Amerika, Afrika vagy akár a Nyugat-Balkán nem elsősorban a politikai pluralitás és az állam hatalma feletti korlátok tiszteletben tartásáról híres rendszerei számára.

Hasonlóan megosztó jelenség Kína növekvő hitelezése és segélyezése a fejlődő világban, amely számos elemzés szerint fenntarthatatlan adósságteherrel és alacsony gazdasági haszonnal jár, és nem a fejlődő világ felzárkózását, hanem leginkább a kínai pénzügyi és politikai érdekeket szolgálja.

Ezen jelenségek veszélyességét, illetve egyediségét ugyanakkor egyes empirikus kutatások kétségbe vonják. Ezek szerint nem kimutatható, hogy összefüggés lenne a kínai technológia és a demokrácia valóban cudar globális állapota között; illetve nem találnak komolyabb különbséget a kínai és nyugati segély és hitel fejlődési vonzatait illetően sem. A politikai szabadságjogok globális szűkülését Peking tevékenységénél sokkal jobban magyarázzák belpolitikai jelenségek, az autokráciák fenntartásában pedig a „nyugati” technológia legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a kínai...

ITT OLVASHATÓ