Szerző: BÓDI MÁTYÁS
2024.10.20.
Kaiserék úgy gondolkodtak, hogy egy végig fókuszált kampánnyal akár át is fordíthatóak ezek az államok kékről pirosra, tehát demokratából republikánus többségűre. Ez olyannyira sikerült, hogy egy sor olyan államban nyert végül Trump, ahol utoljára republikánusként csak Ronald Reagan tudott diadalmaskodni a nyolcvanas évek derekán. Ilyen állam volt 2016-ban Wisconsin, de Michigant is úgy tette zsebre a jobboldal nyolc éve, hogy ott 1988 óta nem nőtt fű a demokraták árnyéka alatt az elnökválasztásokon. Wisconsint 0,77, míg Michigant mindössze 0,23 százalékpontos különbséggel húzta be Trump, miközben az előzetes felmérések mindkét államban nagy esélyt adtak Hillary Clinton győzelmére.
Ha ilyen meglepetésgyőzelmekre volt képes Trump, van-e értelme egyáltalán billegő vagy csatatérállamokról beszélni? Az elmúlt évtizedek elnökválasztásainak eredményeivel elkészített hosszabb idősoros elemzés azt bizonyítja, hogy léteznek természetesen azok az államok, ahol valóban visszatérően képtelenség megtippelni a választás győztesét. Ugyanakkor az alábbi elemzés egyszerre bizonyítéka a becsontosodott történelmi törésvonalak továbbélésének és a viharosan változó amerikai társadalmi folyamatok politikai következményeinek. Mint azt látni fogjuk,
a világ harmadik legnépesebb országában lényegében akár egy Debrecen lakosságszámával megegyező méretű választói tömb döntheti el a választás sorsát november 5-én.
Az Egyesült Államok elnökét nem közvetlenül választják, hanem minden tagállam a lakosságszámával közel arányos számú elektort, olyan küldötteket választ, akik aztán formálisan döntenek az elnök személyéről. Az a párt, amelyik a legtöbb szavazatot kapja egy adott államban, az összes, az államnak meghatározott elektori mandátumot bezsebeli. 1964 óta összesen 538 elektori helyet osztanak ki. Az 50 amerikai tagállam mellett maga a főváros, Washington D.C. is rendelkezik 3 ilyen mandátummal, valamint Nebraska és Maine államban további választókerületeket jelöltek ki néhány elektori mandátum közvetlen eldöntéséhez, de ezeket a kivételeket leszámítva maga a választási rendszer pofonegyszerű.
2000-ben Floridában például George W. Bush mindössze 537 szavazattal végzett Al Gore előtt, mégis a republikánus jelölt 25 elektort kapott, míg demokrata riválisa nullát. Ha azon a novemberi napon 269 választó máshogyan dönt, nem lett volna George W. Bush az USA 43. elnöke, hiszen országosan mindössze 5 elektorral szerzett többet, mint Gore, és talán az egész 21. századunk máshogyan alakulhatott volna. Mindenesetre a választásokat követően hosszú hónapokra nyúlt jogi hercehurca kezdődött, de még a 2001-es, horrorfilm-paródiaként készült Horrorra akadva egyik jelenetében is előkerülnek a demokraták által eltűntnek mondott floridai szavazatok.
A republikánus és a demokrata oldalnak megvannak azok az államai, ahol szinte képtelen veszíteni. Azért csak szinte, mert három olyan választást is tartottak 1964 óta, amely annyira földcsuszamlásszerű volt, hogy minden addig ismert struktúrát borított. Rögtön az 1964-es választáson (a J. F. Kennedy meggyilkolása utáni évben) a demokrata Lyndon Johnson mindössze hat államban veszített, köztük az abszolút rekorder Alabamában, ahol azóta sem született soha demokrata győzelem. Johnsont azonban pár éven belül annyira felemésztette idegileg a vietnámi szerepvállalás, hogy 1968-ban már el sem indult az elnökválasztáson. A republikánusoknak volt két ennél is nagyobb sikerük. 1972-ben Richard Nixont, 1984-ben pedig Ronald Reagant úgy választották újra, hogy csak a fővárosban és egy államban (Massachusettsben, illetve Minnesotában) kaptak ki, minden más államban nyertek:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.