Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2024.10.28.
Donald Trump megválasztása esetén akár hatvan százalékos vámot is kivetne minden kínai árura és húsz százalékosat a legtöbb, máshonnan az Egyesült Államokba érkező importtermékre. A republikánus politikus tervének megvalósulása nemcsak a világkereskedelmet forgatná fel, de az Amerikába sokat exportáló és a kínai akkumulátor-ipar európai fellegvárává vált Magyarországot is nehéz helyzetbe hozná. A Pekinggel szembeni amerikai gyanakvás a republikánusok és demokraták utolsó közös témája; Joe Biden éppúgy vámokkal sújtotta a kínai elektromos autókat, mint Trump. Kamala Harris sem lenne kevésbé elnéző. Az amerikai magatartásnak van némi alapja: az FBI tízóránként nyit új dossziét kémkedés miatt – még a kínai állami cég gyártotta amerikai kikötői darukban is ismeretlen célokat szolgáló kommunikációs eszközöket találtak.
A világ jövője most részben a pennsylvaniai Smithtonhoz hasonló helyeken múlik. Az alig négyszáz lelkes település a demokraták és republikánusok között ingadozó kevés állam egyikében található. Nagyrészt ezeken a területeken dől el, Donald Trump vagy Kamala Harris kerül-e a Fehér Házba a november 5-i amerikai elnökválasztás után. Nem véletlen, hogy a két politikus a kampányhajrában ezekben a körzetekben szántja fel a pályát. Aktivisták, politikusok, internetes és televíziós hirdetések árasztják el a máskülönben álmos vidéki kisvárosokat. Így került a hírekbe a már említett Smithton is, ahol szeptember végén Donald Trump egy csűrben megszervezett kerekasztal-beszélgetésen helyi farmerekkel beszélgetett az amerikai mezőgazdaságot fenyegető kínai veszélyről. Az elmúlt években ugyanis távol-keleti befektetők olyan ütemben vásároltak fel amerikai termőföldet, hogy az már az amerikai politika ingerküszöbét is elérte. Az eszmecsere gyorsan átlépett az eredeti kereteken és az Egyesült Államokat más területeken is aggasztó kínai veszély felé kanyarodott. Bár a jólértesültek úgy tudják, Donald Trump békepárti, a beszélgetésen a politikus jellegzetes stílusában egy Pekinggel való fegyveres összecsapáson töprengett. „Ha háborúban álluk [Kínával] és szükségünk van tankokra, hajókra, meg egy csomó mindenre, ami acélból készül, mit csinálunk, elmegyünk hozzájuk? Harcolunk Kína ellen, de közben kérjük őket, hogy adjanak el nekünk acélt?”
Bár az amerikai politikának is egyik lényege a rivális szavain való (mű)felháborodás, Trump nyilatkozata után elmaradt az égig hallatszó visibálás. Ennek nem az az oka, hogy Smithtonba a postás viszi az internetet és ezért a világ késve értesült a volt elnök mondatairól. Sokkal inkább az, hogy demokraták és republikánusok között lényegében az utolsó közös pont a Kína elleni fellépés szükségessége. Mint látni fogjuk, Joe Biden nemhogy leépítette republikánus elődje Kínával szembeni büntetővámokra építő politikáját, bizonyos területeken még tovább is lépett. S bár Kamala Harris a kampányban kevesebbet beszélt a kínai veszélyről, megválasztása esetén szinte bizonyosan hű maradna a bideni örökséghez.
Íme, a kiélezett választás egyik legérdekesebb el nem mesélt története! A ma már mindenen veszekedő republikánusok és demokraták a Kínával való konfrontációban lényegében egyetértenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.