MAGYARORSZÁG AKKUNAGYHATALOM AKAR LENNI, KÁR, HOGY AZ ÉVI SZÁZEZER TONNA HULLADÉK FELDOLGOZÁSÁRA GYAKORLATILAG SENKI NEM KÉPES

NÉPSZAVA
Szerző: ÁBRAHÁM AMBRUS
2024.10.09.

Az akkumulátorgyárak telepítéséről sokat, ám a termelés mentén keletkező hulladékokról jóval kevesebbet hallani, pedig hamarosan százezer tonnányi keletkezik évente. A feldolgozóipar a startvonalon áll. Erről beszélgettünk Czeglédi Andorral, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének alelnökével, az Envirotis Zrt. vezérigazgatójával és Farkas Bélával, a szervezet Akkumulátor és Energiatárolás Munkacsoportjának vezetőjével.

Mintegy fél évtizeddel ezelőtt megérkezett Magyarországra az első akkumulátorgyár, s a kormány részéről immár kimondott stratégiai cél, hogy ez az iparág globális összevetésben is felfusson. Két év múlva akár az EU második legnagyobb gyártójává válhatunk. Ne dugjuk homokba a fejünket, ezzel párhuzamosan tetemes mennyiségű hulladék is keletkezik, amelyek illegális elhelyezéséről sajnos már ma is épp eleget hallani. A hazai hulladékfeldolgozó ipar fel van készülve a leginkább elektromos autókban megjelenő akkumulátorok jelentette kihívásra?

Czeglédi Andor: Ha a rövid válaszomra kíváncsi, akkor bizony nincsen. Nincsenek olyan feldolgozók, amelyek képesek lennének az innen érkező veszélyes hulladék feldolgozására, tehát mindenképpen lépni kell ezen a téren. Azok az akkuk, amelyeket ma legyártanak 10-15 év múlva vállnak hulladékká. Az gondolhatnánk tehát, hogy van időnk. Ám nem csak ezekről kell beszélni, és hogy érezhető legyen a probléma nagysága, ahhoz mondanék számokat. A már eddig bejelentett akkumulátor gyártói kapacitások teljes felfutásakor (2030-2031) Magyarországon évi 1 millió tonnára rúg majd a termelés. Arról már kevesen beszélnek, hogy a gyártás során nagyjából 10 százalék selejt keletkezik. Sőt, a termelés indulását követő első időszakban ez elérheti akár a 60 százalékot is. Ha az említett hazai termelői kapacitásnál maradunk, akkor éves szinten minimum 100, de inkább 130 ezer tonna, ebből az ágazatból érkező veszélyes hulladék feldolgozását kell megoldani. Ehhez csak annyi, hogy itthon eddig évente nagyjából 550 ezer tonna veszélyes hulladék keletkezik. Vagyis ebből az új irányból az eddigi mennyiség mintegy ötödével gyarapszik. Ráadásul ekkor még valóban csak a gyártási selejtről beszéltünk. Az autókban található „end of life” egységekről, vagyis azokról az akkukról, amelyek a gépjárművekben életciklusuk végére jutnak, még nem szóltunk. Utóbbi az évtized végétől kezdődően biztosan meredeken emelkedik. Így azt hiszem látható, hogy igencsak komoly probléma előtt állunk, amit, ha már ebbe az irányba tart a technológia és a kormányzati stratégia, mihamarabb kezelni kell.

Mennyi feldolgozói kapacitás van ehhez itthon?

Cz. A: Lényegében a nulláról indulunk, mert nincs érdemi feldolgozói kapacitás itthon. Egy volt, van, a SungEel Kft. Bátonyterenyén, amely idén júliusban kapta vissza korlátozva az engedélyét. Tevékenységébe most nem mennék bele. Maradjunk annyiban működése körüli

 hírek nem tettek jót az iparág megítélésének. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az elektromos autók iránti kereslet mos éppen csökkenő tendenciát mutat, így az szektor piciny levegőhöz jut, hogy felkészüljön az előtte álló kihívásra.

Mennyi feldolgozói kapacitás van készülőben?

Cz. A: Olyan, amit bejelentettek volna nincs...

ITT OLVASHATÓ