Szerző: KORNIS MIHÁLY
2024.10.25.
Fáradt arc, fiatal, de nyűtt, kicsit dühös, ráadásul valami fideszes a belső körökből, a volt igazságügyminiszter volt férje. Semmi érdekeset nem találtam benne azon kívül, hogy úgy érezte, túlcsordult a pohár, nem óhajt falazni tovább Orbán Viktornak és az ő pajtási körének, s bár exfelesége védelmében szólalt meg Magyar Péter, neki sem óhajt megfelelni. Az igazságot szeretné elmondani. Nem figyeltem rá különösebben. Később szólt valaki, nézzem meg azt a beszédét, amit a Parlament előtt mondott. Még akkor sem arra figyeltem, amit hallottam, az ragadta meg a figyelmem, ahogyan ez az ember beszél. Őszintén, teljes szívvel. Nem volt egyetlen gondolata sem, amelyik mögött ne éreztem volna őt magát, az embert, aki vállalja az igazság kimondását akkor is, ha az netán az életébe kerülne, vagy a karrierjébe, mindenébe, akármijébe – akkor is. Az igazat mondja. És az emberek a téren megérezték ezt. Talán azért lettek egyre többen. 1987–88 óta először éreztem, hogy Magyarországon, szabad téren egy ember őszintén fogalmazza meg a hatalom kritikáját. Ha az életébe kerül is, elsorolja a való helyzet döntő tényeit, a mai hazaáruló hatalomnak elviselhetetlen igazságokat.
Amikor először hallottam, mint az emberek többsége, én is csodálkozva örültem, kétkedve örültem, hitetlenkedve örültem. Kerestük a csalafintaságot abban, amit a Parlament előtt hallottunk, ahol – miként más köztereken is hazánkban – évtizedek óta hazudni szokás.
Mióta?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.