KENESEI ISTVÁN: A KUTATÓHÁLÓZAT VÉGÓRÁI

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2024.10.11.

A jövő egyre fényesebb: lesz 3-6 százalékos gazdasági növekedés, 1000 eurós minimálbér, 1 millió Ft-os átlagbér, béke és szabadság – csak addig kell kibírni.1 Kibírni meg úgy kell, hogy elviseljük az addig szükséges intézkedések minden következményét. Például a kapkodást, ami egyik jellemző vonása kormányunknak.

Kuratórium vagy ingyenebéd

Több mint két éve, 2022 áprilisában hívta fel az Európai Bizottság a kormány figyelmét arra, hogy többek között a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok” (kekvák) működése problémákhoz vezet a közösségi források kezelése terén, magyarán nem bíznak abban, hogy korrupciómentesen sikerül majd elkölteni az EU-tól származó támogatásokat. Szeptemberben újabb szigorú figyelmeztetést intéztek hozzánk, majd december 15-én meghozták azt az egyhangú határozatot, amely kizárta a kekvákat minden uniós forrásból, beleértve az Erasmus és Horizont programokat.2 A főcsapás persze nem a diák- és tanárcsere vagy a tudományos együttműködés megakadályozására irányult – ezek csak melléktermékek, „járulékos károk” voltak.3 Az alapvető szándék arra irányult, hogy a helyreállítási és kohéziós pénzek fölött ne rendelkezhessenek az egyoldalú tagságú kuratóriumok.

Az ezt követő összevissza kommunikációt, ígérgetéseket, nyugtatásokat, melyekben főként Navracsics miniszter jeleskedett, szorosan követtük e hasábokon is,4 majd itt is kétségünket fejeztük ki, hogy elegendő lehetett-e a miniszterek és a más aktív politikusok lemondása a kuratóriumokból anélkül, hogy hozzányúlnának például az élethossziglan kinevezett tagok státuszához. Egy évvel a Bizottság döntése után aztán bekeményített a kormány: alternatív programokat indított el Pannónia, illetve HU-rizont néven a diák- és tanárcsere, valamint a tudományos együttműködés hazai forrásokból való támogatására, miközben hat kekva-egyetem az Európai Bíróságon beperelte a Bizottságot. A már megkötött szerződések alapján az Erasmus-cserék tovább működtek, egészen idén szeptemberig, amikor is lejártak az eddigi megállapodások (de a külföldi hallgatók változatlanul jöhetnek), és maradt a Pannónia mint egyetlen lehetőség. Korábban – még a konkrét adatok hiányában – utaltam arra, hogy a 8000 diákra tervezett Pannónia program csekély visszhangra talált az érdekeltek körében.5 Most kiderült, alig 700-an jelentkeztek a miniszter által nagy büszkén bejelentett 4000-nél is több szerződés keretére.6

A Horizont-támogatások is csak addig működtek, amíg ki nem futottak a korábbi programok, újakat már nem lehetett indítani, ráadásul a kekva-egyetemekről az Európai Kutatási Tanács (ERC) nagy pályázataira sem lehetett terveket beadni. Jóllehet az állami és egyházi egyetemek semmilyen korlátozás alá nem estek, konkrét eseteket ismerünk, amikor a külföldi társpályázók nem támogatták a magyar állami egyetemet, hogy konzorciumvezető legyen, sőt elálltak az együttműködéstől, nehogy a „rossz hírünk” miatt a bírálók és döntnökök elutasítsák a pályázatot.

Az illetékes miniszterek, nyilván a kiadott sillabusz alapján, egyfolytában „Brüsszelt” hibáztatták, és fel sem merült bennük, hogy a magyar felsőoktatás és kutatás érdekében lépéseket tegyenek a határozat visszavonása érdekében, vagyis átalakítsák a kuratóriumokra vonatkozó jogszabályokat. Mert legyünk tisztában vele, az nem elég, ha valakik önként lemondanak: jogi garanciát kellett kapnia a Bizottságnak, hogy a jövőben se forduljon elő, hogy az EU forrásai veszélybe kerülnek...

ITT OLVASHATÓ