Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2024.10.15.
A korrupciógyanús történetekről szóló cikkekben általában olyanokat olvashatunk, hogy a kormányzat bizonyos baráti vállalkozóknak speciális megbízásokat adott (azaz túlfizette őket). Kaszinókat és egyéb pénzbeszedő funkciókat telepített hozzájuk. Vissza nem térítendő támogatásokat, kedvező kölcsönöket biztosított nekik. Vagy eltakarította előlük a bürokratikus akadályokat. Esetleg privatizációs eljárásokat nyeretett velük. Nemrég például Tiborcz István két biztosítótársaságot magánosíthatott, s ugyancsak vele rokonítható az a magántőkealapos csapat, amely az állam jóvoltából kvázi monopolhelyzetben fejleszthet szélerőműparkot idehaza. Ezek talán a legismertebb – úgy is mondhatnánk: alapfokú – holdudvarfejlesztő technikák. Hajmeresztőbb, amikor a hatalom ráadásként meg is vásárolja a fenti módszerekkel már korábban feltőkésített cégeket – nyilván brutális felárral, azaz jócskán a piaci érték fölött. Utóbbi eljárást az alábbi bekezdésekben extrém elitépítésnek nevezzük, s persze erre is hozunk példákat Tiborcz környékéről.
E körforgásos államkapitalizmus kifejezetten arra szolgál, hogy a senkikből is lehessenek valakik; a kiválasztottaknak ugyanis nem kell megbirkózniuk a normál üzleti világban szokásos kockázatokkal. Az induláshoz és a megkapaszkodáshoz szükséges javakat jórészt a kormány adja oda nekik (alapfokú holdudvarfejlesztés), majd amikor eljöhetne az igazság pillanata, vagyis bizonyítaniuk kellene, hogy a közpénzek révén életképes céget segítettek a napvilágra, hirtelen mégsem kell kilépniük a piacra – merthogy felbukkan az állam, és megveszi tőlük az adott vállalkozást. Tehát megszabadulnak a versenyhelyzet nyűgeitől, mi több, a hatalom tíz- vagy százmilliárdossá „nemesíti” őket (extrém elitépítés). A Válasz Online igazolta, hogy a Matolcsy Ádám-féle üzleti közösség jólétéről például felváltva gondoskodott a jegybank budapesti és varsói leágazása – tehát köztulajdonú érdekeltségek adtak el ingatlanokat az MNB-elnök családi köreinek, majd vették vissza tőlük magasabb áron, így előidézve a csodálatos magánpénz-szaporodást. Ugyancsak emlékezetes NER-sikersztori volt, amikor az MVM óriási felárat biztosítva „államosította el” Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőművet.
A Matolcsy–Mészáros-esetek azonban nem mérhetők a már tendenciába hajló Tiborcz-mentés volumenéhez. Alább röviden felidézzük a 600 milliárdos kormányzatinegyed-ügylet alapfokú és extrém fázisait, majd új tételekkel frissítjük a kormányfő veje környékéről az MVM-hez került naperőművek listáját, végül bemutatjuk, hogy miként száll be 2026 elején a Magyar Posta a miniszterelnök családjának finanszírozásába. Adódik a kérdés: miért kell ily’ hirtelen „megszabadítani” Tiborcz Istvánt és köreit több irodanegyedtől, napelemparktól vagy logisztikai központtól? Ezek vajon nem ígérkeztek jó biznisznek? A tulajdonosok nem akarták kiböjtölni a megtérülést, jobbnak látták, ha sokévnyi profit egyszerre, tömbösítve érkezik meg hozzájuk? Esetleg kell a pénz más projektekre vagy családfenntartásra? Úgy gondolják, a 2026-os választásokon bármi történhet, ezért biztonságosabb, ha a bebetonozott ingatlanvagyont könnyen mozdítható (és jól eltüntethető) készpénzre váltják? Mivel az efféle kérdésekre sosincsenek hivatalos és érdemi válaszok, maradjunk is inkább a tényeknél: ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.