Szerzők: SZABÓ ANDRÁS, GALAVITS PATRIK, PETHŐ ANDRÁS
2024.10.14.
A képviselők által „EU-s nagytanácsnak” nevezett fórumot hagyományosan az uniós csúcstalálkozók előtt szokták tartani azzal a céllal, hogy az épp aktuális miniszterelnök tájékoztassa az Országgyűlés vezető tisztségviselőit, köztük több ellenzéki képviselőt arról, hogy mi várható a tagállamok vezetőinek következő brüsszeli megbeszélésén.
Amikor Orbán tavaly tavasszal, 2023 márciusában részt vett egy ilyen tanácskozáson, akkor az ülésről részletes információkkal rendelkező források szerint hosszan beszélt gazdasági kérdésekről. A Parlament Delegációs termében, a díszes pulpitus előtt helyet foglalva elmondta például, hogyan próbálják a németek magyar segítséggel fellazítani azt a már elfogadott uniós egyezséget, amely szerint 2035-től betiltják a belsőégésű autómotorok forgalomba hozatalát.
A miniszterelnök elmagyarázta, a terv az, hogy ez a tilalom ne vonatkozzon ezekre a motorokra, ha azokat olyan szintetikus üzemanyaggal hajtják, amelyek nem bocsátanak ki káros anyagokat. Orbán némi büszkeséggel a hangjában hozzátette, hogy ebben a németeket az egyik korábbi minisztere, Palkovics László segítette, aki „a németekkel összeesküdve valami dokumentumba becsempészett valami félmondatot”, ami lehetővé teszi a tiltás kijátszását.
Orbán itt megjegyezte, hogy a szintetikus üzemanyag kifejlesztése Adolf Hitler programjában is szerepelt már, a téma azonban lekerült a napirendről, mivel a németek elvesztették a második világháborút.
A miniszterelnök ezután rátért arra, hogy bárhogy is alakul a 2035-ös tiltás sorsa, a kormánynak szerinte mindent meg kell tennie a magyarországi autóipar megőrzése érdekében. „Ennek pótlása más iparágakkal ebben a pillanatban, ilyen volumenben, el sem tudom képzeni, hogyan lenne megoldható” – mondta Orbán arra utalva, hogy az autógyárak nemcsak a magyar GDP-hez és exporthoz járulnak hozzá nagy mértékben, hanem közvetlenül és közvetve 300 ezer embernek adnak munkát.
Orbán hozzátette, ha nem sikerül megfúrni a 2035-ös tiltást, akkor ezeket az autógyárakat csak úgy lehet megőrizni, ha az elektromos autókhoz szükséges alkatrészeket, így az akkumulátorokat is Magyarországon gyártják.
Orbánnak arra is kész válasza volt, hogy a gyakorlatilag munkaerőhiánnyal küzdő Magyarországnak honnan lesz az akkumulátorgyártáshoz elengedő munkása. Szerinte az országnak van egy 200–300 ezer fős belső tartaléka, amely földrajzilag jól elhatárolt területen összpontosul, ezért épülnek az új gyárak az ország keleti és déli részein. „Itt van elég munkaerő még, csak képezni kell, sok a cigány közöttük, szó se róla” – fogalmazott Orbán.
Hozzátette, hogy további tartalékokat lát a nőkben is, főleg „ha ezt a részfoglalkoztatási programot, ami a magyaroknak nagyon nehezen megy, valahogy ügyesebben tudnánk csinálni”. Sajnálkozva megjegyezte, hogy „egyelőre a hölgyek se nagyon reagálnak jól rá, meg a mi szabályozásunk is túlságosan bonyolult”, de szerinte ettől még ebben a körben is vannak tartalékok.
A miniszterelnök kitért azokra a kritikákra is, amelyek szerint az akkugyárak helyett magasabban képzett munkaerőre támaszkodó ágazatokkal kellene fejleszteni a gazdaságot. Orbán ezt azzal söpörte le az asztalról, hogy „én nem tudok elképzelni egy olyan társadalmat, ahol nem lesznek olajos kezű emberek meg piszkos kezű emberek”. Szerinte ezért nem érdemes arról beszélni, hogy egy adott munkás mennyire képzett, ehelyett inkább bátorítani és megbecsülni kéne az alsó középosztály tagjait.
Példaként azt említette, hogy kukásnak lenni sem szégyen.
„Hát miért lenne az? Rendesen meg kell fizetni, és el kell végezni”
– fogalmazott a miniszterelnök. Közölte, ha nem ezt tesszük, akkor bizonyos munkákat majd nem akarnak elvégezni a magyarok, és akkor „nyomás lesz rajtunk, hogy behozzunk ide majd mindenfajta idegen népséget”, ami Orbán megfogalmazása szerint „Nyugat-Európából ismert társadalmi torzulásokhoz” vezethet.
Ez a jelenet is mutatta, hogy Orbánnak mennyire határozott elképzelései vannak alapvető gazdasági kérdésekről az autóipartól a munkaerőpiacon át a szakképzésig. A miniszterelnököt régóta ismerő források szerint ez is olyan terület – a kül- és a belpolitikához hasonlóan –, ahol elsősorban ő határozza meg az irányokat.
Míg politikai pályafutása korábbi szakaszaiban meghallgatott képzett közgazdászokat – és volt, akikre egyenesen felnézett –, 2013-tól fokozatosan szűkült azoknak a szakembereknek a köre, akikkel szóba áll. Ekkortól kezdve még inkább jellemző lett az, hogy a gazdasági döntések során is fontosabbak lettek számára a rövid távú politikai érdekek, mint a hosszabb távú szempontok.
Orbán úgy hajtotta végre ezt a fordulatot, hogy ő maga nem rendelkezik gazdasági képzettséggel. Ugyan a politikában töltött évtizedek alatt szert tett némi közgazdaságtani tudásra, és bizonyos szakmai fogalmakkal meglepően jól tisztában van, időnként kibuknak a hiányosságai is. Közben olyan rendszert alakított ki a kormányban, amelynek révén bizalmasai az alsóbb szintekre hatékonyan továbbítják a követendő irányt, de az már nem feltétlenül jut vissza Orbánhoz, ha valamely elképzeléssel problémák vannak.
Ezek a fejlemények is szerepet játszhattak abban, hogy a magyar gazdaság elmúlt másfél évtizedes teljesítménye – a kormányzati propaganda állításával ellentétben – nem volt túl fényes. Bár Magyarország a korábbi állapotához képest több mutató alapján sokat fejlődött, régiós összehasonlításban már sokkal kevésbé teljesített jól. Számos statisztikai adat azt mutatja, hogy az elmúlt évtized nagyrészt kedvező világgazdasági környezetéből és a bőséges uniós támogatásokból a régió országai – köztük a sokáig lesajnált Románia is – sokkal jobban profitáltak.
A Direkt36 háromrészes cikksorozatban foglalkozik az Orbán-féle gazdaságpolitika alakulásával. Az első két cikkben eddig bemutattuk azt, hogy miként alakult Orbán viszonya korábbi legfontosabb gazdasági tanácsadójával, Matolcsy Györggyel, és hogy miként cserélte le őt Nagy Mártonra, aki jelenleg a miniszterelnök által diktált irányhoz szükséges ötleteket szállítja. A sorozat harmadik, utolsó részében azt meséljük el, hogyan vált Orbán a gazdaságpolitika első számú urává, és miként lett számára ez a terület is a hatalomban maradás eszköze.
Orbán Viktor hivatalának részletes kérdéssort küldtünk a Parlamentben mondott nem nyilvános beszédéről és a cikkben szereplő, őt érintő információkról, de nem kaptunk választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.