DR. KÖTELES LAJOS: 1956, A FIATALOK FORRADALMA

NÉPSZAVA
Szerző: Dr. KÖTELES LAJOS
2024.10.22.

Sokan és sokfélét írtak már 1956-ról, az utolsó magyar forradalomról és szabadságharcról. A sokszínűség természetes, hiszen a különféle sorsokba szorult magyar társadalom minden csoportja másképpen fejezte ki benne a változás iránti vágyát. A történelmi eseményekben eligazodni, a tényekkel szembenézni és az igazságot kimondani nagyon nehéz, mert minden esemény ezernyi szálból szövődik.

A történészek dolga, hogy a magyar forradalmat a nagyhatalmak világméretű vetélkedésének látóköréből értékeljék. Annyi azonban biztos, hogy a Sztálin halálát (1953) követő belső harcok minden "szocialista" országban felerősítették a totális diktatúrát elvető csoportokat, és egyre szélesebb körben vált nyilvánvalóvá a rendszer fenntarthatatlansága, a változtatások elkerülhetetlensége, amit a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kogresszusa is megerősített.

A gazdasági-társadalmi és ideológiai válság elbizonytalanította a hatalmon lévőket is. Megdőlt az a korábban mindenkit átható érzés, ami minden elnyomó rendszer sajátja, hogy - Orwellt idézve - "a történelem nyugvópontra jutott. Már csak a jelen létezik, amelyben a pártnak mindig igaza van." Most egyre többen úgy érezték, hogy minden megtörténhet, napok alatt vissza lehet szerezni a jövőt.

Az 1956-ban, a lengyelországi Poznanban kirobbant munkásfelkelés nyomán leváltották az ottani sztálinista pártvezetést, és a Nagy Imréhez hasonló változásokat hirdető Gomulka lett az új vezető, aki megkezdte a reformok bevezetését. A régi pártelit ellenszegült, ezért október 19-én a visszarendeződés ellen szovjetellenes tüntetésekké váló mozgalmak indultak. A helyzet Magyarországon is hasonló volt, tömegek követelték a változásokat. Október 6-án sor került Rajk László és társai újratemetésére. Aznap este G. B. Shaw Szent Johannájának szegedi bemutatását a közönség tüntetéssé változtatta - a parázs felizzott. De meddig mehetnek, milyenek lehetnek a változtatások?

Abban teljes egyetértés volt, hogy független és szabad Magyarországot akarnak, de annak megvalósítását már különbözőképpen képzelték el. Az október 23-át megelőző hetekben több helyen is létrejöttek a változásokat tervező közösségek. Ott voltak a Nagy Imre körül csoportosult reformkommunisták, akik egy "magyar szocializmus " útját keresték. A pesti írók egy csoportja valamiféle népi demokráciáról, mások egyfajta polgári demokrácia létrehozásáról tanácskoztak, de azok is szervezkedtek, akik a korábbi Horthy-rendszerhez hasonló világot akartak teremteni. Ám a változások elindítója a Rákosi-diktatúra által megalázott és ezért elkeseredett, változást akaró tömeg volt. Az ő vágyaikat fogalmazták meg a gyermekeik - azok a fiatal egyetemisták, akik elsőként álltak ki a változások követelésével.

Nem véletlen, hogy elsőként a rendszer legjobban kizsákmányolt áldozatainak, a magyar falunak a szülöttei, többségükben a vidéki értelmiségből származók mozdultak meg. Október 16-án Szegeden a pártállam ifjúsági szervezetének, a DISZ-nek az ülésén fogalmazódott meg egy független ifjúsági egyesület követelése, és létre is hozták azt. Október 20-án tartott programalkotó nagygyűlésükön tűzték ki a szervezet céljait, amelyek az egyetemi autonómia létrehozásán és az ottani működés demokratizálásán túl a nép legfontosabb követeléseire is kiterjedtek. Demokratikus választásokat, a begyűjtési rendszer megszüntetését, az idegen csapatok kivonását és más, fontos változtatásokat követeltek, amelyeket a kongresszus 12 tagja vitt széjjel a többi egyetemi városokba, Budapestre, Pécsre, Sopronba, Miskolcra és Debrecenbe...

ITT OLVASHATÓ