Szerző: CSEPELI GYÖRGY
2024.10.25.
Sokak várakozásával szemben Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz nem felvirágzást, hanem csődöt eredményezett, melynek tanújeleit mindennap megtapasztalhatjuk, ha az állam által magukra hagyott tereken mozgunk. A csőd azonban nem kizárólag az EU-hoz csatlakozás óta elmúlt húsz évben gyökerezik. Edmund Veesenmayert a német külügyminisztérium 1943 végén Magyarországra küldte, hogy mérje fel a német szempontból szükségesnek ítélt megszállás és rendszerátállítás esélyeit. A kiküldött jelentésében kerek perec kimondta, hogy az „úgynevezett magyar nemzet nemzeti életre alkalmatlan, és az marad a jövőben is”. Az alkalmatlanság okaként a jelentés írója azt a történelmi körülményt hozta fel, hogy „Magyarország 1526 óta soha nem volt önálló állam, még kevésbé önmagába zárt népi elem. Csak 1686-ban következett el Buda felszabadítása a törököktől, és Magyarország azután is többé-kevésbé függőségi helyzetben volt 1918-ig.” A függetlenség történelmi tapasztalata hiányában a magyarok „lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállásban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait.”
Veesenmayer nem olvashatta Bibó István nagyjából azonos időben írt, de csak a háború után publikált írásait, melyekben a magyar alkat megzavarodásának okaként az ép reagálóképesség hiányát jelöli meg, aminek következtében a nemzeti közösség „elveszti azt a képességét, hogy a valóságos helyzetet felmérje, ennek alapján a szükséges vagy lehetséges tennivalókat felismerje, azokba bele is vágjon”. Mind Veesenmayer, mind Bibó kiemeli, hogy a szuverenitás hiánya által megcsonkított magyar politikai társadalomban évszázadokon keresztül kontraszelektált vezetők kerültek az élre, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy milyen az élet Extra Hungariam. A XX. században létrejött önálló magyar állam életében túl rövid ideig tartott a függetlenség ahhoz, hogy a szuverenitás léthelyzetének megfelelően a valóságos szituációra adekvátan reagálni képes vezetők kerüljenek hatalomra. A magyar állam előbb a Harmadik Birodalom, majd a Szovjetunió járszalagjára került, ami tartósította a vezetők kontraszelekción alapuló kiválasztásának hagyományát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.