Szerző: Rezeda
2024.10.10.
Akadtak zaftosabb hozzászólások is, de fölösleges megidézni mindahányat. Orbán pedig hozta a formáját, s a magunk részéről kerülve a píszí nyűgeit, csak annyit állapítunk meg, olyan bunkó volt, amennyire csak lehet, s amit meg is szoktunk tőle a hazai parlamentben, de most az egész világ tapasztalhatta. Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni, főleg azok után, hogy a mimagyarok miniszterelnöke így összegezte a szégyent: „Jó mulatság, férfimunka volt”.
Lelke rajta. De olyanja nincsen, így hát ezzel nem is törődnénk ma már többet, mert ezt a magyar családok nem tudják megenni. Hátrébb megyünk hát az időben egészen tavaszig, ott is egy kormányülésig, amely történései most kerültek napvilágra, ami isteni szerencse, mert, mint tudjuk, ott jegyzőkönyvek nem készülnek, azaz, feltehető, hogy valaki a „nagyok” közül szivárogtatott. Hogy milyen szándékkal, az majd később derül ki.
Ahogy megtudtuk, ezen a kormányülésen a hazai akkumulátorgyártás két eddigi élharcosa, úgymint Nagy Márton miniszter, és Szijjártó Péter, szintén miniszter beosztású organizmus ment egymásnak. A cicaharc azon folyt (vagy dúlt), ki cseszte el és mennyire (nagyon), hogy Magyarország gazdaságának jövőjét szinte egy lapra föltéve ebben és ettől képzelte el, mint ahogyan annak idején Rákosi pajtás a vastól és acéltól remélte a megváltást.
Még egyszer mondjuk, hogy ez a tavaszon történt, amikor kezdtek mutatkozni az első jelek, a világban az elektromos autók piaca, így vele együtt az aksigyártás is megrogyott. Mi pedig itt állunk szügyig ilyen gyárakkal, a környezetszennyezéssel meg a vendégmunkásokkal, azaz, bekövetkezett az, amire amúgy minden józanabbul gondolkozó ember számított, hogy az akkumulátorgyártás primátusára alapozni nem egyéb, mint méretes zsákutca...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.