Szerző: WEILER VILMOS
2024.10.18.
- Részben azért határoztak így, mert hisznek abban, hogy a magyar gazdaság ezen a két ágazaton keresztül léphet előre. De az irányvonal kitalálásában azért szerepe lehetett annak is, hogy az iparosításon keresztül nagyon jó üzletekhez jutnak kormányközeli szereplők.
- Az akkugyárak és a hozzájuk köthető infrastruktúra kiépítése százmilliárdos tételben juttatja megrendelésekhez Mészáros Lőrinc és Garancsi István cégeit.
- Az akkumulátorok újrahasznosításából a Mol és a Tiborcz Istvánhoz köthető Éltex kereshet majd jól, az aksik raktározásából és fuvarozásából is a miniszterelnök vejének köre nyerhet majd sokat.
2023. január 20-án közmeghallgatást tartottak Debrecenben a CATL akkor még csak tervezett akkumulátorgyáráról. Az eseményt egy 160 ülőhelyes terembe hívták össze, amelyben már nyitásra több mint kétszázan zsúfolódtak össze. A meghallgatáson a főispán, egy hivatali főosztályvezető, és egy tanácsadó cég vezetője igyekezett elmagyarázni, hogy zajlik egy akkumulátorgyár környezetvédelmi engedélyeztetése.
A jelenlévők döntő többsége azonban egyáltalán nem volt kíváncsi a felszólalókra, akiknek mondandóját néhány percenként pfujolással és bekiabálással szakították meg. Lincshangulat alakult ki, a kormányhivatal, a város és a cég képviselőit folyamatosan személyesen sértegették, és olyanokat vágtak a fejükhöz, hogy „az unokái le fogják köpni a sírját”. A közmeghallgatás azzal zárult, hogy a beruházás egyik ellenzője megütött, majd fellökött egy amellett érvelő nőt.
A debreceni közmeghallgatáson ott voltak ellenzéki pártok politikusai és aktivisták az ország több pontjáról. A résztvevők nagy része azonban felháborodott debreceni volt, ők teli torokból ordították a főispánnak, hogy „hazaárulók” – abban a helyzetben pedig egyértelmű volt, hogy ez rajta kívül Papp László debreceni polgármesternek és úgy általánosságban a Fidesznek szól. Az, hogy az ország egyik legfideszesebb városában ilyesmi történt, egyértelműen jelezte, hogy az akkumulátorgyárakkal a kormányzat darázsfészekbe nyúlt, és magára haragította a társadalom olyan részeit is, amelyek korábban legalábbis nem emelték fel a hangjukat a hatalommal szemben.
A debreceni közmeghallgatás után néhány nappal indult el a Telexen a magyarországi akkumulátorgyártásról szóló cikksorozatunk. Az első rész címébe (Miért ennyire fontos Orbánéknak, hogy akkumulátorgyárak országa legyünk?) foglalt kérdés azóta is aktuális, Az elmúlt másfél év eseményei megmutatták, hogy az akkumulátorgyárakkal a Fidesz jókora politikai kockázatot vállalt, közben azoknak eddig nem sok közvetlen hasznuk volt.
Az egyik nyilvánvaló válasz az, hogy a kormány/a Fidesz/Orbán Viktor szűk köre azért támogatja a hazai akkugyártás felfuttatását, mert ezt gondolja a legjobb eszköznek a magyar gazdaság fejlesztésére – vagy legalábbis szinten tartására. Azzal, hogy ez valóban így van-e, mi is részletesen foglalkoztunk. Hogy mire jutottunk, azt ebben és ebben a cikkben lehet elolvasni. A lényeg tömören annyi, hogy az akkugyártásban valódi lehetőségek vannak (bár egyelőre leginkább csak arra, hogy Magyarország világgazdasági pozícióját bebetonozzuk, nem arra, hogy elmozduljunk onnan), de lehetne mindezt sokkal jobban is csináln. Az erőforrások túlzott koncentrációja viszont rendkívül kockázatos – amit az is mutat, hogy az ágazat teljesítménye tavaly október óta folyamatosan zuhan.
Az akkugyártáson keresztül megvalósuló iparosítás minden hatását persze csak évtizedek múlva látjuk majd, vagyis a kormány gazdaságpolitikájának eredményességét később fogjuk tudni pontosan megítélni. Vannak azonban olyan szempontok, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, ha meg akarjuk érteni, miért támogatja a kormány igazából ekkora vehemenciával az akkumulátorgyárak építését.
Ebben szempont lehet, legalábbis sok jel utal rá, hogy
2023. január 20-án közmeghallgatást tartottak Debrecenben a CATL akkor még csak tervezett akkumulátorgyáráról. Az eseményt egy 160 ülőhelyes terembe hívták össze, amelyben már nyitásra több mint kétszázan zsúfolódtak össze. A meghallgatáson a főispán, egy hivatali főosztályvezető, és egy tanácsadó cég vezetője igyekezett elmagyarázni, hogy zajlik egy akkumulátorgyár környezetvédelmi engedélyeztetése.
A jelenlévők döntő többsége azonban egyáltalán nem volt kíváncsi a felszólalókra, akiknek mondandóját néhány percenként pfujolással és bekiabálással szakították meg. Lincshangulat alakult ki, a kormányhivatal, a város és a cég képviselőit folyamatosan személyesen sértegették, és olyanokat vágtak a fejükhöz, hogy „az unokái le fogják köpni a sírját”. A közmeghallgatás azzal zárult, hogy a beruházás egyik ellenzője megütött, majd fellökött egy amellett érvelő nőt.
A debreceni közmeghallgatáson ott voltak ellenzéki pártok politikusai és aktivisták az ország több pontjáról. A résztvevők nagy része azonban felháborodott debreceni volt, ők teli torokból ordították a főispánnak, hogy „hazaárulók” – abban a helyzetben pedig egyértelmű volt, hogy ez rajta kívül Papp László debreceni polgármesternek és úgy általánosságban a Fidesznek szól. Az, hogy az ország egyik legfideszesebb városában ilyesmi történt, egyértelműen jelezte, hogy az akkumulátorgyárakkal a kormányzat darázsfészekbe nyúlt, és magára haragította a társadalom olyan részeit is, amelyek korábban legalábbis nem emelték fel a hangjukat a hatalommal szemben.
A debreceni közmeghallgatás után néhány nappal indult el a Telexen a magyarországi akkumulátorgyártásról szóló cikksorozatunk. Az első rész címébe (Miért ennyire fontos Orbánéknak, hogy akkumulátorgyárak országa legyünk?) foglalt kérdés azóta is aktuális, Az elmúlt másfél év eseményei megmutatták, hogy az akkumulátorgyárakkal a Fidesz jókora politikai kockázatot vállalt, közben azoknak eddig nem sok közvetlen hasznuk volt.
Az egyik nyilvánvaló válasz az, hogy a kormány/a Fidesz/Orbán Viktor szűk köre azért támogatja a hazai akkugyártás felfuttatását, mert ezt gondolja a legjobb eszköznek a magyar gazdaság fejlesztésére – vagy legalábbis szinten tartására. Azzal, hogy ez valóban így van-e, mi is részletesen foglalkoztunk. Hogy mire jutottunk, azt ebben és ebben a cikkben lehet elolvasni. A lényeg tömören annyi, hogy az akkugyártásban valódi lehetőségek vannak (bár egyelőre leginkább csak arra, hogy Magyarország világgazdasági pozícióját bebetonozzuk, nem arra, hogy elmozduljunk onnan), de lehetne mindezt sokkal jobban is csináln. Az erőforrások túlzott koncentrációja viszont rendkívül kockázatos – amit az is mutat, hogy az ágazat teljesítménye tavaly október óta folyamatosan zuhan.
Az akkugyártáson keresztül megvalósuló iparosítás minden hatását persze csak évtizedek múlva látjuk majd, vagyis a kormány gazdaságpolitikájának eredményességét később fogjuk tudni pontosan megítélni. Vannak azonban olyan szempontok, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, ha meg akarjuk érteni, miért támogatja a kormány igazából ekkora vehemenciával az akkumulátorgyárak építését.
Ebben szempont lehet, legalábbis sok jel utal rá, hogy
a kormány az akkumulátorgyártáson keresztül akarja tovább gazdagítani az elmúlt években több százmilliárd forintos megrendelésekkel feltőkésített oligarchiáját.
Vagyis – közvetve és közvetlenül – az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzleti lehetőségekkel hizlalnák a hozzájuk közel álló milliárdosokat, és stabilizálnák a pozíciójukat a magyar gazdaságban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.