Szerző: MARTON KAMILLA
2024.10.25.
Németországban 51 vérmintát vesznek, hogy teszteljék a betegeket kórházi fertőzésre ugyanúgy 1000 ápolási nap alatt. Itthon ez kevesebb mint 13 alkalommal történik meg.
Észtországban a kórházi szobák 20 százaléka alkalmas arra, hogy a fertőző betegek elkülönítve lábadozhassanak. A magyar kórházakban 3 százalék ez az arány.
Ez csak n
éhány olyan statisztikai adat, amely a magyar egészségügy lemaradását mutatja más európai országokhoz képest. Ezeknek a mutatóknak ráadásul különleges jelentőségük is van: mindhárom tényező – a kézfertőtlenítő, a mintavétel és a betegek elkülönítése – kulcsfontosságú a veszélyes, akár halált is okozó kórházi fertőzésekkel szemben. Azok a kórházak, amelyeknek elmaradásuk van ezeken a területeken, sokkal kisebb eséllyel veszik fel a harcot ezekkel a megbetegedésekkel szemben.
„Ezek a számok látleletei egy fejletlen egészségügyi rendszernek”
– összegezte az eredményeket Csilek András infektológus, a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke a Direkt36-nak.
Az összehasonlító adatok az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által készített, néhány évente elvégzett felmérésből származnak. Amikor tavaly a Direkt36 cikksorozatban feltárta, hogy egyre súlyosabb a kórházi fertőzések helyzete Magyarországon, már idéztünk az ECDC 2017-es kutatásából, amely kimutatta, hogy a magyar kórházak európai viszonylatban nagyon rosszul teljesítenek ezekben a mutatókban.
Idén kijött egy újabb elemzés, amely szerint bár javultak az eredmények, továbbra sem sikerült utolérni az európai országok többségét. Az ECDC májusban publikált jelentéséből egyértelműen kiderül például, hogy a fertőzések azonosításához szükséges tesztekből a magyar kórházak továbbra is keveset végeznek. A vér- és székletminták aránya nemhogy a mostani, de még az öt évvel ezelőtt készült felmérés európai átlagát sem érik el.
A Direkt36 kiderítette azt is, melyek az ebből a szempontból különösen rosszul teljesítő magyar nagykórházak. Kikértük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtól (NNGYK) az ezekre vonatkozó adatokat, és ezekből kiderült, hogy például a budapesti Szent János Kórházban és a szintén fővárosi Jahn Ferenc Kórházban arányaiban kevés olyan tesztet végeznek, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy beteg kórházi fertőzést kapott-e el. Ezek ráadásul olyan kórházak, ahol korábbi elemzéseink szerint még az alacsony mintavétel ellenére is gyakran azonosítottak fertőzéseket az egészségügyi ellátás során. Tehát felvetődik esetükben a kérdés, hogy ha többet tesztelnének, akkor még több fertőzést találnának.
Megvizsgáltuk azt is, hogy hány liter kézfertőtlenítőt használnak az egyes kórházak, és kiderült, hogy legalább 50 magyar kórház nem éri el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott mennyiséget. Köztük szerepel a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és a Szent Margit Kórház is, ahol számításaink szerint szintén gyakori a fertőzések előfordulása.
Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium, az NNGYK és a kórházak fenntartásáért felelős Országos Kórházi Főigazgatóság nem reagált a Direkt36 kérdéseire.
Még az öt évvel ezelőtti európai átlag is messze van
Ahogy azt tavalyi cikksorozatunkban részletesen bemutattuk, a kórházi fertőzések olyan betegségek, amelyeket főként legyengült betegek kaphatnak el kórházi tartózkodásuk során. Ha nem kezelik ezeket a megbetegedéseket időben, akkor akár halálos kimenetelük is lehet. A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem megfelelően fertőtlenített keze által...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.